Till Adél
„A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit, és nem kerestem a kifogásokat.”
– mondta interjúm alanya.
Florence egy brit nemesi család sarja volt, aki elnyerte Viktória királynő kegyeit, és az amerikai polgárháború idején az amerikai hadikórházakat irányította.
Kedves Florence! Hogyan kaptad ezt a szép nevet?
Ez nem egy szokványos történet! Brit létemre Firenzében születtem szüleim hónapokig tartó nászútja alatt, 1820 május 12-én. A szülővárosomról neveztek el.
Mit kell tudnunk a családodról?
Édesapám egy jólmenő arisztokrata bankár, üzletember volt. Édesanyám a kornak megfelelően a családanya szerepét töltötte be. Ketten voltunk testvérek a nővéremmel.
Arisztokrataként milyen neveltetésben részesültetek?
Édesapám nagy szomorúságára két lányt kellett felnevelnie, így nem csoda, hogy taníttatásunk során fiúként neveltek bennünket. Így tehettem szert a görög, latin, olasz , francia és a német nyelv elsajátítására. Filozófiát és matematikát is tanulhattunk, ami ekkor ritka lehetőség volt a fiatal hölgyek körében.
Milyen reményei lehettek a jövőre nézve egy magad fajta tanult, fiatal arisztokrata nőnek?
Nos, egy elrendezett házasság és egy unalmas dőzsölő élet várt rám. Én azonban nem éreztem sajátomnak ezt a jövőképet. Hittem, hogy Istennek más terve van velem. Belül pedig mindig is vonzódtam az ápolói szakma felé.
Miben mutatkozott meg ez a vonzalom?
Az 1840-es években elkezdtem közegészségügyi tanulmányokat olvasni, majd néhány év múltán elvégeztem egy nővérképző tanfolyamot.
A szüleid hogy viszonyultak mindehhez?
Eleinte titokban tartottam előttük úgy az olvasmányaimat, mint a képzést, mégis hamar fény derült mindezekre. Még a gondolatát is igyekeztek megtiltani, annak, hogy én valaha ápolónő lehetek, hiszen ez abban az időben rendkívül alantas munkának számított.
Miként próbálták a szüleid feledtetni veled az álmodat?
Több éves európai körútra küldtek, ahol – az ő tudtuk nélkül – tanulmányokat készítettem a németországi protestáns diakonisszák (szociális szolgálatot végző nők a szerk.) ápolási technikáiról, tevékenységeiről. Hazatérve szüleim szembesültek kitartásommal, elhivatottságommal és ettől fogva számíthattam a támogatásukra.
Mi volt a következő lépés?
Visszamentem Németországba a diakonisszákhoz, ahol megerősített alapokra tettem szert, melyekre Párizsban építhettem mélyebb szakmai tudást.
Hol válthattad gyakorlatra a megszerzett ismereteket?
A hazámba visszatérve egy elit, hölgyeknek fenntartott kórház ápolói részlegét vezettem, de közbeszólt a krími háború. Ekkor kaptam a felkérést, hogy 38 ápolónővel utazzak Törökországba, és szervezzem meg a hadikórház hatékony működését. Megérkezésünkkor botrányos állapotok fogadtak. Rendszeresen végeztek például amputálásokat érzéstelenítés nélkül. Az alapvető higiénia sem volt biztosított.
Miként tudtál változtatni ezen a rémes helyzeten?
Elsőkén szigorú higiéniai eljárásokat vezettem be, melyek betartása kötelező volt minden helyzetben. Anyagi helyzetem megengedte, hogy saját költségemen szerezzek be alapvető gyógyszereket, kötszereket. A drasztikus intézkedéseknek köszönhetően a kezdeti halálozási ráta 42-ről 2,2 százalékra esett vissza.
A sikerek ellenére mennyire volt kimerítő a kórház ápolási munkájának vezetése?
Olyannyira, hogy magam is megfertőződtem a gyakran halállal végződő krími lázzal. Felépülésem után természetesen folytattam tovább a rám bízott feladatokat.
Milyen további megbízások vártak rád a törökországi küldetést követően?
Megtiszteltetés volt számomra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a polgárháború idején engem bíztak meg a sebesült katonák ellátásának megszervezésével. Később az indiai hadikórház ápolási teendőit is az én tevékenységem alapján valósították meg, vagyis sikerült egy jól működő, bevált technikát elterjesztenem a világ több országában.
Mitől vált ez a technika sikeressé?
Elsőként szerveztem iskolát az ápolók megfelelő képzése érdekében. Statisztikákat vezettem, melyek tükrében kidolgoztam módszereimet, így azok bármely kórház életébe könnyen átültethetők, megvalósíthatók lettek.
Tevékenységed során „lámpás hölgynek” hívtak. Hogyan ragadt rád ez a elnevezés?
Ennek egy egyszerű, gyakorlati oka van. Esténként lámpával a kezemben tettem körutat a rám bízott betegek között, hogy személyesen ellenőrizzem hogylétüket, ellátásukat.
Köztudott, hogy többek között a Királyi Statisztikai Társaság tagjává fogadtak, birtokolhatod a Rolyal Red Cross kitüntetést, illetve OM (Order of Merit) titulust is magadénak tudhatod.
Mindemellett miként sikerült a királynő barátságát is elnyerned?
A krími háború után ismerkedtünk meg személyesen egyik kitüntetésem során. Barátságunk örök élmény számomra.
Bár nem a származása szerinti életpályát választotta, mégis teljes életet élhetett, hiszen úttörő tevékenységével emberek ezreinek segített a gyógyulásban.
