Mézes Krisztián
Kinek ne okozott volna álmatlan éjszakákat, úszástól rettegő nyaralásokat Spielberg ’75-ös klasszikusa, a Cápa? Generációnkból, úgy sejtem, nem sokaknak. A most már elavultnak ható technikával, nem túl élethű „szörnnyel” dolgozó film, és a mai fiatalok megváltozott tűrőképessége, egekig kitolt félelemhatára már elég nehézkessé is teszi ezt.
Pedig a Cápa határozottan félelmetes. Nem ijesztő, ahogy a mai jumpscare-re építkező „horrorok”, hanem félelmetes. (Ha hirtelen hanghatással az arcodba ugrik valami, akár mi is az, megijedsz.) Több mint egy ‘jaj-cápa-fussunk-ki-a-vízből-de-jaj-valakit-megevett’ típusú szörnyes film. Itt az igazi horror nem is feltétlen a hal, hanem az emberi ostobaság. A feszültségforrás nem az, hogy cápa van a környéki vizekben, hanem hogy a polgármester nem engedi bezáratni a strandot, mert hát a turizmusra épül a város gazdasága. Roppant érdekes ezt látni, 45 évvel később, hogy szinte most a legaktuálisabb.
Napjainkban a cápa, mely tizedeli a lakosságot, nem vízben van, hanem cseppfertőzés útján terjed. Szörnyű nézni a strand lezárásának ötletén értetlenkedő és felháborodó embereket, holott látják (csak tudni nem akarják), hogy mekkora a veszély. Elég lenne pár napra lezárni a partszakaszt, amíg élelem hiányában el nem megy a cápa, és újra biztonságosan lehetne fürdőzni. De nem, fontosabb a pénz és a szórakozás, mint az emberéletek. Déjà vu kicsit, nem? Sajnos.
A Peter Benchley könyvéből adaptált film számos neves díjat kapott, és megalkotta a ‘summer blockbuster’ jelenséget, amivel jócskán megváltoztatta a hollywoodi filmgyártást- és forgalmazást (szerencsére, nem szerencsére; vagy amúgy mindegy, ne siránkozzunk az elmúlt napokon.) Az óriási reklámkampány miatt és mivel tényleg jó, addig soha nem látott bevételt termelt.
Az egyébként nem túl bonyolult sztorinak rengeteg fajta értelmezése látott napvilágot. Egyesek szerint a cápa szimbóluma a vietnámi háborúnak, mások a Watergate-ügyet látják benne. Fidel Castro szerint (igen) az elnyomó amerikai kapitalizmus marxista kritikája.
Mindenképpen érdekes mai szemmel, mivel a vírus okozta válsághelyzetnek is hátborzongató előképe.
Amikor pedig a gyászoló anya, kinek fiát a cápa ölte meg, számonkéri az illetékest (rendőrfőnök), hogy miért nem intézkedett, holott tudta a veszély nagyságát, nem sejti, hogy tulajdonképpen ő az egyetlen személy, aki óvintézkedéseket akart tenni az emberek védelmében. Látjuk most is, itt vagyunk mi, akik védekezni akarnak, de ha nem tesz mindenki az ügy érdekében, ugyanúgy meg fognak enni valakit.
Józannak kell lenni. Elég nagy cápa ólálkodik most is, de nem szabad félni: nagyobb hajó a mi Várunk…
