A pénz beszél

A Barca sztárja már jó pár évet lehúzott szeretett klubjában, és tehetségével elég fiatalon a figyelem középpontjába került. Ennek is köszönhető, hogy kivásárlási ára már az egekben van. A kérdés, hogy a mai futball még mindig a bőrgolyóról, és a két kapuról szól, vagy már átment modern emberkereskedésbe? A csapatoknak a trófeagyűjtés a céljuk, vagy hogy minél több hasznot csikarjanak ki a játékosokból?

Mindenkinek más jut először eszébe a futball szóról. Szórakozás, háború, vandalizmus, pénz stb. Valószínűleg megoszlanak erről a vélemények, viszont egy valami biztos: a mai futballt nem lehet elképzelni pénz nélkül. Ha egy csapatnak van pénze, az azt jelenti, hogy van lehetősége olyan játékoskeretet kiépíteni, ami képes jelentős eredményekre. Manapság az arab sejkek és más milliárdosok olyan mennyiségű pénzt pumpálnak az általuk tulajdonolt klubokba, hogy az átlag csapatoknak lassan esélyük sincsen tartani a lépést költségvetésben.

Vegyük példának a Paris Saint-Germaint. 2007-ben a tizenötödik helyen végeztek a bajnokságban, így épp csak elkerülték a kieső helyet. Pár évre rá, 2011-ben megvette a klubot a katari Nasser Al-Khealifi, és mostanra eljutottak odáig, hogy megvették a brazil klasszist, Neymart 222 millió euróért, illetve a franciák 21 éves sztárját, Mbappét 145 millió euróért, és idén BL-ezüstérmesek lettek. Viszont sokakban unszimpátiát kelt, hogy nem a játékosokra építik a csapatot, hanem a pénz van középpontban az utánpótlás nevelés helyett.

Még egy érdekes példa az RB Leipzig csapata. A csapat neve eredetileg SSV Markranstadt volt, viszont a Red Bull 2009-ben megvette a klubot, és kijelentette, hogy az a céljuk, hogy 10 éven belül ez a jelenleg „no name” csapat feljusson az ötödosztályból Németország legrangosabb bajnokságába, a Bundesligába. Az energiaital-gyártó cég tulajdonosa, Dietrich Mateschitz bejelentette, hogy az ezalatt 100 millió eurót tervez belefektetni a csapatba, aminek köszönhetően 2016-ban el is érték céljukat és feljutottak a német első osztályba, köszönhetően számos sikeres igazolásnak is, többek között a magyar Gulácsi Péter érkezésének, aki a mai napig alapembere a csapatnak. Mára már a csapat Bajnokok Ligája elődöntőt játszhatott, amiről 10 éve még egy lipcsei szurkoló sem mert álmodni.

Az előbbi példák voltak a bizonyítékok arra, hogy most már egyre kevesebb csapatot és embert vonz a foci nyers szépsége, maga a játék élménye, ezzel szemben mindenki igyekszik hasznot húzni a játékosokból. Önmagában az, hogy egy csapatnak van egy világsztárja, lehetőséget ad arra, hogy reklámokból, szponzorációkból bejött összegből jelentős összegeket akasszanak le játékostól, ami persze előre benne van a szerződés kisbetűs részében. Így jutunk el addig, hogy egy játékos elmegy vacsorázni egy étterembe, és mire végez, megkeresi a vacsorája 4-szeresét. Csak hogy számokkal is alá legyen támasztva, Lionel Messi naponta több mint 119 millió forintnak megfelelő összeget keres, míg Cristiano Ronaldo 121 milliót tesz zsebre, az előbb említett Neymar pedig 110 millióval gazdagodik minden egyes lefekvéskor.

Továbbá rendkívül érdekes, hogy egy sztárjátékosnak mennyi beleszólása van a saját klubjának az ügyeibe, mennyire lehet a maga ura. Például Lionel Messi mennyire döntheti el, hogy mikor megy el, vagy mennyi fizetést kér? A válasz pedig, hogy rendkívül sok beleszólása van. Hogy ez miért éri meg a klubjának? Mert amíg ott van az argentin labdazsonglőr, és hozza nekik azt a teljesítményt, és ami fontosabb, temérdek pénzt, addig megéri a csapatnak, hogy jobban a kedvére tegyenek, mint a többi játékosnak. Hogy hogyan tudnak Messi jelenlétéből pénzt generálni? Nagyon egyszerűen. Szurkolói boltokban mindenki Messis bögrét, sálat, labdát, mezt akar venni. Cégek százai álmodoznak arról, hogy Messi legyen a reklámarcuk. Emberek ezrei veszik meg a horror árú jegyet a meccsekre, csak hogy élőben láthassák a kedvencüket alkotni a pályán. Már ezek a dolgok bőven visszahozzák Messi árát a csapatnak, így nem csoda, hogy szinte már résztulajdonosnak tekintik néha a játékost.

Összehasonlítva a mai futballt a régi fekete-fehér képernyős focival, számos szembeötlő különbséget vehetünk észre, mind öltözet, szabályok, stílus tekintetében. Akkoriban egy csapat akkor tudott felemelkedni, ha tehetséges játékosok alkották az utánpótlásukat, mára viszont egyre kevesebb csapat tekinti céljának a saját utánpótlásnevelésű játékosaik beintegrálását a csapatba, inkább nagy pénzekért eladják őket, és egyből keresik, hogy melyik nagyágyúra vessék ki a hálójukat. Már szinte tragikomikus látni az átigazolások alig leplezett emberkereskedelem jellegét.