A Ferrari story

Gyártósoron

Enzo Anselmo Giuseppe Maria Ferrari 1898. február 18-án született Modenában, azonban mivel ekkor épp egy hatalmas hóvihar dúlt az olasz városban, szülei (Alfredo és Adalgisa) egész egyszerűen képtelenek voltak bejelenteni a kis Enzo világrajöttét a helyi anyakönyvi hivatalban. Az extrém körülményeknek köszönhetően erre az elengedhetetlen polgári kötelességre csak két nappal később, 1898. február 20-án keríthettek sort. Mint hivatalosan nyilvántartott adat tehát, ez a dátum került dokumentálásra.

Enzo gyermekkori éveiről kevés említésre méltó mozzanatot jegyeztek fel. Érdekesség, hogy kisfiúként egyik nagy ábrándja volt az operaénekesi karrier, ez a fantazma azonban hamar elhalványult, mikor 10 éves korában apja magával vitte egy bolognai autóversenyre. Enzo – saját bevallása szerint – ekkor szeretett bele az autómobilokba és a gyorsaság mámoros világába.

Ezt követően, sajnálatos módon az ifjú Ferrari élete tragikus fordulatokba ütközött. 1916-ban édesapja és öccse is áldozatául esett egy influenzajárványnak, melyet egyikőjük sem élt túl. Emiatt a 16 éves fiúra hárult a család megélhetésesnek biztosítása; hátrahagyva az iskolát, a modenai tűzoltóállomásnál kereste a mindennapi betevőre valót. Az elkövetkezendő pár évben az I. világháború ideje alatt, mint patrióta szolgált az olasz hadseregben, ahonnan egészségügyi okok miatt leszerelték.

Nagyobb fokozatban

Ferrari az első nagy lépését az autóversenyzés felé az 1919-es évben tette meg, amikor is Milánóba költözött és eleinte teszt-, majd hivatásos pilótaként is több ízben a rajthoz gurulhatott. Egy esztendővel később már az Alfa Romeo csapatát erősítette. Mindezek ellenére az igazán kiemelkedő események csak 1923-ban érkeztek el Ferrari életébe. Győztes befutóként került ki a Circuito del Savio-ból, látást kapott egy gyászoló házaspártól az ágaskodó ló emblémára és végül, de nem utolsó sorban, feleségül vette Laura Dominica Garellót.

6 évvel később, Ferrari az Alfa Romeo közreműködésével megalapította saját csapatát, a Scuderia Ferrarit, mellyel óriási sikerekben volt része. Ezt a korszakot fia, Dino születése koronázta meg, 1932 januárjában.

‍

‍

Az igazi alapító

1937-ben az Alfa Romeo váratlanul megvonta támogatását a Ferrari-csapattól. Ezt a döntést Enzo cserbenhagyásként élte meg, melynek következtében 1939-ben végleg elhagyta a céget, valamint elhatározta, hogy önálló, független autógyárat hoz létre szülővárosában. Legfőbb céljai között elsőként foglalt helyet, hogy az Alfa Romeót legyőzze a versenypályákon. Ezeket a terveket azonban kisvártatva keresztülhúzták a II. világháborúban megváltozott gyártási törekvések. Ez idő tájt a cég kénytelen volt darálógépeket termelni.

A háború után Ferrari ismét nagy elszántsággal vetette bele magát a versenyautók fejlesztésébe és 1947-ben végre elkészült az első Ferrari modell (125 S). Az autó a következő néhány évben minden fontosabb versenyen diadalmaskodott, sőt 1953-ban még a Forma 1-es világbajnokságon is az első helyen zárt. A Ferrari cég nagyjából az ötvenes években belekezdett az országúti autók gyártásába is, amely produktum a civil körökben, rövidesen státuszszimbólummá vált.

Karambol az életben

Ferrari életében, a sikerektől nem maradtak messze a sorscsapások sem. 1956-ban betegség miatt elhunyt kisfia, Dino. A történtek lesújtóan hatottak Enzóra, ám mégsem hagyta figyelmen kívül a versenyzői-management tisztséggel járó kötelezettségeit. Éppen ellenkezőleg: hivatásába menekült. Ez azonban korántsem alakult túl jól. Munkatársai nehezen tudták elviselni akaratos és ellentmondást nem tűrő stílusát, mellyel közvetett módon több pilótáját is balesetbe hajszolta. Ezek közül kilenc halálos áldozattal járó karambol került ki. Ennek tetejébe, 1969-ben, már olyan szintű pénzügyi problémák jelentkeztek a vállalatnál, hogy Ferrari a részvények 50 százalékát kiárusította a Fiat javára.

‍

‍

Végsebesség

Ferrari sorsa innentől fogva megpecsételődni látszott. 1977-ben lemondott a társaság elnöki posztjáról. Az ezutáni évben elhunyt felesége. Ekkor erőt vett magán, majd felfedte törvénytelen fia, Pietro létezését. Végezetül Pietro vált azzá a személlyé, akire Enzo beláthatatlan örökségét ráhagyományozta, még 1988. augusztus 14-ei halála előtt.

Enzo Ferrari hagyatéka nem csupán a gazdag rétegek méregdrága játékszere, vagy a még napjainkban is, az autóversenyzés élmezőnyébe tartozó sportkocsik tündöklése, hanem maga az ember, Enzo grandiózus álmának, nem mindennapi életének, karrierista szemléletének és tragikus végkimenetelű sorsának tanulsága.

‍