A szolgáltatás, ami nélkül Amerika nem lenne ugyanaz

A helyzet egészen drasztikussá kezd válni, ugyanis a hírek szerint reális eséllyel szeptemberre teljesen csődbe megy a hivatal. Ezt fokozza, hogy a novemberben esedékes  elnökválasztáson előreláthatólag sokkal nagyobb arányban lesznek a levélszavazás útján leadott voksok, mint ezelőtt bármikor.

Született: 1775-ben

Egyes amerikai állampolgárok szerint a postaszolgálat nélkül nem létezne ma az az Egyesült Államok, amit ismerünk. Nos, ez talán egészen elfogult állításnak hangzik, azonban valóban rengeteget profitált az ország mindabból amibe a szervezet befektetett, legyen itt szó az úthálózatokról vagy a vasútvonalakról.

A postaszolgálat története egészen a függetlenségi nyilatkozat aláírását megelőző évekig, egészen pontosan 1775-ig nyúlik vissza. Ekkoriban még nem egészen hivatalos módon folytak a levélkézbesítések, azonban ez George Washington színrelépésével drasztikusan megváltozott. Washington elnöksége alatt aláírta a postaszolgálatról szóló törvényt, amely alapvető szabályok lefektetése mellett többek között illegálissá tette, hogy bármilyen levél felbontására sor kerüljön, valamint felhatalmazta a kongresszust, hogy létrehozza az Amerikai Postaszolgálatot.

A 19. század innovációi

Így az évszázad vége felé közeledve hivatalosan is létrejött a ma már csak USPS (United States Postal Service) néven ismert szervezet. Nyilvánvaló, hogy ekkoriban még nagyon gyerekcipőben járt a szolgáltatás, hiszen ahhoz, hogy egy levél eljusson New York-ból az ország másik végén fekvő Kalifornia államba, körübelül másfél hónapra volt szükség. A frissen megalakult USPS tagjai gőzerővel dolgoztak éjjel-nappal, hogy ez a 90 napos átfutási idő minél inkább csökkeni tudjon.

Ez a törekvés olyannyira jól sikerült, hogy egészen rövid időn belül létrejöttek az ország első államközi útvonalai, amik nem csak az információk, levelek gyorsabb terjedését  biztosították, de a lakosságot is összekötötték. A kezdetleges utaknak köszönhetően a másfél hónapos átfutási időt sikerült tíz napra lefaragni. 1823-ban pedig megkezdődtek a levelek vízi úton történő kézbesítései is, majd egy évszázaddal később már a vasútvonalak is kiemelkedő szerepet játszottak a szállításban.

Az 1860-as év beköszöntével pedig debütált a híres póni expressz. Ez a szolgáltatás azonban nem az olcsóságáról vált híressé. Azoknak akik igénybe vették az új kézbesítő rendszert, százharminc dollárt kellett fizetniük minden egyes feladott levél után, ám a borsos ára ellenére igen népszerűvé vált az expressz járat.

A telegráffal folytatott „harc” után 1861-ben, mindössze 19 hónapnyi szolgálat után, végérvényesen is „kivonták a forgalomból” a négylábú expresszt. Azonban ahhoz kétség sem fér, hogy jelentős szerepet töltött be a levélkézbesítés innovációjában.  

Előre haladva az 1860-as években sor került az első hivatalos postakocsikból álló vonat üzembe helyezésére is, amely lehetővé tette, hogy olyan helyekre is gyorsan, gondtalanul eljussanak a levelek, hírlapok, ahova addig csak nagyobb komplikációk és jelentősen hosszabb idő lefolyása alatt volt lehetőség. Ennek következtében valósulhatott meg az, hogy 1896-ra már a vidéken élő emberek is könnyen hozzájutottak ezekhez az iratokhoz anélkül, hogy a városi postára kellett volna menniük.  

Az új évszázad kezdetével lassan már elvárássá vált, hogy minden ház rendelkezzen postaládával vagy legalább egy levélnyílással a bejárati ajtaján. Az újabb „forradalmat” pedig az irányítószámok megjelenése jelentette, hiszen ezek által a posta sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudta végezni a munkáját.

Az új évezred kihívásai

Legalábbis egy ideig. A hetvenes évek elején ugyanis valóságos katasztrófával kellett szembenéznie a hivatalban dolgozóknak, hiszen a felgyülemlett, nagyrészben még szortírozatlan levelek tömkelege kezdte ellepni a postákat. Nem is beszélve a késedelmekről, amiket a tarthatatlan helyzet okozott. Talán nehéz elhinni, ugyanakkor ez a káosz ébresztette rá az akkori postaügyi biztost, hogy bizony szükség van a rendszer továbbfejlesztésére, illetve pár drasztikus változtatásra, valamint eljött az idő a modernizálásra is. A technikai újításoknak köszönhetően pedig sikerült létrehozni azt a rendszert, ami napjainkban is üzemel az Államokban.

Az sem elfelejtendő, hogy feladatköre ellenére a USPS 1982 óta nem állami szervezet. Ez azt is jelenti, hogy sem az adófizetők pénzéből nem részesül, sem állami támogatást nem kaphat. Ezek a tényezők nagy szerepet játszottak abban, hogy a postaszolgálat napjainkra ilyen szorult helyzetbe került.  

A 21. században megjelent pár vetélytárs is a mezőnyben, a FedEx illetve a UPS „személyében”, azonban ezek a kézbesítő cégek nem rendelkeznek olyan lefedettséggel mint a USPS. Ezért is vezetne hatalmas komplikációkhoz, ha valóban arra kényszerülne a postaszolgálat, hogy lehúzza a redőnyt. Ez a forgatókönyv egyelőre elképzelhetetlennek, tűnik, azonban mégis benne van a pakliban, hogy ha nem is a teljes megsemmisüléssel, de azzal mindenféleképpen számolni lehet, hogy drasztikus változások fognak végbemenni a szervezet életében.

Vajon a polgárháborút túlélő, két világégést átvészelő, illetve az internet és az email megjelenése ellenére talpon maradó 250 éves múlttal rendelkező postaszolgálat képes lesz átvészelni a 21. század nehézségeit is?

Nos, ez egyelőre még a jövő zenéje…

‍