A kapitány küldetése

A járványidőszak nehéz döntés elé állította a filmkészítőket. A mozik zárvatartása miatt két alternatíva áll rendelkezésükre: eltolják a készülőfélben lévő, vagy már kész alkotások bemutatásának időpontját, – mint ahogy azt sok filmmel már többször meg is tették, a várakozó közönség őszinte sajnálatára – vagy elkerülve ezt a hosszú távon nem túl kifizetődő, bizonytalan megoldást, az olyan online streaming szolgáltatásokhoz folyamodnak, mint a Netflix, az HBO GO vagy épp a Disney+. Hasonló okokból kifolyólag a Netflix felületén került bemutatásra A kapitány küldetése (eredeti címén News of the World) című filmdráma. 

Sem Tom Hankstől, sem a Bourne-filmek rendezőjétől nem vártuk volna, hogy egy westernfilmmel rukkoljanak elő, de be kell vallani, jól tették, hogy kipróbálták magukat egy új műfajban. Egyébként nem először dolgoztak együtt: Paul Greengrass egyik korábbi filmjében ugyancsak Tom Hanks kapott főszerepet, ahol szintén egy kapitányt alakított,  a jól ismert Philips kapitány karakterét. Látva a Philips kapitány elismertségét, elmondhatjuk, hogy a készítők ezúttal is jó reménységgel nézhetnek előre a film fogadtatását illetően, bár kissé még korai lenne a sikerekről beszélni, hisz alig pár napja, február 10-én debütált. Az ikonikussá vált nevek és a tőlük nem megszokott téma kombinációja mindenesetre kiváló reklámként hatott már eddig is, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy hazánkban a Netflix online videótárának top 10-es listáján megjelenése után rögtön az élre tört. 

A kapitány küldetése egy polgárháborús veterán, Jefferson Kyle Kidd kapitány, és egy német származású kislány, Johanna Leonberger (Helena Zengel) érdekes kapcsolatáról szól. A forgatókönyv alapjául Paulette Jiles bestsellere szolgált. A kapitány (aki egyébként egy valódi személyről lett mintázva) azzal keresi mindennapi kenyerét, hogy városról városra járva a nyilvánosság előtt olvassa fel az aktuális híreket az analfabéta és a földeken napestig dolgozó lakosok számára. Az egyik útja során talál rá Johannára az erdőben, egy felborult szekér és egy akasztott ember tagságában. 

A lány háttértörténetét egy hivatalos iratból ismerjük meg, amit a kapitány talál a szekéren.  Családját még kiskorában gyilkolták le a kajova indiánok, az elárvult lányt pedig átnevelték saját törzsi szokásaiknak megfelelően. Azonban másodszorra is egyedül marad, amikor indián családját is lemészárolják. A kapitány pártfogásába veszi a lányt, de Johanna, vagy indián nevén Kabóca ezt elsőre nem fogadja túl nagy ovációval, és ez nem is meglepő, arra a sok lelki traumára gondolva, amin keresztül kellett mennie. Az elvadult lány tíz éves korára csaknem teljesen elfelejti anyanyelvét, és amire emlékszik, azt sem hajlandó használni a fájdalmas emlékek miatt, mindezzel igencsak megnehezítve Kidd kapitány dolgát. Nem is beszélve arról, hogy a lány mindenáron próbál csatlakozni a rezervátumba küldött indiánokhoz, a kapitány azonban tudja, hogy a lánynak igazi otthonra van szüksége, és elviszi őt egy közeli helyőrségbe, ahol azt a javaslatot kapja, hogy szállítsa el a lányt német rokonaihoz. Kidd kapitány belátja, hogy nincs más választása, muszáj vállalnia a kicsit sem veszélytelen feladatot. 

Figyelemre méltó művészi érzékkel dolgozták ki a kapitány és a kislány közt húzódó ellentéteket. Útjuk során ütköznek egymással a törzsi és a civilizált kultúra elemei, a felnőttek és gyerekek közti gondolkodás- és viselkedésbeli különbségek, és épp erről szól a film, hogy a közös kalandok során hogyan hidalják át a köztük lévő távolságot, és válnak egymás elválaszthatatlan társaivá. 

A történet során fény derül arra, hogy a kisebb ellentétek mellett rengeteg közös vonással is rendelkeznek, mondhatni sorstársak. Johanna elvesztette mindenét, még identitását is, hisz az indiánok közé már nem tud visszatérni, német rokonai pedig nem jelentenek számára otthont. Kidd kapitány, az amúgy rendkívül magabiztos kiállású férfi hasonló belső válságot él át, hisz ő a feleségét veszítette el, még a háború utolsó évében. A városokat járva tulajdonképpen ugyanazt éli át, mint Johanna: családjával és otthonával együtt mindent elvesztett ami számított neki. Bár egy jelenet során, miután Kidd kapitány elvitte Johannát német rokonaihoz, hazatér, hogy meglátogassa felesége sírját, már nem érzi otthon magát a helyen, ami a múltra emlékezteti. Ez az alapvető fontosságú közös életérzés meghatározó tényezővé válik Kidd kapitány és Johanna Leonberger kapcsolatában. Egymásban találnak újra otthonra, és egymást segítik identitásuk visszanyerésében. A lány a kapitány gondoskodó kezei között tudhatja magát biztonságban, a kapitány életében pedig egészen új fejezet nyílik meg gyöngéd atyai énjének kibontakozásával. 

Számomra az volt az egyik legérdekesebb jelenet, amikor a kapitány és a lány útjuk során rábukkannak Johanna első családjának feldúlt házára. Ez a filmnek talán legmegrázóbb részlete. Ahogy az évek óta üresen álló ház felidézi a lányban a múlt borzalmait, Kidd kapitány kifejezi számára, hogy a továbbhaladás érdekében elengedhetetlen, hogy elfeledje ezeket az élményeket, és új emlékeket szerezzen. A jelenet azzal válik igazán teljessé, hogy a film vége felé a kapitány a felesége sírjánál tett rövid gyász után ismét útra kel, háta mögött hagyva a régi emlékeket, hogy új célokat tűzhessen ki maga elé. Ebből kerekedik ki végső soron a film igazi üzenete: a régieket hátra kell hagyni és haladni kell előre. Mondanom sem kell, hogy az új célt Johanna jelenti számára, akit gond nélkül vesz át a kissé primitív érzelmi szinten lévő német rokonoktól, akiknek a lány váratlan érkezése csak terhet jelentett. 

A film ezen felül foglalkozik a szabad sajtó fenntartásának fontosságával, a hírolvasással foglalkozó kapitány személyén keresztül. Túl sok politikai nézetet azonban nem gyömöszöltek a mondanivalóba, az indián-fehérember konfliktusok is inkább csak háttértörténetként szolgálnak. Voltak, akik túl óvatosnak ítélték meg a mondanivalót. Bevallom, én nem bánom, hogy egy Tom Hanks-film nincs kiélezve semmilyen politikai nézetre, mondom mindezt úgy, hogy Hanks szakmai teljesítményének egyébként nagy csodálója vagyok. Ezúttal is hozta a tőle megszokott színvonalat, és ezt a nyomasztó témát is sikerült a hozzá illő lélekemelő formában játékba ültetni. Helena Zengel neve már kevésbé közismert a hollywoodi körökben (esetleg Kontroll nélkül című filmben már találkozhattak vele), de nem csodálkoznék, ha ezután a szerepe után több filmkészítő is felfigyelne tehetségére. Az alkotás látványvilága gyönyörködtető a szemnek, az operatőri munka kiemelkedő, James Newton Howard filmzenéje pedig a szokásos. Gyönyörű! 

Ha még nem tudja a kedves Olvasó, milyen programot szervezzen estére, jó szívvel tudom ajánlani A kapitány küldetését. A film egyszerre megrázó és lélekemelő, az pedig, hogy – a régi szép időket idéző módon – egy váratlan szexjelenetbe sem botlunk bele, és még obszcenitástól sem kell tartanunk, így 2021-ben kifejezetten üdítő élmény.