A Halloween eredete

Mi is a Samhain?

‍
A kelták, akik időszámításunk előtt 2000-ben éltek a mai Írország, Egyesült Királyság és Észak-Franciaország területén, november 1-jén ünnepelték az újévet. Ez a nap jelölte a nyár és az aratás végét, egyben a kezdetét a sötét, hideg télnek. Ez az év egy rövid időszaka, ami gyakran társul az emberi halállal. Hitük szerint ezen az éjszakán a világ rendje felborul, megnyílnak az élők, halottak és természetfeletti lények közti határok.

‍
Ám az évnek ebben az időszakában nem csak a holtak járhatnak szabadon az élők között, hanem az élők is lejuthatnak a halottak birodalmába. A kelták abban hittek, hogy a más világból érkező szellemek megkönnyítik a sámánok és druidák számára a jövendőmondást, ami nekik vagy reményt hozott a télre vagy reményvesztettséget és kilátástalanságot.

‍
Az ünnep tiszteletére a druidák hatalmas szent máglyákat építettek, melyen növényeket és állatokat mutattak be istenségeiknek áldozatként, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, majd állatok bőrébe bújva megpróbáltak egymásnak jósolni.

‍
Miután a Római Birodalom meghódította Britannia nagyobb részét, a Samhain össze kapcsolódott két római fesztivállal is. Az első a Feralia volt, melynek keretében megemlékeztek halottjaikról és ajándékokat vittek sírjaikhoz. A második egy Pomoná-nak szentelt nap volt, a fák és a gyümölcsök istennőjének. Pomona jelképe az alma volt, innen ered egy közkedvelt Halloween-i játék, az „apple bobbing”, azaz a vízszínen úszó almák foggal való kiemelése.
‍

Mindenszentek napja

‍
Időszámításunk szerint 609-ben május 13-án IV. Bonifác pápa a Pantheont Rómában, a keresztény mártíroknak szentelte, ezzel létrejött a Mindenmártírok napja a nyugati egyházban.  Később III. Gergely pápa kibővítette az ünnepet a szentekkel is, majd november első napjára tette át az ünnepséget.

‍
A 9. századtól a kereszténység a kelta földeket is elérte, ahol fokozatosan keveredett a régebbi kelta rítusokkal majd ki is szorította azokat. 1000-ben a katolikus egyház megtette november 2-át a halottak napjává, hogy megtiszteljék az elhunytakat. Sokan úgy tartják, hogy a katolikus egyház így próbálta helyettesíteni a kelta Samhain fesztivált az egyház által támogatott ünnepnappal.

‍
A halottak napját hasonlóan ünnepelték, mint a Samhain-t, hatalmas máglyákkal, parádékkal, illetve jelmezekkel, csak épp angyaloknak, szenteknek, vagy démonoknak öltöztek az emberek. A Mindenszentek napját szintén hívták „All-hallows” -nak. A kelta területeken, a szentek ünnepnapját megelőző estét, azaz a tradicionális Samhain ünnep estéjét, elkezdték „All-Hallow-Eve” -nek, majd később már csak „Halloween” -nek nevezni.

Az ünnep jelképei:

‍
PÓKOK. Majdhogynem elmaradhatatlan elemek a pókok és azok hálói. Nagyon sokáig a pókfonalat az idő múlásával és a sorssal hozták összefüggésbe, illetve a pókot nagyon sokan félelmetesnek tartják, már-már mitikusnak.

‍
DENEVÉREK. A denevérek éjszakai állatok, amik a kelta ünnepség, a Samhain közben gyakran megjelentek és a máglyák felett repkedtek. Népi hiedelmek szerint a denevérek képesek a halottakkal kommunikálni. Kicsit később a vámpír mitológiai lénnyel hozták összefüggésbe, ugyanis úgy tartották, hogy a vámpírok képesek denevérré alakulni, illetve feljegyzések szerint kelta boszorkányok szintén képesek voltak denevérré vagy fekete macskává válni.

‍
FEKETE MACSKÁK. A kelta hitvilág úgy tartotta, hogy némely elhunyt képes reinkarnálódni fekete macskaként, akik képesek a jövőbe látni. Ahogy fentebb említettük, úgy tartották, hogy boszorkányok képesek macskává változni. Ezt még a kései 18. században is így gondolták nagyon sok helyen és XIV. Lajos francia király még rendeletet is adott ki, hogy égessék el az összes macskát, amit találnak.

‍
CSONTVÁZAK. Leginkább a koponya, ami lényeges, ugyanis ez jelképezte a haláltól való félelmet, az emberi halandóságot, vagy a veszélyeket, amik halált hozhatnak. A kalózok éppen ezért használták nagy előszeretettel a halálfejes zászlót, ugyanis ezzel jelezték, hogy elhozták áldozataiknak a halált.

‍
MASZKOK ÉS JELMEZEK. Az ősi kelták úgy tartották, hogy ha jelmezt vesznek, megtéveszthetik a gonosz szellemeket, és emiatt nem fogják őket piszkálni, tehát egyfajta védelemként használták ezeket a kosztümöket. Nagy-Britanniában és Írországban a középkorban szegény gyerekek jártak ajtóról ajtóra, hogy egy kis alamizsnáért cserébe ők imádkozzanak a halottakért.

‍
BOSZORKÁNYOK. A kelták rettegtek a boszorkányoktól és úgy tartották, hogy Samhain ünnepének éjszakáján éri el erejük a csúcspontját. Úgy tartották egész a kései középkorig, hogy a boszorkányok mind szövetséget kötöttek a „legfelsőbb hatalommal”, majd a kereszténység elterjedésekor már ördögnek hívták ezt a hatalmat.
TÖKLÁMPÁS. Eredetileg a tarlórépalámpások is a Samhain fesztiválok kellékei voltak. Egyrészt mutatta az utat éjszaka, másrészt jelképezte a gonosz szellemi lényeket és védelmet is nyújotott velük szemben a kelta hit szerint.

‍
Az ír bevándorlók Amerikában kezdtek a tarlórépa helyett sütőtököt használni, mivel könnyebben hozzáférhető volt. Az Ír legenda szerint neve egy bizonyos Jack O'Lanter nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint Jack lelkét a menny bűnös életmódja miatt nem fogadta be, a pokol kapui pedig az ördöggel kötött egyezsége miatt voltak zárva. Emiatt az ördögtől kapott egy izzó parázsdarabot, amit egy takarmányrépába tett és nyugtalan lelke azóta ennél a lámpásnál keresi a megnyugvást.

Bár egyértelmű a kelta eredet, sokunknak mégis amerikai ünnepként él a fejünkben a Halloween, hiszen mai formája ott terjedt el leginkább. A filmek, könyvek is elsősorban az Amerikában divatba jött szokásokat  juttatják eszünkbe. Ennek legfőbb oka, hogy az USA függetlenedése előtt (és után is) rengeteg ír és skót bevándoroló telepedett le az Újvilágban, így terjesztve el a bizarr halálünnepet a tengeren túlon is.

‍
Habár épp a fentebb említett kulturális termékekből és a Halloween családi ünneppé válásából azt gondolhatnánk, hogy ez a töklámpagyújtás és a csokiszerzés ártalmatlan éjszakája. Azonban épp az ünnep történetéből is látszik, hogy a játékos felszín milyen okkult gyakorlatot leplez. Ez is jól rámutat a trendre, hogy Európa kereszténység előtti pogány múltja tovább él sokszor ilyen jópofának tűnő szokásokban. A mögötte lévő valóság azonban nem változott...

‍