Sinkó Lilla
1937. július 2-án a Csendes-óceánban eltűntnek, majd 1939. január 5-én halottnak nyilvánítottak egy amerikai pilótát. Az Egyesült Államok haditengerészete minden idők egyik legszélesebb körű légi és tengeri mentési kísérletét vitte végbe a pilóta felkutatásáért, amelynek során 5 millió dollárt költöttek 250.000 négyzetmérföld átfésülésére, eredménytelenül.
A pilóta, az alig 40 életévét betöltő Amelia Earhart volt. Kiemelkedő tehetség és rekorder, akit nem a siker és dicsőségre való vágy hajtott, hanem a repülés iránti szeretete. Pályafutását pénzügyi akadályok, hátrányos befolyásolások, illetve kihívások is nehezítették, ám Amelia nem adta fel. Szerinte: a „nőknek maguknak is meg kell tenniük azt, amit a férfiak már megtettek, időnként pedig azt is amit még a férfiak sem vittek véghez, ezáltal kivívni függetlenséget, valamint hogy az ember azt csinálhassa élete során amit igazán szeret.”
Az USA-ban született, részben német származású Amelia, becenevén Meeley, gyermekként szívesen mászott fára, vagy éppen lövöldözött egereket, így talán nem is olyan meglepő, ha egyes biográfusok kisgyermekkorában fiúként jellemzik. Tizedik életévét betöltve, apjával ellátogatott egy állami vásárba, ahol megnéztek egy repülőgépet is, bár érdeklődését akkor még nem keltette fel a „rozsdás huzal és fa dolog”.
1915-ben elvégezte a gimnáziumot illetve a világháború idején ápolóként dolgozott. Ezidő alatt meg sem fordult a fejében, hogy egy nap ő is pilótának álljon. Majdnem egy évtizeddel később, apjával tett vásári látogatását követően, barátnőjével egy kanadai kiállításon jártak, ahol a kiemelkedő szerepben részesültek a világháborús repülőgépek is. Egy, a fejük fölött cikázó kis piros gép látványa teljesen magával ragadta Amelia figyelmét, amit még maga sem tudott teljesen értelmezni, hiszen ezidáig mondhatni hidegen hagyták a repülő masinák. Ám, a repülőgépek iránti érdeklődése, a kanadai kiruccanás után hamar elkezdett kibontakozni, és még ugyanazon év decemberében sor került élete első repülésére, Frank Hawks pilóta utasaként. Ez az élmény örökre megváltoztatta az életét.
Nem sokkal később, 1921 januárjában már repülési órákat vett. Elkezdte gyűjteni pénzét, majd hat hónap múlva meg is vette az első saját légi járművét, egy használt Kinner Airstert, amit élénk sárga színe miatt Kanárinak nevezett el. Ezzel a kis Kanárival döntötte meg az első rekordját: 14 000 méterrel magasabban repült a föld felszínétől, mint azelőtt bármelyik női pilóta.
1928-ban egy különös telefonhívást kapott, amely egészen megváltoztatta életét: „Szeretne az első nő lenni aki átrepüli az Atlanti-óceánt?” – hangzott el a kérdés Amelia felé. A válasz természetesen igen volt, majd a formaságokat elvégezve június 16-án felszállt, és 20 óra 40 perc múlva épségben landolt Walesben, a végállomáson. Akkoriban ez nagy tettnek bizonyult, mivel Amelia előtt már három pilóta vesztette életét ebben az útban. Így, a siker világszerte a címlapokra került, sőt, Amelia a legénységgel együtt még a Fehér Házba is meghívást kapott.
Innentől egyik siker követte a másikat, egyre több rekordot állított föl, és az évek múlásával egyre nagyobb népszerűségre tett szert az ifjú női tehetség. A következő nagy rekord megdöntéséhez az Atlanti-óceán átrepülését tervezte. Az előkészületek során megismerkedett George Putnammel akivel baráti viszonyba került, majd 1930 februárjában feleségül ment hozzá. Ám, függetlensége megőrzésének érdekében házasságát „partneri viszonynak” nevezte „kettős irányítással”. Közösen dolgoztak azon, hogy Amelia legyen a második ember, és az első nő, aki átszeli az Atlanti-óceánt.
1932. május 20-án neki is vágott az útnak. Mechanikai problémák, valamint a kedvezőtlen időjárás nehezítette a repülést, melynek következtében útja végén kényszerleszállást kellett végrehajtania, azonban ennek ellenére is 14 óra és 56 perc alatt teljesítette célját. Kitüntetésként megkapta, Herbert Hoover amerikai elnök átadásával a Nemzeti Földrajzi Társaság aranyérmét, valamint a kongresszustól első nőként vehette át a Kiváló repülésért járó keresztet. A pilótanő szerint ezzel bebizonyította hogy a férfiak és nők egyenlőek az intelligenciát, koordinációt, sebességet, hűséget és akaratot igénylő munkákban.
1937-ben a karrierje legnagyobb repülésére készült: ő akart lenni az első nő aki körberepüli a Földet. Június 1-jén meg is kezdte a 29 000 mérföldes utazását, Fred Nooan navigátorral együtt, Miamiból. Kalandos repülése mellett időnként meg kellett állniuk üzemanyagért ami néhol, a helyenként pontatlan térképnek köszönhetően, bonyolultnak illetve embert próbáló feladatnak bizonyult. Amikor Új-Guinea közelében lehettek, és az útból már csak 7000 mérföld maradt hátra, további problémákba ütköztek: heves esőzés és felhős égbolt nehezítette útjukat. Az akadozó rádiós kommunikáció további aggodalmakra adott okot. Az utolsó befogott üzenetek az üzemanyaghiányról és az útvonal megváltoztatásáról szóltak. Többet senki sem hallott Amelia és Fred felől. Nagy valószínűség szerint kifogytak a kerozinból és lezuhantak az óceánba. Bár, haláluk kapcsán pár megerősítetlen és érdekes elmélet is napvilágra került.
Amelia Earhart emléke továbbra is él, hiszen utcákat és kitüntetéseket neveztek el róla. Bátorsága és kitartása pedig sokak számára lehet a mai napig példa.
