A filmgyártás eredete

A Lumière-fivérek, avagy a mozgás öröme

A filmezés történetének kezdetén két nagy név versengett egymással a vizualitás egy magasabb szintre való emelésének érdekében. Két feltaláló nevét kell kihangsúlyoznunk: az Edison és a Lumière neveket. A vetélkedésből ez utóbbi jött ki szerencsésebben, hiszen Edisonnal szemben, a Lumière-fivérek nem csak megtapasztalhatóvá tettek valamit, ami egészen addig még csak nem is létezett, de a cinématograph segítségével azt is biztosították, hogy az emberek mindezt társaságokban élvezhessék.

Ez a pártfoglalás 1895-ben látszott végleg megpecsételődni, amikor is a testvérek megtartották minden idők talán legszokatlanabb premierét, a párizsi Grand Café kávéház alaksorában. Az itt levetített kezdetleges és alig néhány másodperces felvételen egy vonat érkezése és tovább haladása volt látható. Az úgynevezett „Lumière-legenda” szerint a nézők úgy megrémültek a „közeledő” szerelvény látványától, hogy pánikszerűen felugráltak az asztalokra. Attól függetlenül, hogy a Lumière-premier pontosan milyen reakciót is váltott ki a nagyérdeműből, a nem mindennapi szerkezetnek sikerült belopnia magát a közönség szívébe.

Kétségtelenné vált tehát, hogy egy új, illúziókra építő ágazat kezdte meg kibontakozását a szórakoztatóiparként elhíresült vaskos törzsből. Ezen vidám üzemet pedig ki más karolhatta volna fel, ha nem Auguste és Louis Lumière? Sajátos, internacionális vállalkozást indítottak. Egyszerre több országban és városban vetítették le felvételeiket, melyek idővel egyre színvonalasabbak, egyre érdekesebbek lettek.

Pathé Cinema et Pathé Fréres

Két fivér, két cég, két szenvedélyes misszió. Charles és Émile Pathé, Lumièrékről példát véve és eleinte velük közösen együttműködve kerültek bele a filmes forgatagba. A Pathé-testvérek, amint lehetőségük nyílt rá, megalapították a Pathé Fréres-t, amely kinematográfok gyártásra specializálódott. Emellett pedig a Pathe Cinema révén belevágtak saját filmjeik készítésébe is.

Mindkét vállalkozás domináns szerephez jutott és meghatározóvá vált a térségben. A Pathé üzemek 1903 és 1908 között Európa szerte fénykorukat élték.

A húszas évek elejére már olyan újítások kerültek ki a Pathé-fivérek kezei közül, mint például a 9,5 mm-es filmformátum vagy a magánfelhasználásra tervezett vetítőgép. Úgy tűnt, sikerült egyeduralkodóvá válni a filmforgalmazó piacon, ehhez azonban – amint az később világosan látszott – egy bizonyos Léon Gaumont nevezetű úrnak is volt egy-két szava…

Société Gaumont: Hitelességre teremtve

Amikor 1910-ben a Société Gaumont átvette az uralmat a Pathé-gyárak felett, senki nem állt értetlenül a történtek előtt. Mondhatni a levegőben lógott a váltásra irányuló hajlam és Léon Gaumont ezt ügyesen használta ki. Az emberek éheztek a frissességre és vágytak a hiteles tudósításokra. A Société Gaumont népszerűsége az olyan filmhíradókban rejlett, mint amelyik a Titanic indulását és tragikus megsemmisülését is rögzítette. A híradós műfaj merőben eltért az eddig megszokottaktól és hitelességével tekintélyt vívott ki magának…

Érdekesség, hogy napjainkban talán épp ennek az ellenkezője figyelhető meg, globális szinten (meglehet a korszellemből adódóan). A cikk történelmi tényszerűsége alkalmat teremt a korszakok közötti kontraszt egyetemes leszűrésére. Az eddig olvasottak tükrében különös érzés lehet tudatosítani magunkban, hogy ez, a realisztikától messze rugaszkodott nemzedék, a korábbiaktól eltérően, milyen szinten áhítja a mesék felszínes világát és száműzi a rideg valóságot akarva, akaratlanul.

Nem szándékom okokat vagy miérteket keresni az általam imént említett társadalmi jelenségre, mindenesetre megállapítanám, hogy a mozgókép megjelenése, az idők során való fejlődése és máig töretlen közkedveltsége, feltehetőleg ezen nem igen javított semmit, sőt…

‍