Írta: Grüll Benjámin
George Floyd halála kegyetlen és iszonyatos volt, az elkövetők büntetést érdemelnek, ezt senki nem tagadja. A Black Lives Matter (BLM) mozgalom azonban azt sejteti, hogy ennél több van a felszín alatt, és a rasszizmus az Egyesült Államok egy olyan súlyos problémája, hogy az azzal való leszámolás ha kell, a jelenlegi kormány leváltását is magában foglalja. A média és általában a mainstream irányvonal azonban sokszor jobban erőlteti a témát, mint maguk a feketék.
A rendőrök tényleg mind ilyen elvetemültek?
A távoli Magyarországon élve nem tisztünk megállapítani, hogy a hétköznapi életben az emberi érintkezések mennyire merítik ki a rasszizmus fogalmát az Egyesült Államokban. Mindenesetre a statisztikák árnyalják az amerikai rendőrökről alkotott negatív képet.
Amerikai civilek majdnem százszor akkora lőfegyver-mennyiséggel rendelkeznek, mint az egész amerikai hadsereg, és több mint négyszázszor annyival, mint a rendőrök együttvéve. Bár ez államonként változó, de általánosságban egy 18 év fölötti személy már vásárolhat magának puskát tölténnyel. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy úgyszólván mindennaposak a fegyveres összetűzések az országban.
Tény, hogy magas az évente rendőrök által lelőtt személyek száma – köztük egyébként többségben vannak a fehérek –, de meg kell jegyeznünk, hogy ezen halálesetek döntő többsége tűzharc közben történik, tehát semmiképpen sem hasonlítható George Floyd esetéhez. Rendőrök igen kivételes esetekben lőnek fegyvertelen személyekre, és nem szabad elfelejteni, hogy ezek is valamilyen bűncselekményhez kapcsolhatók. 2019-ben a fegyvertelenül lelőtt fekete személyek száma összesen kilenc, sőt, mindössze három, ha nem vesszük figyelembe a rendőri letartóztatás elől menekülőket. Természetesen a durva túlkapások miatt jogos a feketék felháborodása, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeket valamilyen módon meg lehessen előzni, de mégsem indokolják azt az általános hisztériát, amely jelenleg a rendőrök és általában a fehérek ellen zajlik.
Maga a BLM mozgalom nem csak a rasszista rendőrök ellen szól, hanem az igen gyakran emlegetett „systemic racism” ellen is. Ennek az érvrendszere egyrészt a feketék szegénységi rátájára, másrészt az ún. redlining rendszerre épül, amely szerint a szegény környékbe/családba születés eleve determinálja a feketék sikertelenségét. Ennek az elméletnek egy cáfolata a fehérektől hasonlóan szegregált karibi-amerikaiak és a feketék közötti különbségek. Egyébként akárhogy is nézzük, Amerika még mindig a legjobb példa arra, hogy ott az egyénen múlik a boldogulás, és nem pusztán a külső körülményeken.
Cipőlopással eleget tenni a sérelmeknek
Nem könnyű megállapítani a zavargásokról, hogy miként és honnan indultak ki. Több mint 75 városban volt eddig tüntetés, amelyek döntő többsége békésen kezdődött, azonban igen jelentős részük a rendőrökkel való összecsapásba, épületek felgyújtásába, fosztogatásba és egyéb vandál tettekbe torkollott. A Nemzeti Gárdából 16 000 főt vetettek be, hogy megállítsák a Washingtonban és még 24 államban fellángolt zavargásokat.
Kik voltak az elkövetők? Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy bolt kirablásában gyakran tömegek vettek részt, kihasználva az anarchikus hangulatot, akiknek nem feltétlenül volt közük a BLM mozgalomhoz, csak éppen arra jártak. Ettől eltekintve a nemrégiben terrorszervezetté nyilvánított Antifa (antifasiszta aktivista mozgalom) szervezet tagjainak jelenléte a zavargásokon bizonyított a kormány szerint.
Nincsen számadat arról, hogy pontosan mekkora kárt okoztak a vandálok országszerte, de ahogyan az számos videón látszik, üzletek százaiba, ha nem ezreibe törtek be, amelyből rengeteget kifosztottak, szupermarketektől Louis Vuitton és Gucci üzleteken át egészen az Apple boltokig (utóbbiból hármat is). Számos kár esett magántulajdonban is, beleértve autók szétverését. Többen életüket vesztették a zavargásokban, köztük David Dorn 77 éves fekete rendőr, aki barátjának a zálogházát próbálta védelmezni a betörők ellen, azok pedig lelőtték őt.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a fentiek csupán egy jogos elégtétel kifejezései George Floyd halála okán. Egyesek mégis odáig mennek, hogy mentegetik az elkövetőket: „Bizonyos értelemben, a fosztogatás az erőnek a kifejezése – a fekete polgárok talán erőtlennek érezték magukat a rendőrséghez képest.” - állítja nagylelkűen prof. Clifford Stott, tömeg-lélektan szakértő.
A mozgalom leszámolt a koronavírussal?
Felmerül a kérdés, hogy ha eddig kifejezetten társadalomellenesnek és önpusztító magatartásnak számított tömegbe verődni, vagy akár csupán másfél méteres távolságon belül lenni egy másik személlyel, akkor hogyan is válik mindez hirtelen jogossá. A média erről mélyen hallgat. Csoda történt volna, és egy csapásra vége lett a vírusnak? Legalábbis ezt látszik igazolni a tény, hogy Minneapolisban több mint százezren tüntettek, New Yorkban, Manhattanben több ezren vonultak fel. Nem példátlanok a maszk nélküli tüntetések, ölelgetések, stb. Pedig a statisztikák szerint továbbra is az Egyesült Államok áll az első helyen a listán a maga kétmillió fertőzöttjével. Hogy a tüntetések a számokra és legfőképpen az emberekre milyen hatással lesznek, azt a közeljövőben tudjuk csak meg.
Rasszista, fehér emberek
Az utóbbi időben fekete hírességek és médiaszemélyiségek igen aktívan fejezték ki véleményüket a közösségi médián keresztül a tüntetésekkel kapcsolatban. A legújabb Star Wars-filmek fekete színésze, John Boyega egy káromkodás kíséretében küldte el a fehér, rasszista embereket instagram live-jában. A New York Times egy fekete újságírója az Atlanta Journal-Constitutionban publikált fejtegetésében nemrég kijelentette, mennyire felháborítja az, amikor „fehér nők faji félelmeiket alkalmazva a fehér nőiességüket használják fel arra, hogy aktiválják a fehérek feketék ellen irányuló terrorjának rendszerét”.
Ha nem is áll ki nyíltan a zavargások mellett, mégis elgondolkodtató, fenyegető felhangú tweetet tett közzé Idris Elba színész és énekes, aki James BKS New Breed c. dalában működött közre, és annak szövegrészletét tette ki fekete négyzete fölé: „Ez nem egy film / nem kihívás / elvágjuk a régi rendszer torkát / szóval ha nem velünk vagy / akkor futás”. Mindezek a felszólalások persze kritika nélkül maradtak.
Mindeközben a médiában
Nem úgy Tom Cotton republikánus szenátor New York Times-ban megjelent véleménycikke, amelyben a politikus kifejezte álláspontját, miszerint a zavargások, amelyek emberi életekbe is kerültek, meggyalázzák George Floyd emlékét, és szerinte a tömegeket létszámban alulmúló rendőrök megsegítésére be kellene vetni katonákat is a rend helyreállítására.
A cikk megjelenése után először egy Tom Cotton cikkének hosszúságát meghaladó bocsánatkérő levelet írt a lap, amelyben esedezve kérte olvasóit, tekintsenek el vétküktől, amiért merészeltek egy ilyen véleményt közszemlére bocsátani, és ígéretet tettek arra, hogy mostantól még nagyobb figyelemmel fognak arra ügyelni, nehogy olyan vélemény kerüljön ki a kezük közül, amely az olvasók komfortzónáján kívül esik. Tettüket egyébként jogosan azzal indokolták, hogy szerintük a különböző elképzelések nyílt megvitatása sokkal jobban segíti a társadalmat a helyes válaszok megtalálásában, mintha nem vesznek tudomást róluk.
A történet itt nem ér véget: a Times egy újságírója rövidesen egy ellenvéleményt adott ki, amely egyenesen fasisztának titulálta Tom Cotton írását. A hisztéria tetőpontja az volt, hogy a lap lemondtatta publicisztikai rovatának vezetőjét, James Benettet és helyettesét, amiért volt merszük az arkansasi szenátor véleményét publikálni. Mi ez, ha nem a szólásszabadság nyílt eltiprása?
A közösségi médiában is működő cenzúrára érdekes példa Donald Trump egy békés tüntetőket támogató hivatalos videója, amelyet a Twitter, az Instagram és a Facebook is leszedett „copyright panaszokra” hivatkozva. Előző hónapban a Twitter az elnök „when the looting starts, the shooting starts” mondatot tartalmazó tweetjét tette láthatatlanná annak „erőszakot dicsőítő” tartalma miatt.
Akikről nem szólnak a hírek
A média eközben mélyen hallgat arról, hogy a vandalizmusnak gyakran maguk a fekete állampolgarok isszák meg a levét. Erre példa a 69 éves fekete hölgy, Lucy Hosley, akinek étkezdéjét Bronxban szétverték. Amikor a helyszínre sietett, harminc fiatalember éppen a polcait fosztogatta, és megpróbálták a pénztárban lévő készpénzt is megkaparintani. Lucy egy videóban osztotta ki az anarchistákat: „Egész éjjel takarítottunk. Azt mondjátok nekem ‘Black Lives Matter.’ Hazudtok. Ki akartátok fosztani a boltot. Pénzre volt szükségetek. Szerezzetek egy rendes munkát, mint ahogy én szereztem! Fejezzétek be a rablást!” A bolt később a GoFundMe-n keresztül több mint 114 ezer dollár támogatást kapott.
A rasszizmus igen elítélendő és pusztító dolog, de az önbíráskodó erőszakra és fosztogatásra nem jelent felhatalmazást. Vajon megnyerték-e maguknak a mozgalom harcosai azokat a járókelőket, bolttulajdonosokat, alkalmazottakat, akik a munkájukat, pénzüket, netalántán az életüket vesztették az anarchia közepette? Annyi bizonyos, hogy a rasszizmus legyőzésért egészen más eszközökhöz kell majd folyamodniuk, ha egy Martin Luther King által megálmodott világban akarnak élni egy nap.
