Koch Emma
A közösségi média és az internet világában nagyon ritka, hogy egy fiatal a szabadidejében a telefonja helyet egy verseskötetet vesz a kezébe. A költők és a rövid elgondolkodtató művek a múlt századok „trendjévé” kezdenek válni. A legtöbben megelégszenek azzal, ha irodalom órán hallanak róluk 1-2 szót. Iskolánk két diákja, Kálmán Eszter és Mosonyi Viktor azonban egy olyan csapat tagjai, akik igyekeznek újra megszerettetni az irodalmat, a művészetet a generációnkkal. Csapatukkal az Instagram oldalukra rövid verseket posztolnak, ötletes illusztrációkkal kiegészítve. A nevük: Versizék.
Mi is pontosan a Versizék? Milyen szándékkal indítottátok el az oldalt?
MV Eredetileg a Versizék egy kollégiumon belüli ötletként látott napvilágot, ketten-hárman összeültek a Kharisz Kollégiumban és kitalálták, hogy mivel megkezdődött Magyarországon is a karantén időszak, el kéne indítani valamit az interneten, unaloműzőként. Segíteni akartak az otthon ülő embereknek, hogy legyen naponta legalább egyszer valami, ami megragadja a figyelmüket, amin gondolkozni tudnak. Első sorban az volt a cél, hogy a magunk és a karantén miatt a lakásaikba szorult embereknek is elüssük valami hasznossal a felgyülemlett szabadidejét.
Ti hogyan csatlakoztatok a csapathoz?
MV Én is kollégista vagyok év közben, illetve páran tudták, hogy korábban írogattam már verseket és felkerestek, hogy legyek egy az oldal 7 költője közül. Pék László, Csabai András, Benyák Barnabás, Holósi Dávid, Kalmár Dániel, Lázin Áron és jómagam. Így kezdtünk neki heten. Az elején a szlogenünk a következőképpen hangzott, „7 nap, 7 vers, 7 költő”. Naponta, amíg tartott a karantén csúcsidőszaka, posztoltunk 1-1 verset. Minden napra megvolt, melyik költő ír verset és utólag ehhez illusztráció is társult.
KE Engem személy szerint Vitya keresett meg. Tudta, hogy rajzolok illetve illusztrációkat is készítek, így megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a Versizékhez csatlakozni. Az oldalnak előtte már pár posztját láttam, de nem nagyon ismertem, úgyhogy meglepődve fogadtam a felkérést és nagyon örültem a lehetőségnek.
MV A bornemiszások mellesleg nagyon aktívan vesznek részt a munkában, akár Esztiről akár Fehér Janáról, a másik illusztrátoromról legyen szó. Vannak végzett borisok is akik részt vesznek a munkában, például Szobota Kamilla is rengeteget illusztrál. Vagy ott van Holósi Dávid és Kalmár Dani, akik a versírásban jeleskednek. Én egyébként nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen ők ezzel nem csak saját magukat és az oldalt képviselik, hanem a Bornemiszát is, ami véleményem szerint nagyon értékes dolog.
A „Versizék” egy elég különleges név. Honnan jött az ötlet?
MV Először valami „Szemeteskuka”-szerű lett volna az oldal neve, mert az volt az alap teória, hogy ahogy a kiskakas is talál a szemétdombon gyémánt félkrajcárt, a mi követőink is találnának az Instagramon – ami szerintem sok szempontból egy nem túl értékes dolog – valami értékeset a verseinkben. Aztán végülis túl groteszk lett volna ez az elnevezés, úgyhogy valahogy Versizék lett belőle, ami egyébként azért is találó, mert ez nem egy olyan nagyon hű, de komoly dolognak indult, hanem, ahogy az oldalunkon lévő mottó is mondja, „nem tudjuk hova tenni”, nem nagyon tudunk mit kezdeni azokkal a dolgokkal, amik bennünk vannak, viszont szeretnénk kifejezni az emberek felé és átadni nekik. Ezért is lett elindítva ez az oldal.
Pontosan mit értesz az Instagram értéktelensége alatt?
MV Véleményem szerint a kelleténél több a szelfi poszt, sokan magukat állítják a középpontba, és ez gyakran nem közvetít mélyebb, különösebb értékeket. A mi oldalunkon viszont képviselve van az irodalom, a költészet és természetesen a keresztény értékrend. Ezek mind becses dologok. Keresztényeknek a világban lámpásként kell világítaniuk, máshol az Ige azt mondja, sónak kell lennünk, mondhatni ezek a kis versek ilyen sók, ilyen ízesítők az Instagram világában.
„Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Nektek is hasznos volt ez az extra feladat a karantén alatt?
KE Nekem sokat segített az, hogy volt valami elfoglaltságom a kötelező teendők mellett. Főleg, hogy egy olyan tevékenységről van szó, amit nagyon szeretek és élvezek, ez pedig egy plusz löketet adott a számomra. Segített abban is, hogy kicsit kiszakadjak a mindennapokból és egy másik világba csöppenjek bele.
Tudom, hogy egészen máshogy éltem volna meg a karantén időszakát, ha nem kerülök bele ebbe a közösségbe. Úgyhogy nagyon örülök, hogy részese lehetek a csapatnak, mert amellett, hogy élvezem, sokat is tanulok belőle.
MV Nekem is nagyon komoly segítséget jelentett ebben az időszakban a Versizék. Rendszert adott a hetemnek az, hogy tudtam gondolkodnom kell a heti alkotásomon, mit írjak, hogyan fogalmazzam meg a mondanivalóm, valamint az, hogy időben be kellett fejeznem a művet, hogy az illusztrátornak is legyen elegendő ideje teljesíteni a feladatát.
A csapat minden egyes tagja be van jelentkezve az instagram fiókba, mindenki a saját versét illetve a hozzátartozó illusztrációt posztolja, ez pedig adott egy extra izgalom faktort a mindennapoknak, hiszen nagy érdeklődéssel vártuk mi is, mi lesz az oldal aznapi „ termése”. „Vajon milyen vers lesz, milyen illusztráció társul majd hozzá?” Valamint az is vérpezsdítőnek bizonyult, amikor a saját versem került ki és figyeltem, hogy mennyire tetszik az embereknek, milyen visszajelzéseket kapok. Véleményem szerint ez egy rendkívül pozitív dolog volt a bezártság ideje alatt, nekünk legalábbis kifejezetten. Főleg amikor még ment a suli, ahogy Eszti is mondja, szuper volt, hogy az online oktatás mellett adódott valami egyéb kis elfoglaltság, ami kiragadott minket ebből az egészből.
Most, hogy vége van a csúcsidőszaknak, mit terveztek csinálni az oldallal?
MV Az elsődleges célunk az egységesítés.
KE Az oldalon igen sok stílus jelenik meg. Minden illusztrátornak más a látásmódja és a stílusa is. Ezzel pedig semmi probléma nincsen, sőt, szerintem nagyon érdekes és izgalmas kicsit belelátni abba, hogy más hogyan képzeli el a verset és hogyan ragadja meg a vers lényegét, üzenetét illetve hogyan közelíti meg azt. Az oldal nagyon sokszínű és minden egyes vers és illusztráció igen egyedi. Azonban most mégis arra törekszik a Versizék csapata, hogy egységesebb legyen az oldal.
MV Igen, Eszti nagyon jól megfogalmazta: ahogy a költőknek, úgy az illusztrátoroknak is van egy saját stílusuk. Hét költő volt eredetileg, viszont annál sokkal több illusztrátor. Csak nekem például ketten rajzoltak, hetente váltogatva egymást. A többieknek is saját illusztrátoraik voltak, és lassan a stílusban is az tükröződött, hogy kicsit kaotikus az egész.
Emellett most van egy új projektünk is, ami nem sokára megfigyelhető lesz az oldalon. Megbíztuk Pauer Ádámot azzal, hogy az egységesítést összefogja. A tervünk az, hogy 15 összefüggő haikut posztolunk, amelyekből egy koherens kép fog összeállni a felületen.
Nyilván szeretnénk minél több, leginkább fiatalt megszólítani, illetve az irodalmat, a művészeteket megkedveltetni velük, a rajzokon keresztül is, és egy kicsit intellektuálisabb irányba vinni a fiatalság érdeklődési körét, hogy ne csak az időrabló, értéktelen posztokat nézzék.
Miért ajánlanátok az olvasóknak a Versizéket? Ti mit szerettek benne a legjobban?
KE Nagyon jó látni azt, hogy már fiatalon ilyen szintű költemények születnek. A világ egyre csak gyorsul, vele együtt az életünk is és talán itt meglehet állni egy pillanatra, elolvasni egy verset, értelmezni és gondolkodni rajta. Nem hosszúak az alkotások, de mégis vannak olyan költemények, melyeknek nagyon mély üzenete van illetve, amelyek képesek megfogni az embert. Érdekes, hogy mindenki másra gondol, másra asszociál, mikor elolvas egy verset és ilyenkor mindenki szabadon engedheti a fantáziáját.
Úgyhogy szerintem egy nagyon jó kezdeményezés és egy remek dolog, hogy van egy olyan hely az interneten, ahol tehetséges fiatal költők tudnak kibontakozni. Emellett ez egy jó lehetőség nekik arra, hogy felfedezzék őket. Mindent egybevetve csakis ajánlani tudom az oldalt és nagy örömmel tölt el, hogy én is a részese lehetek.
MV Pontosan. Emellett bár rengetegen vagyunk a csapatban (nehéz is lenne mindenkit felsorolni), nagyon szívesen várjuk azokat a költői indíttatással rendelkező embereket, akik szívesen olvasnak, illetve írnak verseket; eddig is voltak vendégköltőink. A Versizék nagyon sokszínű, épp ezért kicsit fura is, hogy csak ketten képviseljük most. Annyira sokan lehetnének itt helyettünk.
KE Nehéz is a nevükben megszólalni, biztos mindenki más részét emelné ki a munkánknak.
MV Igen. Az oldalnak nincsenek kiemelt főszereplői. Épp ezért most szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem: nyitottak vagyunk a “külsősök felé”, bárkinek a versét szívesen publikáljuk, aki tényleg színvonalasat ír. Tartunk szavazásokat, hagyjuk, hogy a követők is beleszóljanak a dolgokba, elég interaktív az oldalunk. Mindenképpen ajánljuk, hogy kövessenek minket!