Rátosi Balázs
Az Egyesült Államokban mára már hagyománya van az elnökjelölti vitának, melynek gyökerei nem is akármilyen régre nyúlnak vissza. Túl vagyunk 2020 első vitáin, de vajon hogyan jutottunk el eddig?
Manapság már teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy Amerika elnökjelölti vita nélkül válassza meg vezetőjét. Nem véletlenül kavart nagy port, amikor nemrégiben bejelentették, hogy a második vita idén elmarad.
Az elnökjelölti vita mai formája hatvan éves múltra tekint vissza, először John F. Kennedy és Richard M. Nixon szálltak ringbe ilyen formában is az elnöki székért. Azonban a viták történetének kezdete még ennél majd száz évvel régebbre, az amerikai polgárháborút megelőző évekre tehető.
1858-ban Illinoisban szenátorválasztásra került sor. Két jelölt indult a szenátori pozícióért: Stephen Douglas és Abraham Lincoln (3 évvel később az Egyesült Államok 16. elnöke). A kampány elején külön rendezvényeket tartottak, melyet Lincoln úgy használt ki, hogy Douglas útvonalát követve mindig ellenfele után szólalt fel néhány nappal. Végül megegyeztek abban, hogy hét különböző helyen együtt lépnek az emelvényre és így vitatják meg az aktuális kérdéseket. A szenátori pozíciót végül Douglas nyerte. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Abraham Lincoln egyszer sem állt ki nyilvános vitára az elnöki kampánya során (1860).
Ezt követően 15 választás zajlott le vita nélkül. A rádió széleskörű megjelenése sem hozott nagy változást, ám a republikánus elnökaspiránsok közötti rádiós vitát már tömegek kísérték figyelemmel 1948-ban. Az igazi áttörést John F. Kennedy és Richard M. Nixon vitájának televíziós közvetítése hozta meg 1960-ban. Ez az esemény megmutatta, hogy mennyit számít a nyilvános megjelenés, ugyanis Kennedy fölényes győzelmet aratott fiatalos és energikus megjelenésével a 8 éves politikai tapasztalatot maga mögött tudó Nixon fölött. Az 1964-es választáson viszont Lyndon B. Johnson, majd 4 évvel később Nixon is visszautasította a vitán való szereplést, mivel úgy gondolták, hogy az ebből eredő negatív sajtóvélemény még mindig jobb, mint egy rossz televíziós szereplés. A vita 1972-ben is elmaradt, 1976-ban, 1980-ban és 1984-ben pedig sietve összerakott, és ebből kifolyólag kissé alulszervezett vitákra került sor.
Ez vezetett 1988-ban az Elnöki Viták Bizottságának (CPD) színre lépéséhez, ami máig felel a hivatalos elnökjelölti viták lebonyolításáért a helyszíntől kezdve egészen a vitateremben levő hőmérsékletig. Ez az egyetlen és kizárólagos szervezet, amely hivatalos elnökjelölti vitákat rendezhet, kijelölheti a moderátorokat és minden ezzel kapcsolatos teendőt elláthat. A CPD független nonprofit szervezet.
Az elnökjelölti viták felépítése és szervezése számos változáson ment keresztül az elmúlt 32 évben. 1992-ben még csupán egyetlen moderátor vezette le az összes vitát, még az alelnökök vitáját is. 2000-ben a jelölteket és a moderátort egy asztalhoz ültették, hogy így emberközelibb és őszintébb beszélgetés tudjon kialakulni. A 2012-es, 2016-os és 2020-as elnökjelölti viták már teljesen új formában zajlottak: a másfél órás vita hat darab 15 perces blokkra van felosztva, melyekben különböző aktuális kérdéseket és eseményeket vitatnak meg a jelöltek. A 15 perc elején mindkét résztvevőnek 2-2 perce van arra, hogy megszakítás nélkül kifejtse álláspontját az adott kérdéskörben.
Többekben felvetődhet a kérdés, hogy akkor vajon csak a két nagy párt, a demokraták és a republikánusok állíthatnak-e jelöltet a CPD által szervezett vitára. A válasz természetesen nem. Bármely jelölt, aki az előzetes felméréseken eléri vagy meghaladja a 15%-os népszerűséget a választók körében, meghívást kap a vitára.
Az elnökjelölti viták rendkívül népszerűek, minden alkalommal több millió néző kíséri figyelemmel a jelölteket. A Pew Research Center által végzett 2016-os közvélemény-kutatás szerint a vita jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható: a megkérdezett választópolgárok 63%-át nagyban vagy részben befolyásolta a vita a döntésben. Ez a szám most még magasabbra is emelkedhet, hiszen rengeteg az égető probléma Amerika-szerte kezdve a Kaliforniai erdőtüzektől, az anarchiába torkolló BLM tüntetéseken át egészen a koronavírus járványig. Ez utóbbi miatt még a nagyszabású kampányrendezvények is csak kisebbre sikerültek, így elképzelhető, hogy többen inkább majd a TV-n vagy telefonon kísérik figyelemmel a jelölteket.
Ezzel el is érkeztünk 2020 őszéhez, a mostani vitákhoz. A vita 3 fordulóból és egy alelnökjelölti vitából áll, ugyanúgy, mint 2016-ban. A szemben álló felek a republikánus Donald Trump jelenleg is regnáló elnök, és a demokrata Joe Biden, aki 8 éven keresztül az Egyesült Államok alelnöke volt. Az első vita az Ohio állambeli Clevelandben került megrendezésre magyar idő szerint szeptember 30-án hajnali háromtól. A párbaj moderátora a Fox News műsorvezetője Chris Wallace volt, akinek jócskán akadt dolga a vita során. A sajtó többször a „káosz” jelzővel illette a rendkívül heves és személyeskedésektől sem mentes vitát. A nézők többségének sem tetszett, sőt rossz szájízűnek találták a szóváltást. Másfél óra leforgása alatt szóba került az új legfelsőbb bíró kinevezése, a koronavírus okozta válsághelyzet, a gazdaság újraindítása, a BLM és az Antifa mozgalmak tevékenysége is. Donald Trump nem csak ellenfelét szakította meg a kelleténél többször, de még a moderátorral is csaknem vitába szállt. Ezen kívül az elnök megemlítette Biden fiának kétes Ukrajnai ügyeit, és azt vetette szemére a demokrata jelöltnek, hogy 8 éves alelnöksége alatt semmit nem ért el. Azonban Bident sem kellett félteni: Trumpot a valaha volt legrosszabb elnöknek, alkalmatlannak és egy bohócnak nevezte a vita hevében, kitért a kérdés elől, hogy felhígítaná-e a legfelsőbb bíróságot, majd arra kérte az elnököt, hogy „fogja be”. Egy biztos: a legutóbbi a valaha volt leghevesebb elnöki vita, melynek mindenki érdeklődve várja a folytatását, ha ugyan a vírushelyzet engedni fogja, hogy megrendezzék...
