A morális pánik

Manapság mindenki a média szűrőjén keresztül tájékozódik a világban zajló eseményekről. Azt, hogy éppen melyik szűrő termékét szeretnénk elfogadni, már rajtunk múlik. Különböző médiacsoportok versengenek az emberek figyelméért. A cél, a tábor növelése pedig szentesíti az ehhez szükséges eszközöket. Minél érdekesebb, polgárpukkasztóbb, megosztóbb, izgalmasabb a lehozott hír, annál több ember figyelmét nyerik el a médiacsatornák.

A szimpla igazság unalmassá vált, mert nem éri el az embereknek a könyvek és filmek által magasra tornázott ingerküszöbét. Noha az igazság nem relatív, annak részleteinek elhallgatásával vagy éppen felnagyításával az eredetihez képest már teljesen más képet kapunk. A média célja az, hogy anyagaik minél intenzívebb reakciót váltsanak ki az emberekből, legyen az félelem, meglepődés, gyűlölködés, egyetértés vagy éppen a tettek mezejére lépés.

Mi is az a morális pánik?

A morális pánik elméletét Stanley Cohen, 20. századi angol filozófus és szociológus alkotta meg. Ez a jelenség nem más, mint a médiában megjelenő erőszakos vagy botrányos tartalomra adott szélsőségesen elítélő társadalmi reakció. Morális, mert társadalmi érdekeket érint, a társadalom rendjét veszélyezteti; pánik, mert intenzív és heves. Az ilyen esetekben a média torzítása – leegyszerűsítése vagy éppen túlhangsúlyozása – révén egy csoport vagy egy jelenség az adott társadalomra nézve fenyegető tényezőként van bemutatva. Ez nagyon erős reakciót vált ki emberek tömegeiből, és a hatása nyomot hagyhat a társadalom minden szegmensén. Erre példa a történelem egyik leggonoszabb cselekvéssorozata, a holokauszt. Akkor a zsidó népet választották ki bűnbaknak, minden rosszért felelősnek, és több kisebbségi csoporttal együtt gonosznak és halálra méltónak nyilvánították. A közemberek jelentős tömegének érzelmeit ez felkorbácsolta és embertelen gonoszságok véghezvitelére indította. Nagyon fontos megemlíteni, hogy minden morális pániknak van bűnbakja, amely egy létező személy, csoport vagy jelenség, és pont ez az, ami hitelessé teszi az emberek szemében a morális pánikot kiváltó közleményeket.

Ez a jelenség olyan nagy mértékben van jelen a mindennapjainkban, hogy már teljesen hozzászoktunk a jelenlétéhez, és ha egyik pillanatról a másikra eltűnne a hétköznapjainkból, nagyon megváltozna a világunk.

A jelenség eredete

Több elmélet is létezik a morális pánik kialakulásáról. Az érdekcsoport-elmélet szerint ez a jelenség a média, illetve egyes érdekcsoportok szorongásait tükrözi. Az elitalapú-elmélet pártfogói úgy gondolják, hogy a társadalmi elit gyártja a morális pánikot, hogy eltereljék a figyelmet a valódi problémákról. A grassroots-elmélet ezzel szemben azt állítja, hogy a morális pánik a közösség szorongásain alapul, melyet a média felnagyíthat. Habár ebben a kérdésben nem sikerült dűlőre jutni, azt elismerhetjük, hogy mindegyik pont a fentiek közül lényeges hajtóműve a jelenségnek. Gondolhatunk itt például a folyton fel-felbukkanó összeesküvés elméletekre, amelyek lehetnek csupán figyelemelterelések a média vagy más hatalmak részéről, ugyanakkor társadalmi rétegek félelmeit is megfogalmazhatják. 

Nézzük, hogy hogyan válhat egy kisebb mozgalom morális pánikká. Maga Stanley Cohen öt feltételt fogalmazott meg a jelenséggel kapcsolatban, amit később Goode és Ben Yehuda részleteztek és pontosítottak. A felsoroltakat az LMBT+ mozgalom és a morális pánik vonatkozásában fogom szemléltetni.

1 . Figyelemfelhívás

Az érintett réteg felhívja rá a figyelmet, hogy a bizonyos kérdés nagy horderejű. Minél nagyobb tömeget sikerül megszólítani, annál nagyobbá válik az emberekben a felkészültség, a tettrekészség és az ellenszenv. A gendermozgalom lassan alakult ki, ám az 1960-as évektől kezdve egyre gyorsabban és egyre nagyobb lépésekben próbál teret hódítani. Az érintettek a társadalom egy elenyésző részét képezik, ám ennek a kisebbségnek sikerül túlharsognia a konzervatív hangokat – vagy csak az egyik oldal kap óriási hátszelet a médiától. A felháborodás átterjedt az érintettek családjaira, ismerőseire és a szélsőliberális eszmék képviselőire. Ennek a mozgalomnak a támogatása trenddé vált.

2 . Ellenséges hangulat

Itt érdemes megemlíteni a közös ellenség fogalmát, hiszen ha egy nagy tömeg veszélyeztetettnek érzi magát és pánikba esik, viszont talál egy bűnbakot – adott esetben a valódi ellenséget – akkor kialakul az „ők” és a „mi”, valamint az ellenség konkrét megnevezése is megtörténhet. A mozgalom támogatása immár nemcsak egy trend, de kényszer is. Mindenki, aki nem osztja ezt a liberális nézetet, az ellenséggé válik (a keresztényekkel az élen). A támogatók tábora ezzel a fordulattal ugyancsak nőtt, hiszen az eddig tartózkodók és a nem szilárd meggyőződéssel bírók a konfliktus elkerülése érdekében beállnak a sorba. Ezzel be is léptünk a harmadik fázisba. 

3 . Tömegmozgalom

A társadalom többsége sodródik az árral, az ellenséges érzésekkel, véleményekkel. A morális pánik nem alakulhat ki anélkül, hogy egy jelentős tömeg ne értene egyet a helyzet komolyságában. A megnyert tömegek mozgósítása célravezetőnek bizonyult az LMBT+ mozgalom esetében is a törvénymódosítások területén. 

4 . Túlzás

Az aránytalan reakció kialakításában a médiának nagy szerepe van. Azok, akik veszélyeztetettnek gondolják magukat, sokszor hajlamosak túlreagálni a helyzetet. Ez nagyon látványos az LMBT+ esetében is. A támogatók átesnek a ló túloldalára. Már nemcsak támogatják a mozgalmat, nemcsak jogokat szereznek az érintetteknek, de még csak a pártatlanok berántásával sem elégszenek meg, hanem rá akarják erőltetni az ideológiájukat, eszméiket a velük egyet nem értőkre is. Az általuk megjelölt ellenséget hátrányos megkülönböztetéssel illetik, lehordják a sárga földig, megalázzák és az alapvető emberi jogaitól is megfosztják olyan mértékben, ahogy őket soha nem támadták. 

5 . Mi lesz a végeredmény? 

A morális pánik kifutásának nincs szabályszerű protokollja. Egy ilyen pánikhullámnak számtalan eredménye lehet. Lehet gyors lefutású, sokáig elhúzódó vagy visszatérő, lehet károkat okozó vagy éppen fejlődést hozó, valamint lehet jelentéktelen vagy történelmi jelentőségű eseménysorozat is. A gendermozgalom esetében ennek végső lefutását még nem látjuk, de eddig morális, jogi és más területeken is komoly változásokat hozott, amelyekről csak remélni tudjuk, hogy nem véglegesek.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a morális pánik fogalma nem csak negatív jelentéstartalommal bírhat, hiszen a valóban veszélyes és fenyegető tényezőkkel szemben nagyon hasznos, jó fegyvernek bizonyulhat: például az LMBT+ vagy az abortusz elleni harcban. Fontos tehát, hogy ne nézzünk minden megmozdulást cinikus szemmel, hanem győződjünk meg annak forrásáról, céljairól és utána foglaljunk állást mellette vagy ellene.

Példa a mindennapokból

Az online világ térhódításával egyre több példát találhatunk a morális pánik jelenségére is.  Azzal, hogy minden embernek lehetősége nyílt kifejtenie a álláspontját az interneten keresztül, egy olyan folyamat indult meg, amelynek még nem láthatjuk a végső következményeit. Az emberek egyre bátrabban fejtik ki a véleményüket, táborok alakulnak ki minden témával kapcsolatban. Az ingerküszöb egyre magasabb, a viták egyre hevesebbek. A morális pánik sokkal többször és sokkal hamarabb alakulhat ki ezen a hálón keresztül, mint eddig bármikor. A legnagyobb baj az, hogy jelentéktelen témákon hatalmas vita kerekedik, míg a valódi problémák sok esetben figyelem nélkül és megoldatlanul maradnak.

Ilyen például a globális felmelegedés ügye is. Ez a probléma időről időre felüti a fejét a világ minden táján. Felbukkannak hős természetvédők, lerántják a leplet a közeledő világvégéről, majd a vezetők szemére hányják az érdektelenségüket. Emberek tömegei csatlakoznak ilyenkor a tüntetésekhez, mert kiabálni és másokat okolni mindenki tud, és sokan élvezik is ezt. Az egy más kérdés, hogy a támogatók személyesen mit tesznek annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Felkínálnak megoldási lehetőségeket? Egyéni szinten megváltoztatják az életmódjukat? Igen, vannak erre példák, ám a legtöbben ennyire már nem mozdulnak ki a komfortzónájukból. Mindenki belátja, hogy tenni kéne valamit, szörnyülködik egy sort, amivel elhallgattatja lelkiismeretét, majd továbblép.

A morális pánik jelenségére a közelmúltból az egyik legerősebb példa a BLM-mozgalom. Ez a világszintűvé fejlődött megmozdulás Amerikából, George Floyd halálával indult. Nagyon érdekes, ahogy egyetlen fekete férfi igazságtalan halálának hírére a társadalom afroamerikai rétege felháborodott. A média adta a megmozdulás alá a lovat, közös ellenségnek a rendőröket kiáltották ki, így a hatóságok keze meg lett kötve, amivel anarchiaközeli állapot alakult ki. A szabadság és az egyenlőség zászlaja alatt vonulva történtek a fosztogatások, a gyilkosságok és a kultúra porba tiprása. Így használta fel a média George Floyd halálának hírét – amely sajnálatos és igazságtalan volt – egy indokolatlan morális pánik előidézésére.

Ugyancsak aktuális téma a ma is fontos menekültkérdés. Ahogy végigsöpört Európában a befogadás, az együttérzés szele, úgy söpör most végig a félelem és a bizonytalanság hulláma a morális pánik jegyében.

A morális pánik tehát nagyon is létező jelenség, a média egyik legnagyobb fegyvere. Azonban ezt is tudjuk jó célra használni, kevésbé manipulatív módszerekkel. Fontos, hogy élni tudjunk ezzel a lehetőséggel a jó cél érdekében! Az nagyszerű, ha egy tömeges mozgalom során rátalálunk a közös ellenségre, meg tudjuk fogalmazni a probléma gyökerét és ami a legfontosabb, teszünk azért, hogy megoldódjon a probléma. Fel kell azonban ismernünk azt is, ha a megindított mozgalom rossz célt szolgál. Sok esetben az egymással szemben felsorakozó táborok ugyanúgy a morális pánik fegyverét használva vívják a háborút, így mindig tudnunk kell, hogy melyik oldalra álljunk!