Dömötör Simon
A diktatúráknak mindig fontos és elengedhetetlen része a propaganda és a tömeghatás. Száz évvel ezelőtt ennek fő eszközei a mozik, filmhíradók, némafilmek voltak. A '20-as években a német filmipar fellendülése épphogy csak megelőzi a nemzetiszocialista eszmék térnyerését a német társadalomban. De vajon miért is volt ez? A válaszért egészen az első világháborút lezáró békekonferenciáig kell visszamennünk az időben. Az itt meghozott döntések ugyanis egy évszázadra hatást gyakoroltak Németország és egész Európa jövőjére.
Az 1919-ben Versailles-ben aláírt békeszerződés Németországot a kor nagyhatalmai közül az elszegényedő, küszködő államok közé vetette vissza. Az ezt követő évek kezdetével lendült fel és vált világszínvonalúvá a német filmipar, amely egymás után gyártotta a színvonalas és a kor technikai adottságait maximálisan kihasználó alkotásokat. Az expresszionista stíluselvek mentén haladó alkotások úttörőnek számítottak a filmezésben és Hollywoodra is nagy hatással voltak.
Vizsgáljunk meg most egy-két kiemelkedő alkotást és alkotóelemeiket, valamint tárjuk fel az ok-okozati összefüggéseket fent tett állításaim és e művek között. Elsőként foglalkozzunk a méltán híres “Dr. Caligari”-val. A cselekményről röviden: Dr. Caligari és hűséges alvajáró szolgája Cesare vásári mutatványosként keresik kenyerüket Cesare nem mindennapi képességét kamatoztatva. A szolga ugyanis bármilyen kérdésre tudja a helyes választ, és előre megjósolja egy falubeli ember halálát. A párost több hegyvidéki faluban történt gyilkossággal hozzák összefüggésbe mert néhány tett helyszínén Cesaret vélik felfedezni különböző szemtanúk. Az alkotás 1920-ban kezdték el vetíteni és az egyik legkorábbi alkalmazása a “történet a történetben” típusú mesélési technikának. Az egyedi látványvilág, a festett és épített díszletek kombinációja sok embert vonzott a filmszínházakba. A második világháború után több neves német tanulmány vont szociálpszichológiai párhuzamot a film cselekménye és a feltörekvő nemzetiszocialista eszmék között. Caligari figurája a hatalomvágy megtestesítője a filmben. Sokan a bukott császárság jelképes figurájaként értelmezik, aki ráveszi szolgáját (a társadalmat) a gyilkosságokra (háborúba hajszolás, nemzet feláldozása).
Hasonló témájú a Metropolis című filmtörténeti klasszikus, amely Fritz Lang munkája. Az 1927-ben bemutatott film egy utópisztikus dráma, 2026-ban játszódik és a történet szerint nagy szakadék alakult ki a társadalom alsó és felső szintje között. A szinteket liftek kötik össze, az alsó szinten élő munkások és kivitelezők soha nem látnak napfényt, és borzalmas körülmények között élnek. Egy nap Fred, a város vezetőjének fia találkozik Mariával, aki véletlenül jutott fel az alsó szintről. Fred utána ered és ekkor tapasztalja meg a munkások rossz életkörülményeit. A Metropolis egy nemzetközi publikum számára készült szuperprodukció volt. Mesterséges képi világa miatt lenyűgözte a nézőket, középppontjában pedig az igazságtalan rendszer elleni lázadás áll, mely motívum a weimari filmek védjegye. Üzenetét erősítik az építészeti arányok és a grafikus kompozíciók közötti drámai kontrasztok.
Nagyjából kijelenthető, hogy ezen alkotások köré szerveződnek társaik. Nemcsak a maguk korszakának erős filmjei, hanem az egyetemes filmtörténet is elismeri őket. Az expresszionista jegyek, az árnyékokkal, díszletekkel való szemléltetés, kiegészítés, és a már kitárgyalt érzékeltetési eszközök mellett a mélyebb hatáskeltés is nagy erősségük. A korszakhoz köthetően több más film készült még, olyanok, mint A Gólem, vagy a Nosferatu, amelyek már a horror műfaj elemeit pedzegetve keltenek hatást. Az elnyújtott jelmezek és kosztümök, a szerkesztett díszletek, valamint a smink és az írisz (kép maszkolása) használata fejezi ki az általános társadalmi létbizonytalanságot, ami ezekben a művészeti termékekben hangsúlyosan megjelenik.
Összegezve fontos átlátni, hogy itt a kor és a korszellem erős impressziót gyakorolt a művészetre. A háborús veszteségek, az infláció, munkanélküliség és a modern világ okozta szorongások, elfojtások öltenek alakot a filmvásznon. Ez a hangulat, nyomásként hatott a társadalomra és jó táptalajt biztosított a nemzetiszocializmus felfutásának. Hogy mennyire volt tudatos ez az benső átformálása a társadalomnak, az jó kérdés. A hatása viszont vitathatatlan, amely végső soron újabb veszélyek felé sodorta Németországot.
