Szabados Kitti
December. Talán az egyik leggyönyörűbb és legizgalmasabb hónapja az évnek. Az időszak amikor mindenki megpróbál egy kicsit lenyugodni és elkezd ráhangolódni az ünnepekre. Kezdjük a sort a Mikulással, akit nagy valószínűséggel mindenki ismer és szeret. Azonban története vélhetően kevésbé világhírű. Ebben a cikkben lerántjuk a leplet arról, hogy miként vált egy kedves idős bácsiból ma már világszerte ismert Mikulás. Hogy lett a Mikulásból Mikulás?
Az egyik legismertebb történelmi személy, akit a legtöbben a Mikulás elődjeként emlegetnek, Szent Miklós. Krisztus után 245-ben a kis-ázsiai Anatólia, Patara városában (mai Törökország területe) született egy gazdag családba. Azonban fiatalon árvaságra jutott és szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (apja testvére), a város kolostorába költözött.
A legenda szerint gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Életét embertársai és a gyerekek tanítására, megsegítésére szentelte. Önzetlen természete és ember szeretetének híre messze földre eljutott. A történet azt tartja, hogy egy zarándoklatáról visszatérve betért imádkozni Anatólia fővárosába Myrába ahol legendás körülmények között püspökké választották, mely hivatást 52 évig töltötte be.
Szent Miklós élete folyamán sokszor segítette a jólelkű szegényeket. Van egy legenda amiben az áll, hogy egy alkalommal, amikor Patara városának az utcáit járta, felfigyelt egy nagyon szegény család beszélgetésére. Elméletileg a család arról beszélgetett, hogy 3 lányuk közül melyiket küldjék először nyilvánosházba pénzszerzés céljából. Amikor Szent Miklós ezt meghallotta, még azon az éjjel titokban visszament ehhez a szegény családhoz és a nyitott ablakon át bedobott egy erszény aranyat (egyébként a későbbiekben ezért terjed el az ablakba rakott csizmák szokása is) . Így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességesen tudott férjhez menni.
Szent Miklós szokást teremtett ebből a cselekedetéből és minden évben ugyanabban az időpontban körbejárta a várost és az éj leple alatt aranyat vitt azokhoz a házakhoz, ahol jólelkű, ám szegény családok éltek.
Szent Miklós halála után a gyerekek, házasodni vágyó nők, halászok, kereskedők, zarándokok védőszentjévé vált. Halála napja (december 6.) pedig ünnepnap lett.
Szól egy legenda arról is, hogy a Mikulás az angolszász és skandináv országok ősi mondakörének istene, Woden azaz Odin. Az ő jellemvonásai már sokkal azonosabbak a ma ismert Mikuláséval. Ilyenek a hosszú fehér szakáll és két fekete, holló formájú segítő, Huginn és Munnin, akik – akárcsak a későbbi krampuszok – a gyerekek csínytevéseiről a kéményeken keresztül hallgatózva tudósítanak. Illetve ott van Sleipnir, a nyolc lábú paripa, aki ugyancsak nem azonos tizenkét szánhúzó rénszarvassal, de hozzájuk hasonlóan az éjszakai égbolton szállítja gazdáját.
Miért pont a piros?
Nem Coca Cola hanem egy multikulturális puncs. Mióta a Coca Cola egy fantasztikus marketing húzásával a saját színeibe (piros és fehér) öltöztette az amerikai Santa Claust felröppent egy olyan elmélet, ami szerint a mai gyerekek a Mikulás külsejét ennek a szénsavas üdítőt gyártó cégnek köszönhetik.
1863-ban megjelent egy gyerekeknek szóló könyv, amiben a Mikulásról írtak és úgy ábrázolták mint egy nagy pocakos, fehér szakállú alacsony törpe termetű idős embert, akinek a szánját rénszarvasok húzzák. Ebből a könyvből inspirálódva Thomas Nast megalkotta a Mikulást egy újságnak. Majd ezt a rajzot még 30 évig tökéletesítette és az eredeti barna színű kabátot pirosra cserélte le, nemes egyszerűséggel csak azért mert neki jobban tetszett így.
1920-ban pedig megérkezett a Coca Cola ma már jól ismert karácsonyi reklámja. Egyedül a méretét köszönhetjük a cégnek. Az USA-ban ugyanis az 1920-as évekig inkább egy töpörödött, kissé manószerű lényként létezett a Mikulás, az a szép szál idős úr, aki ma az Északi-sarkon lakik, Norman Rockwell (Coca Cola grafikusa) keze nyomán jött létre…
Mikulásozás régen és ma
Régen sokkal fontosabb volt a Mikulás, a gyerekek izgatottan várták ezt az időszakot. Nem voltak tele az üzletek polcai mindenféle finomsággal, ezért valóban különlegesnek számított ez a nap, amikor kaptak egy kis ajándékot. Egy igazi varázslat volt, mert az évnek ezen a reggelén igazi különlegességek kerültek elő a csizmákból mint például: friss mandarin, ropogtatnivaló mogyoró, szaloncukor, egy kis csokoládé, csillagszóró, de a virgács is elég gyakori volt. Tehát egyértelműen még a csomag tartalma is más volt, régen még nem lehetett kapni tonnaszámra mikulásfigurákat és a márkák közül sem igazán tudtak válogatni az emberek… ugyanis nem is nagyon léteztek.
Annyi bizonyos, hogy a Mikulás története régre nyúlik vissza, és a legenda alapja mindig is a jóságos, kedves alak, a gyermekek és felnőttek megajándékozója.
