Boomerek vs. zoomerek

A sok oldalról megkérdőjelezett, pszichológusok által fejlesztett rendszer hat generációba sorolja az 1920 után születetteket. Valószínűleg mindenki hallott már a baby boomerek, X-ek, Y-ok, és Z-k csoportjairól. Ez a felosztás leginkább a köztük fennálló társadalmi különbségekkel foglalkozik, mindegyiknek saját jellemző tulajdonságaira, jelenségeire rámutatva. A generációkat így a digitális világ és a technológiai fejlődés alapján kategorizálja.

Az ipszilonokkal, azaz „ezredfordulósokkal” kapcsolatban például gyakran használják a mamahotel kifejezést, ami a tanulmányok elcsúszása miatti kései munkakezdés jelensége, de ide sorolható a munkahelyek folyamatos, akár évenkénti változtatása is. Legfőképpen a vásárlói igények miatt vált ilyen felkapottá a generációs marketing, épp ezért kérdéses, hogy csupán az ebben rejlő potenciált szándékozik-e kiaknázni, vagy emellett a felmerülő problémák megoldását kulcsát is kezünkbe adja. 

Kik a Zoomerek? 

Kutatások sokasága szerint mi, Z generációsok, akiket az online oktatás bevezetése óta Zoomer nemzedéknek is hívnak, nagyban különbözünk nem csak a boomerektől, de még a nálunk néhány évvel idősebbektől is. Bár ez logikus is, hiszen egy az egyben „digitális bennszülöttnek” számítunk. A gond csak ott adódik, hogy ezzel nem visszaélni kéne, csak egyszerűen élni vele.

Mivel a mindennapjainkat meghatározó elektronikus eszközök „szakértői” vagyunk (amihez egyébként semmit nem kellett tennünk), ezért érezhető egy alaptalan felülemelkedés, lenéző gondolkodás az idősebbek iránt. Természetesen ennek a fordítottja is megtalálható a másik oldalon, mindenesetre a régebb óta fiatal korosztály nem feltétlen rosszindulatból vagy cinizmusból veti fel a problémákat.

Nyilván hatalmas iróniát vált ki sok közösségi médián szocializálódott fiatalból, mikor ez a generáció elgépel egy üzenetet, irreleváns dolgokat oszt meg, vagy éppenséggel influencernek áll. De valahogy mégis az empátiának és tiszteletnek kéne nagyobbnak lennie, elfogadva a tényt, hogy nekik a digitális eszközök használatát külön meg kellett tanulni, mert egészen életük második feléig egy úgynevezett „analóg” világban éltek.

Megdöbbentő látni, hogy az életkor alapján történő diszkrimináció egy bevett, mindennapos dolog, miközben bőven lenne okunk a tiszteletre. Elég csak arra gondolni, hogy az életünket is nekik köszönhetjük. Nem állítom, hogy az életkori sajátosságokból adódó égbekiáltó különbségek, problémák nem lehetnek valóságosak vagy jogosak köztünk, de mindenekelőtt felül kell vizsgálnunk saját attitűdünket a világhoz… azt, hogy hol is helyezzük el magunkat benne.

Általánosságok puffogtatása helyett azonban nézzük a konkrétumokat.

Egy átlagos Z generációst úgy lehetne a legjobban leírni, (hatalmas tisztelet a kivételnek) hogy nagyrészt az öltözködésével fejezi ki magát, az egyéniségét; az Instagram influencerek, vloggerek, tiktokerek, sztárok hatnak rá a legjobban. Alternatívan étkezik, vagy ha még nem, szimpatizál vele (tehát vegetáriánus, vagy újabban vegán, netán paleo). Nagyon érzékeny a klímaváltozás kérdéseire, sőt teljesen magáénak érzi. Nyitott a liberalizmusra, a drogok legalizálására, a melegjogok propagálására, az „új értékrend, új norma” kialakítására az egész társadalomra nézve.

Generációs marketing

Itt érdemes megjegyezni, hogy a generációk mesterséges szétbontása sok érdekes megfigyeléshez vezethet, illetve a különböző korosztályok együttműködését és egymás jobb megértését is elősegítheti. Viszont veszélyeket is hordoz magában. A generációs különbségek tárgyalása során ugyanis sokan túllőnek a célon és abszolutizálni kezdik ezeket, sőt olyan jelenségeket is hozzávesznek, amik ugyan biztosan hordoznak magukban korosztályos jegyeket, ugyanakkor szimplán csak gyerekesek, vagy egyenesen káros dolgok. Ilyenkor nem feltétlenül hasznos a változás vagy annak elősegítése helyett azt mondani, hogy „hát mit tegyünk, ilyenek ezek a Z generációsok…”

Ideológiai téboly

Különösen, ha ez nem csak a profán, privátszférát érintő dolgokról szól, hanem például az előbb említett nagyon káros, napjainkban mégis oly divatos ideológiákról. Egy kutatás alkalmával a Jubilee csapata 6 embert választott ki, hogy ütköztessék véleményüket a Z generáció mibenlétéről, így 3 boomert és 3 zoomert hívtak be. Ezután tényállítások mentén kellett állást foglalniuk. Ami mindebből kikerekedett, az egészen elképesztő: az egyik ilyen állítás szerint a régebbi generációk valójában tönkretették a világot, és a mostani generációnak kell majd helyrehozni azt. Erre egy 21 éves lány az egész generációja nevében kijelentette, hogy joggal utasítják el a kapitalizmust, és akarnak szocializmust létrehozni, ami szerinte teljesen más, mint a kommunizmus. Utána hozzátette, hogy neki soha nem lesz érték a „homofóbia”, amit az előtte lévő generációk képviseltek. Mivel szivárványcsaládban nőtt fel, így számára olyan evidens az LMBTQ-mozgalom létjogosultsága, mint az, hogy levegőt vesz.

Mindez nem számítana olyannyira, ha maga az ideológia nem lenne egyre elterjedtebb a fiatalok körében. A generációnk egyáltalán nem érzi magáénak az idősebbek értékrendjét, azt igazából legszívesebben elfelejtené. Itt természetesen egyáltalán nem arról van szó, hogy a szójárásoktól kezdve a szokásokon át mindent át kéne venni, hanem az életpárti, józan gondolkodásmód mellett dönteni egy olyan korban, ahol az életellenes propaganda tombol.

Mivel az egész „OK, boomer” jelenség a konzervatív értékrendet akarja mindenféle érvanyag vagy logika nélkül aláásni, így ma Z generációsként sorsdöntő feladatunk kiállni az örökérvényű, maradandó értékek mellett. Mert ez az, ami a generációk közti különbségeket igazán át tudja hidalni.