Különös rejtélyek

A Voynich-kézirat

Ugye mindenkinek van vagy akadt  egy osztálytársa, ha nem önmaga az, akinek a kézírását lehetetlen elolvasni. Jó eséllyel az ilyen emberből orvos lesz, szoktuk mondani. Azonban akad egy olyan írás a történelemben, amit még az orvosok sem képesek elolvasni. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy tudósoknak, kutatóknak, nyelvészeknek és kódfejtőknek sem sikerült megfejteni a mű tartalmát, akkor már sejthetjük, hogy itt nem egy szokványos írásbeli feleletről van szó.

Az irat egy átlagos mai könyv nagyságával egyezik meg, terjedelme eredetileg 276 oldalból állt, amiből mára 234 lap maradt fenn. Kormeghatározás alapján, ami az íráskép ismeretének hiányában a dokumentumban található illusztrációkat, rajzokat, ruhákat és épület-ábrázolásokat vette alapul, a mű 1450 és 1520 között keletkezhetett, német területeken. Első ismert tulajdonosa a 17. századi, Prágában élő Georg Baresch alkimista volt. Érdekesség, hogy már a következő tulajdonos egy jezsuita tudóshoz küldte az iratot megfejtés céljából, azonban ez sikertelennek bizonyult. Ezután a könyv pontos útja homályba vész. Az írás 1912-től kerül újra a rivaldafénybe, ugyanis Wilfrid Michael Voynich ekkor vásárolt meg a pápai egyetem egyik oktatójának magánkönyvtárából 30 kéziratot, és köztük megtalálta azt, amely most a nevét viseli. Ma a Yale Egyetem Könyvtára őrzi a híressé vált dokumentumot.

De miről is szólhat ez a mű? Első benyomás alapján az alkotás valamiféle gyógyszerkönyvnek vagy a középkorban ismert gyógymódokat összegyűjtő orvosi könyvecskének tűnik, azonban a pontos tartalma, ahogy említettük, a mai napig megfejtetlen. Az írás kilétével kapcsolatosan a szakértők több teóriát állítottak föl.

Egyesek szerint az író rejtjelezést alkalmazott, hogy avatatlanok ne tudják megérteni az irat tartalmát. Erre létező történelmi példa, hogy a 15. században élő Leonardo da Vinci is alkalmazott tükörírást azoknál a műveinél, amit nem a nyilvánosságnak szánt. Egyesek addig is elmerészkednek, hogy da Vinci egy korai művéről beszélünk, azonban ez az évszámok alapján összeegyezhetetlen és a rajzok is elmaradnak a polihisztortól megszokott szinttől.

Mások azt feltételezik, hogy a mű egy olyan, a korban használt nyelven vagy nyelvváltozaton íródott, amivel még nem találkoztunk. Ennek értelmében lehet egy korai germán nyelv, egy átmeneti latin írásmód, egy az eszperantóhoz hasonló mesterséges nyelv vagy egy egzotikus, eddig fel nem fedezett nyelv egyetlen írásos emléke. De akadnak olyanok is, akik azt feltételezik, hogy a kézirat egy vizuálisan rejtjelezett héber szöveg, mert ugye a zsidók egyik konteó kapcsán sem maradhatnak el.

Kennedy és Churchill könyvükben a kéziratot glosszoláliának feltételezték, ami olyan nyelveken szólást jelent, amikor a médium önkívületi állapotban idegen (létező, feltételezett, vagy kitalált) nyelven beszél, olyanon, amin egyébként nem tud. Sőt, felmerül bennük az is, hogy az írás természetfölötti lények üzenetét foglalja magában.

A hírekben elég sokszor megjelenik, hogy valaki megfejtette az írás tartalmát, azonban ezek csak feltételezett megfejtések és gyakorlatban, ami a mű lefordítását jelentené, egyik se nyert bizonyítást. Tehát a Voynich-kézirat továbbra is rejtély marad, így csak az Olvasó fantáziája szab határt, hogy az mit is tartalmazhat. Vajon egy eltűnt civilizáció írásos emléke, az ufók üzenete, a szabadkőművesek egyik okirata, vagy egy szimpla kamillatea receptje? Egyelőre nem tudjuk…

A Gyatlov-rejtély

Aki már vett részt osztálykiránduláson, az tudhatja hogy egy sem telhet el anélkül, hogy ne merülne fel valami nem várt probléma. Esik az eső, valaki lekési a buszt és még hosszan lehetne folytatni a sort. A Szovjetunióban akadt egy egyetemi kirándulás, ami ezeknél komolyabb akadályokba ütközött: ugyanis a kilencfős, Igor Gyatlov vezette turistacsoport tagjai az 1959. február 1-jéről 2-ára virradó éjszaka igen furcsa körülmények között elhaláloztak.

Azt hozzá kell tennünk, hogy a túra az Urál-hegység északi részén zajlott és sajnos tudjuk, hogy nem kevés a hegyi túrákban elhunytak száma. Azonban ez esetben több zavaró tényező is felmerült. Ilyen például, hogy a sátor falát belülről vágták fel, és innen rendezett lábnyomok vezettek. A holttestek egy részét egy 5 méter magasságig lecsupaszított fenyőfa alatt, a másik részét egy közeli vízmosás szélén találták meg. A helyszínen olyan vércseppeket találtak, amik vizsgálatok alapján egyikőjüktől sem származhatott. Két holttesten nem volt lábbeli, három pedig csak alsóneműt viselt. Volt azonban olyan, akinek az orra vagy éppen a nyelve hiányzott, többeken pedig égési sérülések nyomai is felfedezhetőek. Mindegyik test bőrszíne narancssárgára változott és hat holttest radioaktivitás nyomait is kimutatta. Nem utolsósorban az sem mellékes, hogy a megtalált fényképezőgépből hiányzott a filmtekercs, a területet jó néhány évig lezárták és a vizsgálatok egészen 1990-ig titkosítva maradtak.

Természetesen a legtöbben az eseményeket UFO-tevékenységnek titulálják. Mások infrahangra gyanakodnak, amit például a szél kelthetett (a helyiek a térséget a Holtak hegyének nevezik), ami pánikot okoz, emiatt nem tudtak racionálisan gondolkodni, ezért volt az esztelen menekülés. A furcsa levetkőzést a hipotermia tüneteinek vélik sokan, azonban ez csak egy kis részletre adna magyarázatot. Az tény, hogy a tervezettől jelentősen eltérő helyen verték le a sátrat, így elképzelhető, hogy ezáltal túl közel merészkedtek egy titkos katonai kísérlet helyszínére. Vagyis lehetséges, hogy egy termobarikus bomba robbanása okozta a halálukat.

Azonban a hivatalos magyarázat ezektől mind eltér. Az Orosz Szövetségi Főügyészség Uráli Szövetségi Körzetének Igazgatósága, 2020. július 11-i sajtótájékoztatója szerint a csoport tagjainak sérülései hasonlóak voltak lavinába került hegymászók sérüléseihez, így ez okozta halálukat. Ezzel pedig az ügyet lezártnak tekintik, tekinthetjük. Mondjuk az talán furcsa, hogy semmi lavinára utaló nyomot nem találtak, illetve, hogy miért is volt titkosított több, mint 30 évig egy egyszerű lavinabaleset aktája.

Balaton tagadók

A végére pedig egy könnyedebb téma maradt. Képzeljük el az idilli magyar nyaralást. A Balaton partján ülünk a csíkos kempingszékünkben, kezünkben egy sajtos-tejfölös, a magnónkban pedig éppen az Omega muzsikál. Ez minden magyar kedvence. Habár vannak olyanok, akik az előző állításba belekötnének. Nem, a lángossal továbbra sincs senkinek semmi baja. De vannak olyan emberek, akik tagadják a Balaton létezését.

Azt talán már eddig is tudtuk, hogy a hekk nem balatoni halfajta. De hogy maga a tó se lenne balatoni? Ez elmélet szerint a Balatonnak nevezett dolog csupán egy optikai csalódás, a nyári hőségben az emberek délibábot látnak, ami víznek tűnik. Az elméletnek a kifejtésére egy Facebook-oldalt hoztak létre, amit ma már több mint 26 ezren követnek. De az egész konteón csavar egyet, hogy van egy bizonyos csoport, akik magukat a Balaton-Tagadók Tagadók Klubjának hívják. Az ő elméletük szerint Balaton igenis létezik, ellenben a Balaton tagadók nem.

Lehetséges, hogy az egész jelenség csupán egy össznépi vicc. Ez esetben humoros görbetükörként szolgál a konteójelenség számára: az összeesküvés-elméletek tárháza kimeríthetetlen, a hívek száma pedig sokszor a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére is sok számjegyűre rúg. Ez pedig szintén elgondolkodtató, különösen a koronavírus által meghatározott időkben: nem jó Orwell-i birkákként mindent elfogadni, amit “hivatalos magyarázatként” tárnak elénk, ám a különvéleményt is túlzásba lehet vinni...