Surjányi Lehel Zakariás
„San Francisconak csak egy hátránya van: nehéz elhagyni” – mondta valamikor a híres író, Rudyard Kipling, akinek többek között A dzsungel könyve történetét is köszönhetjük. E mondat hallatára valószínűleg hevesen bólogatna Frisco City több mint 800 ezer lakosa, sőt az elővárosokban élők, de talán még azok is, akik már Colmában, az ottani temetővárosban nyugszanak.
Valóban a történelem ékesen bizonyította az elmúlt közel 200 évben, hogy Kiplingnek mennyire igaza volt. Dacára a megszámlálhatatlan természeti katasztrófa pusztításának, sem az aranyásókat, sem az utánuk jövő generációkat nem tántoríthatta el semmi attól, hogy San Franciscoban próbálják megalapozni boldogságukat.
Épül a Nyugat Párizsa
Talán nincs semmi szégyellnivaló abban, hogy legtöbbünknek nem ismerős Gaspar de Portolá neve. Pedig a spanyol úriember igazán egyedülálló teljesítménnyel büszkélkedhet: minden bizonnyal ő volt az első európai, aki partra szállt a San Francisco-öbölben. Látogatása után hét évvel, 1776-ban a spanyolok egy erődített telepet, úgynevezett presidiot hoztak létre, amit San Francisco névre kereszteltek. Ezt követően misszionárusok is érkeztek, hogy az Óhazában domináns katolikus vallás helyi meggyökerezése is biztos kezekben legyen.
1821-ben Mexikó kivívta függetlenségét a spanyolokkal szemben, és a fiatal állam fennhatósága ekkor még Kalifornia egészére is kiterjedt. A mexikóiak véget vetettek a misszionárius-rendszernek és elkezdték fejleszteni a területet. A települést ekkor Yerba Buena-nak nevezték. A béke azonban nem tartott sokáig: a gyönyörű vidék az amerikai telepesek érdeklődését is kezdte felkelteni. A mexikóiak pedig 1846-ban az amerikaiakkal szembeni háborús vereség után kénytelenek voltak fájó szívvel búcsút inteni nem csak a városnak, hanem egész Kaliforniának is. Azonban San Francisco ekkoriban még mindig nem számított jelentős településnek. A változást a ’40-es évek vége hozta el…
Az Aranyváros
1848-ban egy John Sutter nevű földbirtokos furcsa fémet talált a földjén keresztülhaladó folyóban. Miután megvizsgáltatta, kiderült, hogy a kérdéses metál nem más, mint arany. Sutter álma egy hatalmas mezőgazdasági vállalat volt, aminek a megvalósítását az aranybányászat teljességgel lehetetlenné tette volna. Ezért mindent megtett, hogy a felfedezés titokban maradjon.
Azonban tehetetlennek bizonyult: futótűzként terjedt a hír Amerikában: „Kaliforniában aranyat találtak!” Ahogy az év végére a szóbeszédet az elnök is megerősítette, szerencsevadászok tömegei özönlöttek az államba a gyors meggazdagodás reményében. San Francisco lakossága egy év leforgása alatt ezerről 25 ezer főre nőtt. A várható vagyontömegtől elbűvölt letelepülők egymással versenyezve próbálták minél hamarabb maguk mögött hagyni hajóikat és a lehető legjobb parcellákhoz jutni. Így egy nagyjából ötszáz elhagyott hajóból álló flotta vesztegelt a San Francisco-öbölben, melynek egy részét hotelekké, szalonokká alakították, jelentős részük azonban elkorhadt és elsüllyedt.
Város a romokon
Azonban az aranyszínű álmokat hamar relativizálta az 1851-es tűzvész. A több mint tíz óráig megfékezhetetlenül pusztító lángok megsemmisítették a város körülbelül háromnegyedét. Több mint kétezer épület égett porrá és számtalan emberéletet követelt a szokatlanul nagy szél miatt sokáig elolthatatlan tűz. Az arany hívó szava azonban erősebbnek bizonyult: továbbra is tömegek érkeztek az öbölbe és elindult a város újjáépítése. A hatóságoknak nem sok eszköz állt rendelkezésükre a törvény betartatásához: a szerencsevadászokat nem nagyon lehetett kordában tartani. Ekkoriban jött létre a hírhedt „Barbár-part”, ami a bűnözés, a prostitúció és a szerencsejáték fellegvára lett.
A 19. század második felében a város rohamosan fejlődött, számos cég jött létre (többek között innen indult Levi Strauss sikersztorija is a farmernadrággal), az egykori presidioból pedig az Egyesült Államok egyik legnagyobb támaszpontja lett. Ahogyan megépült a kontinenset átszelő vasútvonal, San Francisco megkerülhetetlen kereskedelmi központtá vált. Ezek az évek tulajdonképpen a város fénykorát jelentették; ekkor épültek a turisták által is oly kedvelt viktoriánus stílusban épült csodás városnegyedek, színpompás villák és hotelek. A kulturális élet is virágzott; ekkoriban terjedt el, hogy San Francisco a Nyugat Párizsa. A város lakossága pedig 1890-re elérte a 300 ezer főt.
Az álom vége
A 20. század első éveinél azonban mi sem lehetett volna kijózanítóbb az itteniek számára. 1900-ban kitört a négy évig pusztító San Franciscó-i pestisjárvány; az USA területén itt ütötte fel fejét először a bubópestis. Összesen 121 ezer fertőzést regisztráltak, akik közül mindössze ketten élték túl a vészt.
Ez azonban csak a kezdete volt a századeleji kihívásoknak. 1906. április 18-án egy hihetetlen, 7,9-es erősségű földrengés rázta meg a várost és egész Észak-Kaliforniát. Az összeomló épületek miatt szivárgó gáz pedig újabb hatalmas tűzvészt okozott. „A történelemben még soha egy modern világváros sem élt át ilyen átfogó pusztítást. San Francisco eltűnt a föld színéről” – jelentette ki döbbenten a híres író, Jack London a pusztítás láttán. Tulajdonképpen nem is túlzott: a város 80 százaléka a rengés vagy a lángok martaléka lett. Több mint háromezren vesztették életüket, a városi legenda szerint ráadásul ezek a lelkek nem találtak nyugvóhelyet és azóta is San Francisco utcáin bolyonganak.
The show must go on
A helyzetet „könnyítendő”, az újjáépítés során újra felütötte fejét a pestis, ennek ellenére a város főnixmadárként nagyon hamar újjáéledt, sőt ekkor épült ki az az infrastruktúra, ami lehetővé tette, hogy San Francisco elnyerje a ma ismert arcát. A város újra elindult, hogy visszaszerezze régi rangját, és hamarosan ismét a világ élvonalába emelkedett mind kereskedelmi, mind kulturális szempontból.
Azonban a természeti kihívások azóta sem szűntek meg. 1989-ben a 6,9-es erősségű Loma Prieta földrengés okozott nagy károkat, az elmúlt években pedig a sorozatos kaliforniai tűzvészek okoztak sok gondot. San Francisco és környéke tulajdonképpen egy időzített bomba ilyen szempontból: mivel a Szent András-törésvonal felett helyezkedik el és hihetetlenül szeszélyes időjárása van, teljesen kiszámíthatatlan hogy mikor sújt le újabb katasztrófa: tűzvész, földrengés vagy akár cunami (szinte isteni csoda, hogy ez eddig nem okozott komolyabb gondokat).
Ennek ellenére az élet gőzerővel halad tovább, a környéken lakó sok-sok ember félelem nélkül éli mindennapjait, rengeteg startup cég települt ide, a térség pedig mágnesként vonzza a turistákat festői tájai és pezsgő városai miatt is. Billy Graham több szempontból is találóan jegyezte meg: „A San Francisco-öböl vidéke olyan gyönyörű, hogy ha itt vagyok, nehezemre esik a Mennyről prédikálni.”
