Ferentzi Noémi
Pszichológus ([i-ch] főnév -t, -ok, -a ): Lélektannal foglalkozó tudós, akit a magyar emberek csak távolról szeretnek; elmegyógyász, agyturkász. Talán a kedves olvasó fejében is hasonló kép alakult ki, mint ahogy az én fogalomtáramban is valahogy így szerepelt a pszichológus szó. Egészen addig míg nem beszélgettem a szakmában járatosabbakkal.
Szigeti Ráchel ötötödéves ELTE pszichológia hallgató, akit mind a pályaválasztásban, mind a nehéz egyetemi évek alatt az emberek iránt érzett szeretete motiválta.
Az alábbi interjúból megtudhatjuk, miként döntött a pszichológia mellet, hogyan élte meg az egyetemi éveket, illetve elmondja, kinek ajánlaná ezt a nem csak szükséges és hasznos, hanem rendkívül nemes pályát.
Hogyan döntöttél a pszichológia szak mellett? Mennyire volt nehéz bejutni az egyetemre?
Először 8.-os koromban vetődött fel bennem, hogy pszichológus legyek, mert „trendin” hangzott, de sokáig nem voltam tisztában azzal, hogy mit is takar ez valójában. Egész gimnázium alatt „fix pont volt” bennem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, de aztán elvetettem az ötletet, mert nehéznek és elérhetetlennek tűnt, hogy bekerüljek az ELTE-PPK-ra. Gondolkoztam a gyógypedagógián, azon belül a pszicho-pedagógián is. Mindenben a pszichológia alternatíváját kerestem.
11. vége felé döntöttem el, hogy mégis megpróbálom. Ekkor kezdtem el készülni az emelt biológia érettségire. Nagyon oda kellet tennem magam, s bár nem volt könnyű, de sikerült! Az igazat megvallva alacsonyabb ponthatárok születtek, mint amire számítottunk [ELTE PPK 2017: 435 pont volt – szerk.megj.].
Vannak egyetemek, ahova nem (csak) bejutni, hanem benn maradni (is) nehéz. Az ELTE-PPK-ra mi jellemző, mennyire nehéz benn maradni szerinted?
Miután bejutottam nem volt kihívás bent maradni. Előfordultak éjszakázások, de ha valaki jól beosztja az idejét, anélkül is fel tud készülni a vizsgákra. Sok az anyag, viszont a tanárok jóindulatúak és barátságosan pontoznak. Aki szereti a pszichológiát annak nem lesz nehéz teljesíteni.
Összességében milyen volt az egyetemi élet? Hogy kell elképzelni az órákat? Milyen a közösség? Mi az, ami miatt ajánlanád az ELTE-t?
Abszolút emberfüggő, hogy ki-hogy éli meg az órákat és mennyit vesz részt az egyetemi életben. Bár kevés időm volt az órákon kívül együtt lenni a csoporttársaimmal, a messenger meg facebook csoportoknagyban megkönnyítették a dolgomat, ahol hasznos jegyzeteket, és egyéb tudnivalókat is megosztottunk egymással. A gyakorlatokon, beszélgetések során hamar megnyíltak az emberek, így egy erős bizalmi, és belsőséges légkör alakult ki.
A tanárok – annak ellenére, hogy nagy tudású szakemberek – igazi kollégaként tekintenek ránk, például majdnem mindenkivel tegeződünk, és ahol tudnak, segítenek. Minden anyagot, előadást feltöltenek online felületekre vagy elküldik, ami nagyon megkönnyíti a vizsgára való készülést.
Töméntelen mennyiségű tudás van az ELTE-n, számtalan kutatás folyik, amibe bekapcsolódhatsz és még plusz kreditet is kaphatsz.
Az ELTE-PPK más egyetemekhez viszonyítva elég elméleti, de ez épp az egyetemen zajló rengeteg kutatásnak köszönhető.
Hogyan áll össze az ELTE-pszichológia képzés? Milyen tantárgyak vannak? Hány év, mikor, mire lehet specializálódni? Milyen diplomát kap, aki elvégzi az egyetemet?
Az alapképzés három év (BA). Az első félév alapozás, bevezetés a pszichológiába, filozófiával, anatómiával és statisztikával kiegészítve. Az órák előadásokból, kisebb csoportmunkákból állnak, szigorlat pedig a három év alatt összesen 4 van. A viselkedéselemző diplomát az alapképzés elvégzése és egy rövid (20 oldalas) diplomamunka beadása után kapja meg az ember, amivel elhelyezkedhet pszichológiai asszisztensként, vagy valamilyen tanácsadóként. A két éves választható mesterképzésre felvételizni kell, és ezzel együtt specializációt is lehet. (Ha érdekelnek a specializációk itt olvashatsz róla többet). Ekkor kezdünk még jobban elmélyedni a pszichológiában. Ez alatt a két év alatt már többször is van lehetősége külső gyakorlatra is kijutni, annak, aki klinikai specializációt választ, például pszichiátriára (én felnőtt klinikai specializációt választottam). A pszichológus diplomát az ötödik év végén egy hosszabb diplomamunka megírása után kapjuk meg.
Hogyan indíthat valaki magánpraxist, és milyen továbbképzést kell ehhez elvégezni?
Ahhoz, hogy szakpszichológus legyen valaki, további szakirányú képzés elvégzésére van szükség. A képzések már általában fizetősök (nagyjából 200,000Ft/félév) és változó, hogy hány évig tartanak (itt olvashatsz többet ezekről). Követelmény, hogy legalább fél állásban dolgozz, mert a saját tapasztalataidat kell szakképzésre bevinned.
A szakképzés mellett szükséges egyéb specifikus módszert is megtanulni, amik gyakorlatilag eszközöket adnak a kezünkbe a munkánk során, valamint a szakképzés alatt szintén teljesíteni kell egy jó pár órás önismereti terápiát, kvázi pszichológushoz kell járnunk.
Szóval nem kevés idő, energia és pénz befektetés, hogy magánpraxist nyissunk. Mindez körülbelül 9 év.
Mit üzensz az alsóbb évfolyamoknak, akik még vacillálnak a pályaválasztás terén? Mi alapján döntsenek? Kinek ajánlod a pszichológiát?
Nem is csoda, hogy sokan elgondolkodnak a pszichológián, hiszen mindannyiunknak van lelke és mindannyian szeretnénk jobban megérteni, hogy miként döntünk, szeretnénk jobban megismerni magunkat, családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, de alapvetően ez nem jó, vagy inkább nem elegendő motiváció arra, hogy valaki pszichológus legyen.
A pszichológus munkakör jóval több áldozattal jár, mint azt elsőre gondolnánk. Van, amikor nehéz elválasztani a magánéletedet a munkádtól, a saját érzelmeidet a páciens érzelmeitől.
Fontos az empátia és az együttérzés, de az sem egészséges, ha a beteg problémái túlságosan lenyomnak. Vannak, akik éppen ezért nem alkalmasak erre a pályára.
Pszichológusként dolgozni egy rendszeres teherhordást is jelent. Bár tanítják, hogyan lehet ezeket a terheket elhordozni vagy nem elhordozni, mégis előfordulnak olyan esetek, hogy az ember nem tud egy-egy problémától elszakadni, és akaratlanul is haza viszi őket. Velem is volt olyan, hogy egy beszélgetés nagyon lenyomott. Megtudnak terhelni, főleg, ha mondjuk magunkra ismerünk valakiben. Viszont a pszichológiának fontos része, hogy ismerjük a határainkat, éreznünk kell, mikor áll annyira közel hozzánk egy bizonyos eset, hogy azt már nem tudjuk objektívan kezelni, és nem tudunk megmaradni a terapeuta szerepében. Ilyenkor nyugodt szívvel ajánlhatunk neki egy másik szakembert, és ez teljesen rendben van, hiszen a pszichológusok is emberek.
Ezt a szakmát akkor ajánlom neked, ha tényleg érdekel, van teherbírásod, és a legfontosabb, hogy szereted az embereket.
Mert ha szereted őket akkor ez folyamatosan motiválni fog. Ami nagyon jó, hogy a pszichológia egy rendkívül változatos szakma és ezért biztos, hogy nem fogsz bele unni. Minden ember külön világ, különböző problémákkal küzd, és mindenkinek más a helyzete és története. Neked pedig minden egyes új helyzetre más-más megoldást kell keresned. Ebben pedig akkor leszel sikeres, ha tudod a veled szemben ülőt szeretni.
Külön köszönet Ferencz Hanna Borbálának, Paulovits Hannánank és Temesi Csillagnak!
