Hogy lesz egy férj gyávaságából világra szóló felfedezés?

Sokaknak ismerősen csenghet a kutató neve, aki a C-vitamin felfedezésével változtatta meg a világot, ami történetesen egy vacsorával kezdődött. A felesége a bőséges vacsorához  elég paprikát felszolgált ahhoz,hogy feltűnő legyen a tény,hogy Albert nem szereti a paprikát, ezért a laboratóriumba vitte le magával, hogy feleségét ne bántsa meg, és ahogy egy tudóshoz illik, kísérletezett is vele. 2 óra múlva pedig felfedezte a C-vitamint! Innen az idézete: „így lesz egy férj gyávaságából világra szóló felfedezés!“ Viszont először kanyarodjunk vissza a múltba 39 évet, a kezdetekhez.
‍

1893. szeptemberében született Budapesten, egy ízig-vérig értelmiségi családba, ahol sok felmenője orvos, vagy kutató volt,ahogy nagyapja, Lenhossék József is. A középiskolában gyatra tanulmányai miatt Lenhossék óvva intette a fiút a tudományos pályától. Majd Albert kitűnőre érettségizett és elkezdte kutatói pályáját, sőt, mi több, nemsokára ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemre is.

‍
Pár hónappal később kitört az első világháború, így minden megszakadt: az ifjú Szentgyörgyi is a frontra került. A háborúban jött rá, hogy “ez nem az emberekért, országokért van, csupán hatalmi harcok sora, aminek semmi értelme.” Sokaknak valószínűleg nem lett volna ahhoz mersze, amit ezután tett: karon lőtte saját magát, de úgy, hogy ne érjen csontot. Ezután természetesen hazaküldték rehabilitációra. Ez az idő olyan produktív volt, hogy az egyetemi tanulmányait is be tudta fejezni, és meg is nősült. Egy kis idő elteltével újra a frontra küldték, ahol saját felettesét feljelentette, aki olasz hadifoglyokon kísérletezett…az ügyet ejtették, őt pedig áthelyezték egy malária-fertőzött területre. A sors fintora volt, hogy pár hét múlva véget ért a háború. Innentől elkezdődött termékeny időszaka, s a trianoni békeszerződés után többször is olyan helyzetbe került, hogy az ország vezetői potenciális veszélyforrásnak látták személyét a pozíciójuk elfoglalásában, de később még Hitler is vérdíjat tűzött ki Szentgyörgyire, így bujkálnia kellett, és valahogy mindig szerencsésen megúszta ezeket a szoros helyzeteket.

‍
Később viszont az  amerikai Woodshole-ban telepedett le, élete további részében itt kutatott tovább a C-vitamin előállítás fejlesztésében, amiért Nobel-díjat is kapott, bár kevesen tudják, hogy a díjat nem a C-Vitamin felfedezése miatt, hanem a biológiai oxidáció kikutatásáért kapta. Az emberek viszont így jegyezték meg, mivel ez volt az észszerűbb, leegyszerűsített változat, ami bentmaradt a köztudatban.

‍
Életművét látva elmondhatjuk, hogy sikeres volt abban, ami szenvedélye volt,a kutatás, és maga a létezés, mint olyan. Viszont Szent-Györgyi sikere abban is rejlett, hogy a tanuláshoz egy más gondolkodásmóddal állt, mint amit a rendszer megkövetelt. Úgy tartotta, hogy a tankönyvek a tananyag tárolására valók, az agyunk pedig a gondolkodásra. Ha valamit ki akart kutatni, először sose a könyvtárba ment, hanem a laboratóriumba, ahol felállított egy elméletet és elkezdte bizonyítani. Miután már volt ismerete a részletekkel kapcsolatban, a könyvekben meg tudta találni a hiányzó tudásanyagot, és így minden értelmet nyert. A szellemi éhségre tette a hangsúlyt, és arra, hogy az embernek mindent meg kell élnie, nem pedig bemagolnia, majd elfelejteni minden száraz információt. A zenét, művészetet, irodalmat, és természettudományokat is mind megélni kell- hangsúlyozta mindig.

A C-Vitamin

‍
Az elmúlt időkben új értelmet nyert az egészséges életmód és erős immunrendszer fontossága. A mi szervezetünk- megannyi állatéval ellentétben- nem tud magának C-vitamint előállítani, így folyamatosan pótolnunk kell. Már az ókorban rájöttek, hogy a friss gyümölcsökben található tápanyagok nélkülözhetetlenek. A kivi, narancs, de a paprika, káposzta is nagy mértékben tartalmazzák. Ennek a vitaminnak immunerősítő hatása van, viszont csak vízben oldódik, így sose tud beépülni szervezetünkbe, ezért fontos minden nap pótolni.

‍
Amikor Szent-Györgyi felfedezte, a paprikából kinyert kis savat a világ számos kutatóintézetébe elküldte, hogy mindenkinek egészségére váljon minél előbb. De a kutatót ilyenkor sem hagyta cserben a humora: mikor még teljesen nem tudták megmondani a sav tulajdonságait, csupán a szerkezetét, először Godnose-nak (God knows, vagyis: Isten tudja) nevezte el a savat, s miután ez a tudósi kör nemtetszését váltotta ki, átnevezte Hexuronsavnak.

‍