Papp Janka Gréta
Mindenkinek leköti a figyelmét a koronavírus, és a kibírhatatlan karantén, de bármily rendkívül élettapasztalatként hat is, valójában nem ez az első eset, hogy „divattá" válik a maszk.
Pandémiának nevezzük azt, amikor a járvány több földrészre vagy akár az egész világra kihat. Nem össze keverendő az endémiával, amely egy adott területre vonatkozik, ahol jelen van egy bizonyos fertőző betegség. Földünkön a történelemben több ilyen járvány is előfordult.
Ilyen volt például a pestis, ami 1894-ig gyógyíthatatlannak minősült. A fertőzést egy svájci származású mikrobiológus fedezte fel, Alexandre Yersin, aki éppen egy hongkongi küldetésén vett részt, amikor a korokozóval szembetalálkozott. Alexandre fedezte fel a vírust, ám előre lépést Paul-Louis Simon tett. Ő jegyezte fel elsőként, hogy főként patkánybolhárol kerül át emberre, de a kór cseppfertőzéssel is terjedhet. A „fekete halál” kifejezés onnan ered, hogy miután a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, a bőr gyakran sötétkék színre vált.
A vírust, amelyet a katonák az első világháború által behurcoltak, spanyol náthának nevezzük. Magyarországra 1918-ban érkezett meg. Ez igen csak sok azonosságot mutat a mai korona vírussal. A tömegközlekedési eszközökre tilos volt betegen, maszk nélkül felszállni. A mozik, színházak, bezárásra kényszerültek. Az iskolák és kávéházak korlátozott nyitvatartással működhettek. Európában 2, világszerte 25-50 millióan haltak meg benne.
A fekete himlő az emberiség történetének egyik legpusztítóbb világjárványának bizonyult. Emberek sokasága esett ennek áldozatul. Akik túlélték, sem érezték magukat „szerencsésnek”, vagy fél szemük világát elvesztették vagy egy egész életen át kísértették őket a sebhelyek. Kölcsey Ferenc a túlélők közé tartozott és ezt írta a betegségről: „A halál összes szolgája közül a legborzalmasabb”. Ez a vírus egyike azon két járványnak, amellyel sikerült végleg leszámolni.
A másik ilyen járvány a keleti marhavész. Ez nem az emberekre volt fenyegető jellegű, hanem a szarvasmarhára, a vizibivalyra és még néhány vadon élő állatra. A betegséget láz, hasmenés, és magas mortalitás jellemezte. A marhavész többször pusztított a történelem során, de a legsúlyosabb talán az 1890-es években történt. A dél- és kelet-afrikai járvány alatt a szarvasmarhák 80-90 százaléka elpusztult. A járványt megfékező vakcina fejlesztésében, feltalálásában nagy szerepet játszott Sir Arnold Theiler.
A 18. században hasonlónak tekintették, mint a fekete himlőt. Giovanni Maria Lancisi, a pápa orvosa azt javasolta, hogy minden olyan állatot aki a fertőzésnek ki van téve, vagy már fertőzött, azt vágják le. A vakcinát végül Walter Plowright vitte véghez, amelyért 1999-ben átvehette a World Food Prize díjat.
A koronavírus mindannyiunkat váratlanul ért. A folyamatos változásokhoz, rendeletekhez néha nehezen tudunk alkalmazkodni. Az egyetlen amit tenni tudunk ebben a helyzetben az, hogy felelősségtudatosan hordjuk maszkjainkat, mások és saját védelmünk érdekében is. Nem mi dönthetjük el, hogy hordjuk-e a maszkot vagy sem, ez nem egy olyan dolog ami ellen tüntethetünk mert „nem kapunk levegőt”. Mindenkinek nehéz, ahelyett, hogy egymást hátráltatjuk, inkább segítsünk a rászorulóknak, segítsünk egymáson. Nem tudjuk meddig fog fent állni ez a helyzet vagy, hogy ellenszer mikor lesz rá. A vírus eredete még bizonytalan, ám azt már kiderítették, hogy valószínűleg ez már évek óta keringhetett a denevérekkel között. A 21. század orvostudományát nehéz feladat elé állította a járvány. Sokaknak nincs ötletük még az ellenszerre. Az oroszok kísérlete a vakcinára sok mindenkit félelemmel tölt el. Az emberek többsége nem szívesen oltatná be magát vele. Nem tudni vannak-e mellékhatásai. Az orosz vakcina vajon megoldás lesz a mai vírusos helyzetre? Mikor lesz vége? Ezek mind olyan kérdések, amin mindenki töpreng, de választ még nincs rá.
