Mosonyi Viktor
Esetünkben a képlet bizarr, de egyszerű: egy király, hat királynő és egy új egyház. A képlet, mint olyan, látszólag tényleg egyszerű, mégis a korabeli feljegyzések és legendák egy sokkal árnyaltabb, összetettebb képet tárnak elénk; VIII. Henrik ellentmondásos történetét kivégzésekről, kegyetlenkedésekről és egy meghatározó szakadásról, amely egy, a római anyaszentegyháztól már alapjaiban is eltérő közösség megszületését eredményezte.
Kezdetek
VIII. Henrik, Anglia nyolcadik, Henrik névre keresztelt királya, 1491. június 28-án született, meglepő módon VIII. Henrik másodszülött fiaként. Fivére, az elsőszülött Tudor Artúr, egy ifjonti frigyet és hosszas betegeskedést követően, 15 esztendős korában távozott el az élők sorából, így a trón, a hatalom és a felelősség a királyi család harmadszülött gyermekére, az addig vallásos neveltetésben részesülő, VIII. Henrikre szállt tovább. Henrik herceget apja rögtön egy diplomáciai házasságba kényszerítette elhunyt bátyjának özvegyével: Aragóniai Katalinnal. A király azt remélte, hogy ezzel a lépéssel megőrizheti Anglia számára a spanyolokkal kialakított szövetséget.
–A díszlet felállt! – jegyezhetnénk meg tréfásan, hiszen a vaskalapos katolikus neveltetés és az érdekházasság valószínűsíthetőleg óriási hatást gyakorol majd a király jellemére és uralkodására. Megjegyezheti tréfásan, aki nincs tisztában a történtekkel, hiszen ami ezután következett, messze nem volt egy ’királyleányálom’. Annál inkább mondható egy fiatalkori traumából eredő, erőszakos kompenzációnak...
Különös karakter
„...a vihar, a béke gyönge leplét elsodorva, kitörni készül.” – így fogalmaz az angol nyelvű drámaírás talán legnagyobb alakja; William Shakespeare, VIII. Henrik című királydrámájában. Ellentétben azzal, hogy sokak ezt a művet tartják az író legvalósághűbb drámájának – hiszen Shakespeare ez alkalommal megannyi hiteles forrásból dolgozott és azokhoz mindvégig rögeszmés lojalitás fűzte – mégis, a darab egy apró részlete szöges ellentétben áll az igazsággal. Ez pedig nem más, mint a címszereplő jelleme. Az iménti idézet találóan vonatkoztatható a valódi uralkodó változékony vérmérsékletére, azonban továbbra is kérdés, hogy Shakespeare miért próbálta meg egy már-már szerény, romantikus jellemnek feltüntetni a királyt. VIII. Henrik magánéletében és rendeleteiben egyértelműen akad kozmetikázni való és vélhetően erre Shakespeare is rádöbbent, miközben a fennmaradt feljegyzéseket tanulmányozta.
Henrik a reneszánsz ember megtestesítője volt. Király létére dalokat és verseket szerzett, szerette a kockajátékot, a bajvívást, a vadászatot és a teniszt. Ami Henrik jellemét illeti, igen hiú és lobbanékony természetű férfiú volt, aki fiatalkorában valósággal habzsolta az életet mind az ételek, mind pedig a nők terén. Közvetlenül az 1509-es megkoronázását követő, legelső rendelkezésében, apja két, általa gyűlölt tisztviselőjét kíméletlenül felakasztatta. Ezzel hangsúlyozta dominanciáját az alattvalók felé és vérmes hírnevét is megalapozta.
A nyolcas számú vágóhíd
Henrik uralkodásának legsarkalatosabb momentumaként, minden kétséget kizáróan első válását és annak körülményeit nevezhetjük meg. A király megpróbált jóváhagyást szerezni a pápától, hogy elválhasson aktuális feleségétől, Katalintól, de az elutasította kérelmét. Henrik mindeközben szerelembe esett Boleyn Annával és ennek fényében még inkább akaródzott neki a válás. Miután értesült a pápa nemleges döntéséről, – mint mondják – szörnyű haragra gerjedt. 1531-ben házasságát a parlament helybenhagyó határozatára támaszkodva, önhatalmúlag feloldotta, megszüntette a pápa angol egyház fölött gyakorolt hatalmát és magára ruháztatta azt. Egyúttal kimondatta a parlamenttel, hogy a vallási dogmák értelmezése, nemkülönben a liturgia szabályozása őt illetik meg. Egy önkényuralkodó puszta hangulatából tehát megalakult az anglikán egyház, élén VIII. Henrikkel, aki innentől kezdve különböző indokokra hivatkozva vált el újra és újra.
Két volt feleségét (Boleyn Annát és Catherine Howardot) nemes egyszerűséggel megfosztotta fejüktől. Henrik emlékeiben harmadik, Jane Seymour-ral kötött házassága maradt meg az idealitás mintaképeként. Később mellé is temették el a királyt. Negyedik házastársától, Klevei Annától sikerült békés úton elválnia (Anna vélhetően nagy örömére). Ezenfelül Henrik jószándéka jeléül élete végéig anyagi javakkal látta el őt. Hatodik, s egyben utolsó felesége Catherine Parr lett, aki végül másfél évvel túlélte őt.
Hagyaték
Henrik uralkodásának vége felé egészségi állapota látványos romlásba kezdett. Olyan szintű elhízással küzdött, hogy állítólag még a mozgásban is segítségre volt szüksége. A feljegyzések szerint köszvényes lehetett. Még 1536-ban egy lovagi torna során súlyos lábsérülést szenvedett, ami miatt később még kevesebbet mozgott, ez kihatással volt állapotának súlyosbodására. 55 éves korában hunyt el, 1547. január 28-án. Pályafutása alatt 11 egészséges gyermeke született, ebből három házasságain kívül. Anglia trónját fia, VI. Eduárd örökölte.
VIII. Henrik élete, uralkodása, jelleme nem csak saját korára volt grandiózus befolyással, hanem az utána következő nemzedékek művészeire és filozófusira is. Henrik egy zavaros esettanulmányt állított a világ elé, amely előtt elsőre talán még William Shakespeare is meglepődve állt. A nem mindennapi élettörténet többszöri feldolgozásra került könyvek, előadások és filmek formájában és ez nem is csoda, hiszen Henrik a bibliai értékrendet eleinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyva alkotott meg egy új egyházközösséget, amely napjainkban körülbelül 80 millió követőt számlál...
