Fekete mágia Popcornnal

Avagy az MCU sötét oldala

Balogh Johanna

No items found.

A Marvel Cinematic Universe egy egészen új oldalát ismerhettük meg az elmúlt pár hónapban a nemrég kijött sorozatokon/filmeken keresztül. Pár éve még nem is gondoltuk volna, hogy a laza, barátságos szuperhőseink milyen karakterfejlődésen fognak keresztülmenni az MCU úgy nevezett „phase four” (negyedik fázis) film gyűjteményében.

Kezdjük ott, hogy miután 2019-ben a Bosszúállók: Végjáték című film utolsó betűi is leperegtek a vetítővásznon, kissé kétségbeesett a rajongótábor a rengeteg elvesztett karakter és a befejezettnek tűnt történet után. Talán még maguk a rendezők se tudták, hogy milyen magasra tették ezzel maguknak a lécet. Az elmúlt pár évben azt nézhettük végig, hogyan próbálkoznak összehozni egy olyan nagyszabású szuperhősfilmet, mint amilyenre a Végjáték sikerült.
 
Talán a Pókember trilógia befejező része, a „Nincs hazaút” film tudott a legközelebb érni ehhez a szintű moziélményhez az 1,9 milliárd dolláros bevételével. Persze, ez még mindig nem közelíti meg a 2,7 milliárd dolláros „Végjáték” bevételét, de a közönség reakciók már versenyképesek voltak. Az előző Pókember filmekből előkerült színészek, mint Andrew Garfield, Tobey Maguire vagy Willem Dafoe hatalmas ovációt kaptak a mozi termekben, és egy méltó befejezést tudtak vászonra vinni a Pókember trilógiának.

Doctor Octopus éppen megérkezett a multiverzumba, a Pókember: Nincs hazaút filmben.


Ugyanakkor nem tekinthetünk el az MCU új arcától sem, amelyet leginkább a WandaVision Disney pluszos sorozaton keresztül ismerhettünk meg először.

A sorozat főszereplője, Wanda, a skarlát boszorkány és Vízió, a mesterséges intelligencia az idillikus Westviewban élő hétköznapi házaspár szerepét alakítják a 60-as években. Egyik epizódról a másikra viszont korszakot váltunk, és már a ’70-es évek híres televíziós sorozatairól mintázott műsorban szerepelnek a főhőseink. A bizarr és meg nem magyarázott események addig folytatódnak, amíg Wanda egyik szomszédja, Agatha fel nem fedi magát, mint egy Wandához méltó ellenfél boszorkány, aki az 1600-as évekből fekete mágia segítségével maradt fenn, és azért jött, hogy Wanda erejét magába szívja.

A WandaVision sorozat jelenete, ahogy éppen a 60-as évekből átalakul valóságuk a 70-es évekbe.

A sorozat végkimenetele, hogy kiderül, Wanda hozta létre azt az energia mezőt, amiben eddig meghitten élt párjával, Vízióval, aki viszont a valóságban már nem él. Mivel Wandában mélyen ott van még a „hősiesség”, ezért elengedi a város lakóit, akiket egyébként agykontrollal tartott fogva.

Általánosságban a rajongók elég jól fogadták a sorozatot, és nem jelentett gondot eltekinteni a helyenként felbukkanó telekinézis, energia manipuláció, telepátia vagy szakrális boszorkány tevékenységektől. Mondanám, hogy az MCU a negyedik fázisban kiadott magából mindent, de ezelőtt is megjelentetett a Marvel nyíltan okkult tevékenységeket a Doctor Strange című filmjükben.

A WandaVisiont követő Loki sorozatban szintén belefutottunk hasonló természetfeletti eseményekbe. A történet szerint egy téren és időn kívül álló, időt védő szervezet letartóztatja Lokit, a Bosszúállók első filmjének főgonoszát a „szent idővonal” ellen elkövetett tetteiért. Ha még nem zavarodott össze teljesen az olvasó, még csak most jön a csavar, amikor kiderül, hogy a multiverzumoknak köszönhetően (alternatív valóságok) létezik egy másik Loki is, aki az időt védő szervezet ellen dolgozik.

Loki érkezése a TVA (Time Variance Authority) idő védő szervezethez.

Ráadásul ez egy női alternatívája a Loki karakternek, ugyanis – ahogy azt a sorozat kifejti –, nincs egy eredeti személy sem, csupán alternatívák végtelen száma létezik ugyanazzal a karakterrel, viszont különböző személyiségjegyekkel. A két Loki, miután egymásra találnak, és egymásba, vagyis saját magukba szeretnek, eldöntik, hogy véget vetnek az időt védő szervezetnek, és ezzel előidézik a multiverzumok káoszát. Ebből, valamint a WandaVision cselekmény sorozatából ered a Doctor Strange 2 „Az őrület multiverzumában” című film története.

Itt már világos, hogy csak a sötét energiák és időn kívül álló erők befolyásolják az univerzum működését az MCU-ban. Bár a Marvel filmek sose mentek mélyen bele a karakterek vallásába vagy a vallás témába, de mindig is volt egy általános erkölcsös elvekkel rendelkező jellem a karakterekben, helyenként pedig ki is mutatták hitüket a hősök, mint például Amerika kapitány, aki ahogy mondta „csak egy Istenben hiszek”, vagy ha az eredeti jelenetet nézzük „There is only one God.”

Jelenet A Doctor Strange 2 "Az őrület multiverzumában" filmből.

Hát azt hiszem, lemondhatunk arról, hogy a következő Marvel filmekben, vagy sorozatokban akárcsak elő is bukkanjanak hasonló mondatok. A továbbiakban pedig csak egyre inkább „színes” sorozatokra számíthatunk, ahogy az LMBTQ-t képviselő karakterek is elkezdtek beszivárogni az MCU alkotásaiba. Talán a Bosszúállók Végjáték filmmel tényleg lezárult egy egészen nagy korszaka a Marvelnek, amikor a filmek izgalmas történetei, még ha kisebb-nagyobb kilengésekkel is, de a hősiességről és az összetartozásról szóltak.

Ezek is érdekelhetnek