Ros Hasana – maszkban

A Ros Hasana, vagy másnéven a kürtzengés ünnepe, az egyik legjelentősebb őszi ünnep, a keresztényeknek legalább annyira, mint a zsidóságnak, hiszen ehhez az ünnephez szorosan kapcsolódik a Messiás második visszajövetele.

A mi általunk ünnepelt szilveszterrel szemben a Ros Hasana nem a féktelen mulatozásról szól, hanem az önvizsgálatról, az egész évi cselekedeteink elbírálásáról, viselkedésünk értékeléséről. A hagyomány szerint a Ros Hasanától a Jom Kippurig tartó tíznapos időszakban dől el, hogy egy adott személyre lesújt-e a jövőben az isteni ítélet. Nem hiába hívják ezt az időszakot „rettenetes napoknak”.

Mindamellett, hogy egy komoly befelé fordulás, a bűnbánat, valamint a megtérés fontossága áll a középpontban, a zsidó újév örömünnep is egyben, mert teret enged a szórakozásnak is.

A 2020-as nagy pandémia okán teljes átszervezést igényel a zsidó újév is – amit azonban mindenképpen meg kell tartani, hiszen sorsdöntő jelentőséggel bír.

„Olyan, mintha épp a döntőt fújták volna le” – nyilatkozta például egy ausztráliai zsidó közösség vezetője a koronavírus miatt kialakult helyzettel kapcsolatban. Melbourne-ben  az ünnepi istentiszteletet Zoomon tartják meg. Akadtak azonban kreatívabb megoldások is: a dél-cauldieldi zsidó közösség vezetője egy különleges projektet tervez. Több száz aktivistával együtt szeptember 20-án Melbourne utcáit fogja járni, hogy az – amúgy hagyományosan zsinagógákban felzendülő – zsidó új évet jelző sófár hangja mindenkihez eljuthasson.

‍

Az Ézsaiás 55:8 alapján kötelesek vagyunk alkalmazkodni a történtekhez, minden időben, bármi is legyen az. Vigyáznunk kell magunkra és egymásra és magunkhoz mérten törekednünk kell arra, hogy teljesítsük a tórai parancsolatokat, példát mutassunk és szent életet éljünk.

– mondta nekünk Steiner Zsófi, egy zsidó fiatal.

‍

A zsidó újév egyik legfontosabb eszköze a kosszarvból készült kürt, a sófár.

Három szempontból is nagyon jelentőségteljes hangszer ez: először is emlékeztet az ünnep közeledtére, másodszor is a megtérésre való felhívásul szolgál. A sófárt a reggeli ima alatt szólaltatják meg, összesen száz alkalommal.

Egy ennyire elemi kelléket tehát nem lehet nélkülözni! A probléma azonban az, hogy a szakértők veszélyesnek minősítették a szertartást, mivel a sófárfújó vírushordozó, és az általa nagy erővel kifújt levegő meg az abba beleoldódott nyálcseppek sok embert megfertőzhetnek.

A problémát egy a történelem során valószínűleg legelőször előforduló praktikával oldják meg: a sófár végére maszkot húznak. Az egészségügyi maszkot a sófár szélesebbik végére rakják rá, mivel ez ilyen formában  nem befolyásolja a megszólaltatott hangot. Vannak közösségek, ahol gyorsteszt elvégzésére kérik a sófárfújót, valamint a hangszert „karanténba helyezik” az ünnep előtti időszakban. Olyan helyeken, ahol sófárfúvást az épületben tartják, azt javasolják, hogy a sófárt nyitott ablak vagy ajtó felé fordítsák, vagy legalábbis olyan irányba, amerre nem állnak emberek.  Az imádkozók között két méter távolság megtartását kérik, a sófárfúvó körül viszont ajánlatos 4-5 méter távolságot tartani. Nyilvánvalóan az imádkozóktól is elvárják a maszk viselését, valamint minimálisra korlátozzák az összejövők létszámát.

Joszef Cvi Rimon rabbi, az izraeli nemzeti-vallásos közösség egyik legnagyobb szaktekintélye a következőt nyilatkozta: „A Misna szerint az a fontos, hogy a sófár hangot magát halljuk s ne annak a visszhangját. A maszk nem képez visszhangot. A túl halk hang miatt sem kell aggódnunk, mert a vékony, egyszer használatos maszkok szinte egyáltalán nem csökkentik a sófár hangerejét, és az így képzett hangok minden vélemény szerint megfelelnek az előírásoknak. További kérdés, hogy elhelyezhető-e valamilyen toldalék a sófár végén? A Sulchán Áruch csak az állandó és jelentős változtatást jelentő toldalékot tiltja meg, a maszk azonban csak ideiglenes toldalék és a hangerősségben, illetve a hangszínben is csak elhanyagolható változást idéz elő, tehát nem tartozik a tilalom alá”.

Tehát a „maszkos sófár” remek fortély a koronavírussal szemben. A legfontosabb azonban talán nem is az amit kifelé mutatnak  a világnak az ünnepből, hanem az a folyamat ami a szívben zajlik le ezalatt a tíz napos időszak alatt...

Shana Tova mindenkinek!

‍