Farmról a Fehér Házba

Farmon nevelkedett, ahol rendkívüli erőfeszítéseket tett a tudás megszerzése érdekében, mely abban is megnyilvánult, hogy (ellentétben rengeteg kortársával) megtanult írni és olvasni. A későbbiekben is ehhez  hasonló környezetben dolgozott, valamint igyekezett jogi diplomája megszerzésében. Az egyetem befejezése után az Illinois-i törvényhozásban dolgozott 8 éven keresztül, ahol egyik munkatársa azt mondta róla, hogy „ambícióit egy kis motorhoz lehetne hasonlítani, ami nem ismerte a pihenés fogalmát.”

Elnökké választása előtt mindössze egy ciklust töltött a Kongresszusban, méghozzá hivatalba lépése előtt 15 évvel. Érdekes, hogy jogi pályája során sosem tett szert különösebben nagy hírnévre, ez azonban az 1858-ik év beköszöntével megváltozott. A szenátori pozícióért folytatott küzdelemben ugyan alulmaradt Stephen A. Douglas-sal szemben, ám Lincoln nemzeti szinten ismertté vált. 1860-ban megnyerte az akkor alakuló Republikánus Párt elnökjelöltségéért folytatott harcot, és a Fehér Házig vezette kampányát, és közben még szilárdabb alapokra helyezte a frissen létrejött mozgalmat. 

A Chicago Tribune 1982-ben egy kutatást végzett és felkért 49 történészt, valamint politológust, hogy az addigi összes elnököt rangsorolják öt szempont alapján: vezetői képességük, politikai készségeik, személyiségük, válsághelyzet kezelése és azalatti teljesítményük, kinevezések/karrier/integritás terén. Lincoln mindegyik kategóriában győzedelmeskedett, második helyen Frenklin Roosevelt végzett, aki megközelítette az első helyet, és mindössze karakterében maradt alul Lincoln-nal szemben, a harmadik helyet pedig George Washington nyerte el. Azonban valószinűleg ha ezt a kutatást 1863-ban tartják meg, teljesen más eredmény születik.

Lincoln sokak szemében politikai zseniként él, hiszen olyan képességekkel rendelkezett, melyeket kevesen tudhattak magukénak. Legendás hírnevét az elnöki teljesítményeinek köszönheti, hiszen képes volt fenntartani az Uniót annak legválságosabb időszakában, krízishelyzetben nem félt szembemenni az alkotmánnyal sem, fontosabbnak tartotta a nemzet megőrzését az alaptörvény megtartásánál, ezért is használta az emeberek által ráruházott hatalmat a fennálló polgárháborús helyzet kezelésére, hiszen esküt tett rá, hogy mindent meg fog tenni a nemzet fennmaradásának érdekében. 

Míg a politikai életben kimagasló teljesítmények felmutatására volt képes, addig magánéltében csöppet sem remekelt. Módos lexingtoni rabszolgatartó családból jegyezte el Mary Todd-ot, a frigy azonban felbontásra került részben Mary nehéz természete, részben pedig Lincoln, Metilda Edwards felé táplált érzelmei miatt. Hamar kiderült azonban, hogy az akkor még csak 16 éves lány nem viszonozta érzelmeit. Lincoln belátta, hogy akármilyen elviselhetettlen személynek is tartotta volt jegyesét, ő az egyetlen aki szereti, ezért 1842-ben feleségül vette. Négy fiuk született, de közülük csak egy érte meg a felnőtt kort. Rossznyelvűek szerint megnövekedett politikai aktívitásában felesége, Mary kibírhatatlan természete is szerepet játszott, és Lincoln új szenvedélyének élve próbálta az otthon töltött időt a minimumra szorítani.

Lincoln 1863-as Gettysburgben elhangzott  beszédével beírta magát a történelembe. Az elnök bíztatta honfitársait a kitartásra és emlékeztette őket, hogy a sok áldozat tiszteletére nekik folytatni kell a harcot, hitt abban, hogy haláluk nem hiábavaló mivel rendkívül fontos szerepet töltenek be egy a nemzet helyreállításában, mely a szabadság, a nemzeti és emberi egyenlőség fogalmán alapult mindenki – nem csak a fehér emberek – számára. Tudta, hogy a rabszolgakérdés kitartást, türelmet és jó időzítést kíván, valamint hogy a háború megnyerése nem csak Amerikát érinti, hanem a világ minden táján reményt adhat az emberek számára, esélyt egy jobb élet elérésére. 

Az 1863-as év bizonyult kormánya egyik legmeghatározóbb évének, mivel a sok küzdelem és széthúzás után végre kezdett kifizetődni a háborús győzelem  érdekében hozott rengeteg áldozat, valamint az Emancipációs Nyilatkozat elfogadásával a konföderáció területén élő  rabszolgák is  felszabadultak. Sajnálatos módon azonban akadtak még, akik elnyomásban éltek, így Lincoln újraválasztása után megszületett a Tizenharmadik Alkotmánykiegészítés, amely már az egész országra kiterjedt, az Unió rabszolgái számára pedig teljes szabadságot biztosított. A módosítást azonban Lincoln halálát követően csak pár hónappal később, 1865-ben vitték át a Kongresszuson. Így az év elején  merénylet áldozatává vált elnöknek már nem volt lehetősége teljes egészében látni, ahogy létrejön mindaz, amiért harcolt. Az előtte regnáló elnökök ugyan mind eleget tettek hivatalnokságuknak és képesek voltak az országot egy új irányba terelni, valamint  változásokat előidézni, Lincoln reformjához azonban nem tudtak felérni. Minden idők legtartósabb és legmélyebb változásait ő hozta a mai Amerikai Egyesült Államok életébe és halála után egy átalakult nemzetet hagyott a következő generáció számára. 

Abraham Lincoln életét úgy is szokták emlegetni mint „hihetetlen túlélés a balsors felett”. Szinte minden téren amibe belekezdett, győzelmet tudott aratni, rendkívüli módon volt képes a krízishelyzetek kezelésére, és nem félt az árral szembemenni, ha azt a nemzet érdeke megkövetelte.

Az átlag amerikai fejében ma is úgy él mint,  fennálló szabad, egységes országuk megmentője és a rabszolgaság felszámolója. Aki képes volt a nemzet érdekét a saját érdekei elé helyezni és azokért bátran harcolni. Abraham Lincoln nem csupán politikai sikerei miatt gyakorolt nagy hatást az utókorra, hanem példamutató személyisége miatt is.