Takács Anna
„ – Több vért! – robbanásként törte meg a műtő csendjét a meglepően halk parancs. Az ikrek ötven egység vért kaptak már, de a vérzés még mindig nem állt meg! „Nincs több azonos típusú vérkészletünk” – jött a válasz. „Mindet elhasználtuk”. E halk kijelentés után pánik tört ki a teremben. Minden csepp Rh-negatív AB4-es csoportú vér elfogyott a Johns Hopkins Klinika vérközpontjában. S mégis, a fejük hátsó részénél összenőtt, hét hónapos ikreknek vérre volt szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez volt az utolsó esélyük, a legvégső lehetőségük a normális életre.” Így kezdődik a világhírű amerikai idegsebész, Dr. Ben Carson könyve, melyben pályafutása történeteit osztja meg az olvasókkal és abba is betekintést enged, hogyan is került az orvosi pályára. A keresztény afroamerikai idegsebész sikersztorija mindenki számára sok üzenetet, izgalmat és bátorítást tartogat.
Nehéz kezdet
Benjamin Solomon Carson a Michigan állambeli Detroit színesbőrűek által lakott negyedében született 1951. szeptember 18-án Sonya és Robert Solomon Carson gyermekeként. Mikor Ben nyolc éves lett, a szülei elváltak. Ezt ő és testvére, Curtis is nagyon nehezen tudták feldolgozni. Édesanyjuk ezután egymaga volt kénytelen felnevelni fiait.
„Ha más meg tudja csinálni, te is képes vagy rá, sőt még jobb is lehetsz! Bármit elérhetsz, ha komolyan küzdesz érte!” Ben nagyon sokszor hallotta ezeket a mondatokat. Rá is fért a bátorítás, hiszen az általános iskolában ő volt az osztály legrosszabb tanulója, ami miatt sokan csúfolták is. Az idő múlásával ő is tényként kezdte elfogadni, hogy nem képes jobb teljesítményt nyújtani. Ötödik osztályos korában azonban fordulóponthoz érkezett az élete.
Először kiderült, hogy nagyon gyenge a látása. A kapott szemüveggel végre rendesen látta a táblát, így a jegyei is egyre jobbak lettek. Később édesanyjuk unszolására Curtis és Ben könyvek olvasásával kezdték tölteni szabadidejüket tévénézés helyett. Először nagyon utálták az újítást, de később rájöttek, hogy az olvasással akárhova eljuthatnak, akármit megismerhetnek és nagyszerű dolgokat tanulhatnak. Ben az ösztönzés, bátorítás és az új ismeretek segítségével rövid időn belül osztályelső lett.
A gimnáziumi évek alatt azonban ez a pozitív lendület megtört. A rossz társaság hatására Ben egy kötekedő, erőszakos emberré vált. Sokszor szinte ok nélkül elöntötte a harag. Ez odáig fajult, hogy dühében egyszer hajszál híján leszúrta egyik barátját. Mikor ráeszmélt arra, hogy mit tett, megrémülve hazafutott és bezárkózott a fürdőszobába. Ott Istenhez kiáltott, hogy változtassa meg, mert nem tudja uralni az indulatait. Elővette a Bibliáját és elkezdte olvasni a Példabeszédek könyvét: „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg.” Ez az Ige olyan volt, mintha neki írták volna. Az a néhány óra a fürdőszobában teljesen megváltoztatta a jellemét. Az uralhatatlan harag nem jelentkezett többé.
Bicska helyett sebészkés
Ben és családja hetednapi adventisták voltak. Egy összejövetel alkalmával a pásztor egy misszionárius orvos történetét mesélte el, ami Bent annyira megragadta, hogy elhatározta, ő is orvos lesz. Az igazi bizonyosságot Isten tervével kapcsolatban azonban a Yale Egyetem orvosi előkészítő karán találta meg.
A kémia igen nehezen ment neki. A félévi kémia vizsga előtti estén nem tudta, mit tegyen. Az anyagot nem tudta, azt viszont igen, hogy ha megbukik kémiából, nem folytathatja az előkészítőt, és nem lehet orvos. Végül Istenhez fordult: ha Ő is azt akarja, hogy orvos legyen, tegyen csodát, ha azonban más terve van, mutassa meg azt. Aznap éjszaka Ben álmában képleteket másolt. Másnap kiderült, hogy megálmodta a vizsga teljes feladatsorát. Mikor megjöttek az eredmények, neve a legjobbak között szerepelt.
Az előkészítő után Ben a Michigan Egyetemre jelentkezett, ahova fel is vették. Itt döbbent rá arra, hogy képes három dimenzióban gondolkodni, ami egy sebész számára szinte elengedhetetlen. Nagy felfedezéseket tett ebben a szakágban. Az agyműtétek során nem kis nehézséget okozott az úgynevezett ovális lyuk megtalálása. Ben azonban rálelt egy nagyon egyszerű megoldásra, amely hatalmas segítséget jelentett kollégáinak. Később agydaganatokkal rendelkező nyulakon kísérletezett, ahol újabb felfedezéseket tett, amelyeket ma is hasznosítanak az orvostudományban. Úttörő munkájának elismeréseként megkapta az Év Orvosa díjat.
Ben mindig arról álmodozott, hogy a Johns Hopkins Kórházban lesz majd orvos. A probléma csak az volt, hogy ott évente csupán egy agysebész rezidensnek biztosítottak helyet, míg a jelentkezők száma abban az évben elérte a 125-öt. Ennek ellenére ő lett a kiválasztott.
Egy nap épp minden főorvos egy konferencián vett részt, amikor az ambulanciára behoztak egy olyan férfit, akit baseball ütővel csúnyán eltaláltak. Senkit sem lehetett elérni, de Ben hivatalosan még nem operálhatott volna felügyelet nélkül. Azonban a férfinak életmentő műtétre volt szüksége. Ben végül úgy döntött, hogy elvégzi a műtétet. A beavatkozás sikeresnek bizonyult, a férfi felépült. Miután Ben hivatalosan is Dr. Carson lett, ott maradt a Johns Hopkins Kórházban, mint agysebész. Hamarosan ő lett a gyermek-idegsebészet főorvosa.
Az együttérző orvos
Kinevezése után egy évvel máris egy nagyon komoly műtétet kellett végrehajtania. A négy éves Maranda Francisco-t állandó rohamok gyötörték, melyek az egész jobb oldalát érintették, emiatt nem tudott sem enni, sem járni, sem pedig beszélni. A hemiszferektómia tűnt az egyetlen megoldásnak a kislány esetében (ez egy olyan eljárás, amely során a páciens egyik agyféltekéjét eltávolítják; a műtét csak gyermekkorban végezhető, ugyanis ekkor az agy sértetlen fele még átveszi a kivett fél funkcióját). Nagyon nagy volt a kockázat, ám próba nélkül Maranda biztosan meghalt volna. Ez volt Ben első ilyen beavatkozása és mint mindig, most is megkérte a szülőket, hogy imádkozzanak a műtét sikerességéért. Ő is Isten kegyelmében bízott.
Már az operáció elején komplikáció lépett fel. Maranda agya be volt gyulladva, így minden vágás nagy vérveszteséget jelentett, és ez lassította a beavatkozást. A műtét a tervezett öt helyett tíz óra hosszúra nyúlt. Az operáció lezárultával még korántsem ért véget a küzdelem, hiszen nem lehetett tudni, hogy Maranda fel fog-e ébredni, illetve tud-e majd járni, enni, beszélni. Ahogy kitolták a kislányt a műtőből, szülei azonnal ott termettek mellette. Ő kinyitotta a szemét és azt mondta: „Anya… Apa… szeretlek”. Az egész kórházi személyzet odasereglett, hogy lássa a csodát, ami minden várakozást felülmúlt. Maranda hallott, látott, beszélt, gondolkozott és mozgott. A roham soha többé nem tért vissza!
A Ben Carson által elvégzett hemiszferektómiák közül csak egyetlen esetben halt meg a páciens. Ugyan a műtét sikeresnek tűnt, ám Ben-nek rossz előérzete volt. A gyermek néhány napon belül meghalt, pedig több mint fél órán keresztül próbálták újraéleszteni és mindent megtettek érte. Máig nem derült ki, mi lehetett halálának oka. Ez az eset Bent is nagyon mélyen érintette, ő is együtt zokogott a szülőkkel. „Emberekkel dolgozom. Embereket műtök, akik mind Isten teremtményei, és segítségre van szükségük. Nem tudom elképzelni, hogy dolgozhatom egy kislány agyán, az életét a kezemben tartva úgy, hogy ne éljem bele magam érzelmileg.” (Részlet Ben Carson: Áldott kezek c. könyvéből.)
A sziámi ikrek
1987-ben egy minden addiginál nehezebbnek tűnő esettel kellett megbirkóznia. Egy Theresa Bilder nevű asszony méhében az ikrek a fejük hátsó részénél összenőttek. Még soha senkinek nem sikerült azelőtt olyan operációt végrehajtani, amelyet mindkét gyermek túlélt volna. Ben Carsonék egy hetventagú csoportot állítottak fel a beavatkozás elvégzésére. Szükségük volt egy óriási műtőre, minden gépből kettőre és hatalmas fegyelemre. Próbákat tartottak és igyekeztek a lehető legjobban felkészülni a műtétre.
Az ikreknek az agyat ellátó ütőere és vénája közös volt, így a beavatkozás egy részére az ikrek testhőjét 20 fokra hűtötték, hogy ne vérezzenek el. Ebben az állapotban csak egy órán át lehetett tartani őket, mivel azon túl az agy súlyosan károsodik. Csupán néhány másodperccel az időkorlát vége előtt sikerült befejezni a feladatot. Mindenki fellélegzett, bár a műtétnek még korántsem volt vége. A vérkészlet vészesen fogyott, míg az ikrek folyamatosan véreztek. Már a személyzet maga ajánlotta fel, hogy saját véréből ad, mikor az Amerikai Vöröskereszt nyújtott segítő kezet. A 22 órás műtét után tíz napra mesterséges kómába helyezték a kicsiket, hogy regenerálódjanak. Mikor megszüntették a kómát, az egész személyzet jelen volt és várta a fejleményeket. Minden lábujjmozdítás, minden ásítás hatalmas ünnep volt a klinika számára. Patrick és Benjamin nagyon szépen fejlődtek. Üröm az örömben, hogy ugyan az ikrek túlélték a műtétet, azonban mindketten maradandó károsodásokat szenvedtek.
Választási kampányból a Trump-kormányba
2008-ban elnöki kitüntetést kapott orvosi eredményeiért. 2013-ban nyugdíjba vonult, ez után kezdett el foglalkozni a politikával is. 2016-ban elindult az elnökválasztáson a Republikánus Párt színeiben, nem sok sikerrel. Donald Trump később azonban lakásügyi- és városfejlesztési miniszternek nevezte ki.
Ben még az egyetemen ismerkedett meg Lacena ‘Candy’ Rustinnel, akit feleségül vett, és negyvenöt éve boldog házasságban élnek, három fiú gyermekük is született. Mindketten szívükön viselik a fiatal generáció sorsát, ezért létrehoztak egy ösztöndíjat is, amely segítséget nyújt olyan fiataloknak, akik tehetségesek, de nincs pénzük, hogy tanulmányaik költségeit állják. Carson életéből Cuba Gooding Jr. főszereplésvel 2009-ben film is készült Az aranykezű sebész címmel.
