Keresztes Janka Dalma
Márai Sándor regénye 1942-ben látott napvilágot, melyben vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás ösvényeibe. A regény cselekménye több mint valami kitalált eszmény, vagy közhely.
A regény élet, pontosabban egy élettörténet elbeszélése. Két barát, akik évtizedek elmúlásával újra találkoznak, egy éjszakába sűrített nagymonológként elbeszélik életüket, míg a hajnali napsütés beragyog az ablakon. Visszatekintenek a múltba, egy barátság és egy szerelem analíziseként, egy halott feleség emlékének birtoklásáért és egy, talán sosemvolt világrendért, úgy, hogy eközben vádló és vádlott szerep alakul ki kettőjük között.
Márai nem csak hihetetlenül sokszínű és morális karaktereket alkotott meg, hanem gyönyörű leírásokat és monológokat. Minden egyes mondat magával ragad, úgy érzi az olvasó, ott ül mellettük egy kávé társaságában és ő is részese a történésnek, figyel. Ahogy nő a feszültség, exponenciálisan az ember szívverése is, hiszen tudja, a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta, sokkal inkább egy világrend széthullása, a hagyományos erkölcsi értékek megrendülése, két barát kapcsolatát összetartó nehézségek és érzelmek. Düh, harag, megbocsájtás, elfogadás, gőg, elengedés, gyávaság, félelem, szeretet és féltékenység. Vagyis, minden, ami az emberi lélek bugyraiban megbújik.
Mit jelent egy testvéri barátság? Mit tanít az embernek a hamis szerelem? Mit tanul az ember hetvenhárom év alatt az erdőben? Mit jelent a gyilkosság szintű féltékenység? Mi az, ami igazán fontos az életben? Mit jelent a tudatlanság és a ráeszmélés? Mi az elhallgatás és mi az, amit kénytelenek vagyunk elhallgatni? Mit tanulhatunk mi ebből a regényből? Ezekre a kérdésekre kaphat választ az olvasó, miközben újabb és újabb kérdések merülnek fel benne, melyekre neki kell meglelni a választ.
Egy szó, mint száz: a szöveg olyan, mint az elbeszélő: egyenes, gőgös, naiv, hűséges, de leginkább sértett és szentimentális. Pontosan ezért tudom ajánlani a regényt, mindenkinek, aki elgondolkodni és elmerülni szeretne. Jó olvasást kívánok mindenkinek, egy csésze forró ital és szövegkiemelő társaságában, addig míg a gyertyák csonkig égnek.
