Akit a rock ’n’ roll valódi királyának hívtak

Lil’ Richard 

Richard Wayne Penniman a Georgia állambeli Maconban született 1932. december 5-én. A 12 gyermekes, mélyszegénységben élő család harmadik gyermekeként csak nagy nehezen tudta megélni individualitását. Aprócska, vékony termete miatt hamar ráragadt a Lil' Richard becenév. Már kiskorában megmutatkoztak feminin szokásai és vonásai: gyakran használta anyja sminkjét vagy viselte a ruháit. Apja ezek miatt finoman szólva is megkérdőjelezte nemi hovatartozását és rendszerint alkalmazott testi fenyítést vele szemben. Egyes források szerint saját elhatározásából döntött úgy, hogy 13 évesen elköltözik otthonról, ám valószínűbbnek mondható az a variáció, hogy apja üldözte el hazulról. Innentől kezdve sodródott, hol nagybácsik, hol nagynénik nevelték, de volt, hogy egy maconi fehér családnál talált menedékre. 

Út a hírnév felé

Richard talán legkorábbi találkozása a zenével, egy közeli templom kórusához köthető, ahol ő maga is többízben énekelt. Saját bevallása szerint már akkor szerette a gospel műfajt, de érezte, hogy valami hangosabbra vágyik, amelyben kiadhatja magából a feszültséget, vagy ha úgy tetszik, kiélheti magát. 18 éves korában megnyert egy tehetségkutatót, melynek köszönhetően többen felfigyeltek rá. Ezután visszatért szülővárosába, ahol napközben egy konyhán mosogatott, este pedig egy bárban csillogtatta tehetségét. Ekkor karolta fel egy helyi énekes, aki amellett, hogy szakmai tanácsokkal látta el Richardot, kifestette arcát, haját felpomádézta és csicsás ruhákba öltöztette, hogy már megjelenésével is feltűnést keltsen. 

Kimaxolt évek 

Legelső, mindent megváltoztató sikerét, a Tutti Frutti hozta meg Richardnak, amely a chicagói Specialty Recordsnál jelent meg 1955-ben és ezzel új csillag született. Ez a szám lett a Here's Little Richard című bemutatkozó nagylemez nyitószáma is. Megkezdődött karrierjének közel hároméves csúcsszakasza, amely során megírta a rock and roll műfaj néhány legnagyobb alapszámát (Lucille, Long Tall Sally, Good Golly Miss Molly). A közönség elepedt a nyíltan homoszexuális, dalait vehemensen üvöltöző, különc énekesért, aki olykor a zongorán állva, vagy éppen azon fekve verte a billentyűket.

Átmeneti állapot

Az 1957-ben napvilágot látó pletyka, mely szerint a szupersztár Richard hátat fordít a rock 'n' rollnak, prédikátornak áll és a gospel felé fordul, az egész világot sokkolta. A szóbeszéd beigazolódott, mikor az énekes egy turné közbeni bejelentésében megerősítette megtérését, megtagadta homoszexualitását és otthagyta a show-bizniszt. Évekig prédikátorként szolgált a Hetednapi Adventista Egyházban. A zenével azonban nem szakított véglegesen; gospelt énekelt, természetesen lényegesen kisebb sikerrel. 1959-ben, megtérésének időszakában feleségül vette Ernestine Harvint, akivel közösen még egy kisfiút is örökbe fogadtak. A házasság utólag visszatekintve puszta formalitásnak tűnhet, hiszen néhány év után válással végződött.

Ismét reflektorfényben 

Mikor 1964-ben visszatért a rock and roll világához, már nem tudta visszaszerezni egykori népszerűségét és már nem ünnepelték úgy, mint a megtérése előtti ciklusban. Richard ekkor elkezdett a Rolling Stones-szal turnézni, zenekarának gitárosa pedig Jimi Hendrix lett. A közönség iránta való érdeklődését egy nosztalgiahullám keltette fel ismét. Tiszteletére az Illés együttes is írt egy számot a hatvanas években, Little Richard énekel címmel. Csillaga megint fellendülőben volt, s habár már messze nem fénylett olyan vakítóan, mint hajdanán, ez a fény marasztalta őt az örök favoritok egén. 1972-ben a Wembley-stadionban nagysikerű koncertet adott, majd 1986-ban az első körben került be a rock and roll halhatatlanjai közé. Az 1990-es évek végén a budapesti Kisstadionban is koncertezett.

Egy úttörő élet halála

Richard basszusgitárosa, Charles Glenn a TMZ-nek tett nyilatkozata szerint a zenész tennessee-i otthonában halt meg szombaton, két testvére és fia körében; két hónapja volt beteg. Halálának okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Little Richard zenészek generációira volt hatással, olyan előadók rajongtak érte és dalaiért, mint Bob Dylan, Jimi Hendrix, David Bowie, Elton John, Michael Jackson, Mick Jagger és olyan együtteseket inspirált, mint például a Beatles, az AC/DC, vagy a The Rolling Stones. Zenéi, életstílusa, világképe emberek millióihoz jutott el, így megannyi személyiséget formált át saját, abszurd lényének képmására. Zenetörténeti öröksége tagadhatatlan, de igencsak messze áll a kikezdhetetlenség fogalmától, az erkölcsi normák beláthatatlan kárára…