Cseke Zoé
Azoknak akik egy kicsit is szeretnek tanulni, biztos megfordult már a fejükben, hogy tanárok legyenek. Az már más kérdés, hogy ténylegesen közülük ezt ki is valósította meg, de ez az interjú segítségére lehet azoknak, akikben még mindig megvan ez a merész gondolat. Gáll Esztert kérdezgettem, aki az ELTE magyar-ének tanárképző szakán tanul és jelenleg a Bornemiszában tölti a gyakorlati idejét, hogy válaszaival több információhoz jussatok a szakkal kapcsolatban.
Eszter, mi motivált arra, hogy tanítóid nyomdokaiba lépj?
Őszintén szólva, nem az volt az elsődleges célom, hogy tanár legyek. A legfontosabb az volt számomra, hogy zenét tanuljak. Mégis úgy alakult, hogy tanári szakra kerültem. Az egyetemen sokszor volt olyan érzésem, hogy ez nem az én pályám, nem így kellett volna alakulnia az életemnek és legszívesebben feladtam volna. Azonban, amikor elkezdtem tanítani, teljesen másképp kezdtem látni az egészet, és nagyon megszerettem. Most már biztos vagyok abban, hogy ez az a terület, amivel nekem foglalkoznom kell és egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult. Nagyon szeretek diákok között lenni, tanítani nekik valami újat, látni az arcukon az érdeklődést, és izgalmas számomra az, hogy ennyi különböző diákot megismerhetek.
Sokszor volt olyan érzésem, hogy ez nem az én pályám, de amikor elkezdtem tanítani, nagyon megszerettem az egészet.
Miért az ELTÉ-t választottad?
Én Nyíregyházán születtem és a Bethlen Gábor iskolában érettségiztem. Mindenképpen szerettem volna az egyetemi éveimet Budapesten tölteni, kicsit kimozdulni a megszokott környezetből, felfedezni a fővárost, önállósodni. Az országban nem sok intézmény van, ahol magyar-ének osztatlan tanárképzés folyik, Budapesten is csak az ELTE. Mivel a városhoz ragaszkodtam, nem volt más választásom: az ELTE-re jelentkeztem. De nagyon örültem annak, hogy az ország egyik legjobb egyetemére vettek fel. Egyáltalán nem ijedtem meg attól, hogy öt éves a képzés. Igazából egy alap- és mesterképzés is összesen öt év, sőt az osztatlan tanárképzés annyi előnnyel jár, hogy csak egyszer kell szakdolgozatot írni, az utolsó évben. Tehát abszolút pozitívan álltam a képzéshez.
Ha jól tudom, végig nappalin nyomtad le az éveket? Mennyire volt így nehéz?
Igen, végig nappalin tanultam. Osztatlan tanárképzést az ELTE-n nem is lehet levelező munkarendben végezni, ugyanis nagyon összetett, rengeteg tárgyat kell teljesíteni, főleg az első három évben. Ezek között nem csak a szakpáromhoz kapcsolódó tárgyak vannak, hanem nagyon sok pedagógiai-pszichológiai tárgy, illetve szabadon választható tárgyak is. De ha lehetett volna választanom, akkor is a nappali munkarendet választottam volna. Nem szívesen áldoznám a hétvégémet arra, hogy bejárjak az egyetemre. Illetve amíg az ember egyedülálló, és nincs állandó munkahelye, szerintem érdemes az érettségi utáni éveket a tanulmányokra szánni, a hétköznapokat tanulással tölteni és bejárni az egyetemre. Nappali tagozatra általában velünk egykorúak járnak, így könnyebb a közösségi élet kiépítése a csoporttársakkal.
Rengeteg tárgyat kell teljesíteni, főleg az első három évben.
Így mennyi szabadidőd maradt az egyetem mellett? Tudtál mellette dolgozni?
Az egyetem mellett sajnos nem igazán tudtam dolgozni, hiszen rengeteg tárgyam volt, köztük sok szeminárium, amire hétről hétre beadandót kellett készítenem vagy olvasnom, tanulnom kellett. Csak a gyakorlatom előtti tanévben kezdtem munkát vállalni, mert akkor már sokkal kevesebb tárgyam volt. Több csoporttársam is dolgozott egyetem mellett, de olyan munkájuk volt, ahol rugalmasan tudták kezelni a munkaidejüket, illetve voltak olyanok is, akik délutántól késő estig dolgoztak, vagy a hétvégéjüket szánták arra, hogy pénzt keressenek.
Miért az ének-magyar irányt választottad? És mi alapján tudtad, hogy gimnazista korosztályt szeretnél tanítani?
A zene mindig is nagyon fontos szerepet töltött be az életemben, sosem volt kérdés az, hogy valamilyen zenével kapcsolatos pályára fogok lépni. A zenei egyetemekre viszont nagyon nehéz bekerülni, ahhoz valamilyen zenei szakközépiskolában kellett volna nagyon magas szinten zenét tanulnom, vagy konzervatóriumba kellett volna járnom. Ezért úgy döntöttem, hogy ének tanár leszek. A magyar irodalmat és nyelvtant pedig nagyon szerettem az iskolában, mindig sikerélményem volt az órákon, így az ének mellé ezt választottam. A diplomámat idén nyáron fogom megkapni, amivel felső tagozatban és gimnáziumban is taníthatok majd. Már most, a gyakorlaton is tanítok ötödikes, kilencedikes és tizedikes osztályokban. Teljesen más ötödik osztályos korosztályt tanítani, mint a gimnazistákat, de mindkettőt nagyon élvezem. Úgy gondolom, hogy az általános iskolában és a gimnáziumban is megállom a helyem tanárként, és szeretném, ha a jövőben is megmaradna ez a változatosság a mindennapjaimban.
Mit szeretsz legjobban az egyetemben, és mi az amit a legkevésbé?
Szeretem azt, hogy a szakpárom ennyire különbözik egymástól. A magyaros tárgyaimra nagyon sokat kellett olvasnom, tanulnom, az ének pedig inkább gyakorlati tárgy, ahol zongoradarabokat, népdalokat, klasszikus ének darabokat, vezénylési technikákat kértek számon. Így abszolút pihentető volt, ha a sok olvasásban elfáradtam, és végre szolmizálhattam egy kicsit, vagy fordítva. Az egyetemi élet attól vált számomra nagyon élvezetessé, hogy teljesen önállóvá váltam, hiszen minden egyes tanulmányi, hivatalos ügyet nekem kellett elintéznem, magamnak kellett beosztanom az időmet, meg kellett tanulnom egyedül közlekedni, szóval nagyon élveztem ezt az önállósodást. Bár az önállóság kényszerhelyzetéből hátrányok is származhatnak, ugyanis előfordul, hogy nem sikerül jól beosztanod az idődet, vagy nem tartod észben a határidőket, és ezeknek sajnos súlyos következményei is lehetnek. De pozitívumként tudom megemlíteni, hogy nagyon jó tanáraim voltak az egyetemen, és öröm volt kiváló művészektől, irodalmároktól tanulni.
Az egyetemi élet attól vált számomra nagyon élvezetessé, hogy teljesen önállóvá váltam.
Mit üzensz azoknak akik ezen a szakon tanulnának szintén tovább?
Azoknak, akik tanári pályára szeretnének lépni, vagy esetleg már el is kezdték tanulmányaikat, azt üzenném, hogy a nehézségek ellenére se adják fel! Lehet az elején úgy tűnhet, hogy túl sok az elméleti követelmény, de a gyakorlatnál, a tanításnál meg fogják látni a pedagógus pálya szépségét!
