Villamosmérnöki

Szakács Dávid Józsué

‍

‍

‍

Miért villamosmérnöknek jelentkeztél? A terület irántiérdeklődésed vagy tehetséged miatt? 

‍

Hála Istennek, ez nálam már tízedikben eldőlt, hogy villamosmérnök akarok lenni. Akkor kezdtem el jobban érdeklődni a szakma iránt, és eldöntöttem, hogy mélyebben, mérnöki szinten szeretném ezt a szakterületet művelni. Hozzásegített a döntéshez egy nyári szakmai gyakorlat élménye is, melysorán egy erősítő, keverőpultos áramkört kellett megépítenem.

‍

‍

Te olyan szakgimnáziumba jártál, ahol már tanultál villamosságtant, és érettségiztél is abból. Mit gondolsz, hátrányban vannak, akik nem szakgimnáziumból jelentkeznek a képzésre?

‍

Nem jelent feltétlenül hátrányt. Az első egyetemi évemben azt tapasztaltam, hogy fele-fele arányban jelentkeznek gimnáziumból és szakgimnáziumból végzős diákok az Óbudai Egyetemre. Akik hagyományos gimnáziumból jönnek, sokszor erősebbek matematikából és talán fizikából is. A volt szakgimnazistáknak a matematika területén van hátrányuk, de nagy előny, hogy szakmai előismerettel rendelkeznek. Ennek ellenére mégis jobban teljesítenek az ex-gimisek, ami szerintem azzal magyarázható, hogy a szakgimisek sokszor elbízzák magukat a szakmai tárgyak esetében, mondván, hogy„ezt már úgyis tudják”.

‍

Ami a szakmai részét illeti, úgy gondolom, hogy akár majdnem a nulláról kezdve bárki teljesítheti a képzést.

‍

Halasztottál egy évet, ráadásul pont az egyetem első évében. Ennyire nehéz a szak, vagy nehéz volt megszokni az egyetemi ritmust?

‍

Is-is. Nem könnyű szakma a villamosmérnökség, de nem lehetetlen megtanulni, bele lehet rázódni. Ráadásul szakgimiből érkezve én is elbíztam magam a szakmai tárgyaknál, mondván ezt már tudom. Pedig voltak az alapozásnál számomra is új dolgok, sőt, más szemlélettel közelítenek meg egy adott témakört, mint középiskolában. Másrészt legelőször gondot jelentett az egyetemi ritmus felvétele. Legyen szó bármelyik egyetemről, mindenkinek magának kell megtalálnia a számára megfelelő tanulási módszereket.

‍

‍

‍

Ha újra kezdhetnéd a pályaválasztást, ugyan így döntenél?

‍

Hű, ez egy jó kérdés. Szerintem ugyanígy döntenék, mint évekkel ezelőtt; bár emlékszem, hogy sok minden más mellett is szívesen döntöttem volna.

‍

‍

Mit tanácsolsz azoknak, akik ezen a szakmán gondolkoznak?Nyugodt szívvel ajánlod vagy gondolják meg kétszer?

‍

Azt, hogy jöjjenek erre a szakra mindenképpen, erősérdeklődés esetén különösen. Egy villamosmérnök foglalkozhat a háztartási gépek áramköri tervezésével, az infokommunikációval (telefon, internet, stb.),szoftverfejlesztéssel, épületek villamosenergia-ellátásával, villamosenergia-rendszerekkel, - hálózatokkal, erőművekkel. És ez még nem a teljes lista, eléggé nagy területet foglal magában a villamosmérnökség, amiben a mérnököknek megvan a specialitása, ami iránt érdeklődnek, kutatnak, terveznek, fejlesztenek.

‍

Diploma után egyből szerezhető munkahely, sőt sokakat a diploma megszerzése előtt leszerződtetnek a cégek gyakornoknak, ahogy engem is harmadéves hallgatóként.

‍

‍

Itt szeretném promotálni az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karát, ahol a képzés inkább gyakorlatorientált, azaz aki itt végez, nem a munkahelyén fog először látni például egy villamos motort, vagy egy kismegszakítót. Továbbá az országban ez az egyedüli egyetemi kar, amin belül csak villamos mérnököket képeznek.

‍

Mondják ugyan, hogy az Óbudai Egyetemen szerzett diploma nem olyan jó, mint a BME-n szerzett, de ez nem így van, sőt, egyes cégek jobban szeretik a „Kandós” diplomát, mint a BME-set.

‍

Fenyvesi Levente

‍

‍

Miért ezt a szakot választottad? Mi volt vonzó a villamosmérnöki pályában számodra?

‍

Igazából nekem az már általános iskolás koromtól fogva egyértelmű volt, hogy valamilyen mérnöki pályára megyek majd, inkább az voltkérdés, azon belül mit válasszak. Édesapám révén a villamosmérnöki vonal benne volt a családban – ő ugyanis villamos üzemmérnökként végzett anno –, a bátyám pedig gépészmérnökként tanult a BME-n akkoriban, amikor a pályaválasztás közeledett az én életemben is. Fontos körülmény nálam az is, hogy szakközépiskolába jártam villamos ipar- és elektronika osztályba, ami szintén ráállított már erre a pályára. Viszont őszintén visszagondolva az, hogy ezt a szakot választottam teljesen egy intuitív döntés volt. Több lehetséges opcióvolt előttem, és a racionalitásokat nézve nem volt nagy különbség köztük. Mégis, amikor gondolkodtam, hogy merre is menjek tovább, mi legyen, erre mozdult rá legjobban a szívem, úgy éreztem, ezt szeretném csinálni, pedig azt sem tudtam pontosan, mit csinál egy villamosmérnök.

‍

‍

Hogy érzed, érdemes volt ide jönnöd, vagy késő bánat?Ugyanígy választanál?

‍

Abszolút úgy érzem, hogy érdemes volt idejönnöm, 4-5 év távlatából sem bántam meg a döntésemet. Ugyanígy választanék most is, de azért bevallom, voltak olyan pontok a képzés során, amikor ebben eléggé elbizonytalanodtam. Főleg az első félévben jutott sokszor eszembe, hogy otthagyom az egészet, nem bírom – de azt gondolom, ezen kisebb-nagyobbmértékben minden egyetemista átmegy. Az egyetem kicsiben megtanít kezelni a szorongást és a stresszt, valamint az Istenben való bizalma is megerősödhet az embernek – a kettő persze összefügg. Esetemben ez az egyetemi éveim elején ment végbe.

‍

‍

Te BME-re jársz, ami elvileg a legjobb egyetem a villamosmérnöki szakmában. Te mit gondolsz az egyetemről? A legjobb helyre jöttél vagy inkább egy másik hasonló egyetemre szerettél volna járni?

‍

Kicsit árnyalnám a képet: azt gondolom, hogy a BME bizonyos típusú mérnökképzésben tényleg a legjobb, viszont más műszaki egyetemek (Óbudai vagy Pécsi Egyetem) pedig másik területen erősek. Sokat gondolkoztam ezen, illetve más egyetemre járó barátaimmal, munkatársaimmal is beszélgettünk többet arról, miben különbözik a BME-s képzés más egyetemekétől. Az ezekből kialakult képet legjobban egy hasonlattal tudnám megvilágítani. A különbség lényege olyan, mint amilyen különbség egy repülőút és egy autóút között van. Egy repülőn ülve nagyon sokféle tájat, éghajlatot, élővilágot be lehet barangolás, viszonylag rövid idő alatt – ám egyikről sem kap az ember részleteiben képet. A repülőn utazó embernek lesz egy nagy és átfogó képe arról, milyen tájak vannak az egyes földrészeken, ám azt nem tudja megmondani, hogy pl. az esőerdőben találhatóindák hogyan nőnek, milyen tulajdonságaik vannak. Ellenben az, aki autóval meglátogatja az esőerdőt, és eltölt ott fél-egy évet, nagyon képben lesz az ottani fajokkal, szinte utánanézés nélkül tudni fogja, hogyan kell gondozni az ilyen növényeket. Szerintem értitek, mire akarok kilyukadni: úgy gondolom, aBME-s képzés egy repülőút, a többi műszaki egyetem képzése pedig egy autóút.

‍

Mi a BME-n nagyon sok különböző, már-már feleslegesen sok témáját bejárjuk a villamosmérnöki területnek, megtanulunk sok alap koncepciót, szemléletet, adnak a kezünkbe sok-sok eszközt – ám az egyetemen még nem annyira használjuk őket.

‍

A képzés nagy részében nem megyünk el mindenben a konkrét gyakorlati alkalmazásig, hanem megkapjuk azokat a készségeket, amelyekkel egy céghez elkerülve használni tudjuk az ott alkalmazott technológiákat. Ezáltal szerintem könnyen tudunk alkalmazkodni és bele tanulni egy-egy területbe. Más egyetemeken ezzel szemben megtanítanak konkrét alkalmazásokat (pl. hogy kell használni egy adott gyártótervező szoftverét, vagy egy adott gyártmányú eszközt milyen módon kell programozni), emiatt kicsit kevesebb az elmélet, és több a gyakorlati „mérnöki munka”. Cserébe viszont kevesebb területre van rálátása az embernek. Egy kicsit elnyújtottam ezt a választ, de úgy gondolom, így jobban meg lehet érteni, milyen képzést ad az egyik, milyet a másik egyetem. Egyik sem jobb a másiknál. Mindenkinek magának kell eldöntenie, ő milyen karakter, melyiket élvezné jobban. Én személy szerint jól éreztem magam a képzés során, és bár sok elmélet volt, az első munkahelyre elkerülve megláttam ennek a gyümölcsét.

‍

‍

Milyen érzés már majdnem diplomásnak lenni?

‍

Igazából már diplomás vagyok, a BSc-t januárban szereztem meg. Viszont továbbmentem MSc-re, így csak egy állomásként fogtam fel az alapképzést. Én pont a covid-időszakban diplomáztam, úgyhogy így nem volt meg annyira a feelingje, cserébe viszont most, hogy már csak egy év, és végzek a mesterrel, mellette pedig már dolgozok is, nagy örömöt ad, hogy eljutottam eddig, és kezdhetem látni a befektetett munka gyümölcsét.

‍

‍

Mit üzensz azoknak, akik még a nagy döntés előtt állnak?

‍

Igazából az első kérdésben elárultam a választ:

Ezt a döntést nem csak logikával és érvekkel kell meghozni, a végső választás tényleg egy intuitív döntés kell, hogy legyen.

Én hiszem azt, hogy Isten gyermekeként a Szent Szellem ebben is tud, és akar is minket vezetni, elvégre az életünk egyik legmeghatározóbb területéről van szó. Azt tudom tanácsolni a pályakezdőknek, hogy keressék azt a szakot és egyetemet, amiben a legnagyobb békességük van, ahhoz pedig, hogy ez kialakuljon, idő kell. Amikor pedig odakerülnek majd az adott helyre, ne dobják be a törölközőt a hirtelen jövő kezdeti nehézségek ellenére – bele lehet szokni, az Úr ezen a területen is nagyon valóságosan támogatja a sorsunkat.

‍

‍