Takács Anna
Mi történik, ha az ember szívét szeretet helyett a gyűlölet tölti meg? Nicky Cruz egyetlen kedves szó nélkül nőtt fel, csak gyűlölködni, vádolni és bosszút állni tudott, mígnem megtapasztalta Krisztus valóságos szeretetét, ami teljesen megváltoztatta az életét.
Nicky Puerto Ricoban született 1938-ban, a Cruz család tizennyolc gyermekének egyikeként. A gyönyörű sziget a babonák és a varázslás fellegvára volt, ahol Nicky szülei spiritisztákként működtek. Démonűzéseket és szellemidézéseket tartottak a saját házukban, a sziget „Varázsházában”, ahova emberek tömegei érkeztek naponta, hogy részesüljenek a Cruz család szolgáltatásaiból.
Nicky-nek nagyon nehéz gyerekkora volt. A szüleitől nem kapott szeretetet, sem bátorító szavakat, de még őszinte öleléseket sem. Ő semmivel sem érdemelte ki a család fekete bárányának szerepét, mégis a tizennyolc gyerek közül Nicky lett az, akire édesanyja, mint vérengző vad vetette rá magát, hogy védtelen lelkét darabokra szaggassa. Hároméves korától a fiút az anyja ok nélkül verte, gúnyolta, átkozta, szidalmazta és a porba tiporta minden adandó alkalommal. A szeretetlen gyermek rengeteget sírt és dühöngött, megtelt keserűséggel és gyűlölettel szülei iránt.
Kilenc évesen erős késztetést érzett arra, hogy öngyilkos legyen. Engedve a gonosz belső hangnak, elhatározta, hogy felakasztja magát. Mikor már csak egyetlen mozdulat választotta el a biztos haláltól, megjelent az egyik kistestvére, aki odafutott hozzá és könyörgött, hogy ne vessen véget az életének. A testvérek megölelték egymást és együtt sírtak. Nicky ekkor határozta el, hogy soha többé nem ejt könnyeket. Habár fizikailag nem ölte meg magát, a lelke aznap meghalt. A szíve kővé vált és megtelt gyűlölettel, bosszúval és kegyetlenséggel. Gyűlölt mindent és mindenkit, fájdalmat akart okozni és vért kívánt. Néha megkínzott és széttépett egy-egy madarat, hogy kitöltse rajta dühét és kiélje rajta vérszomját. Mikor szülei már nem bírtak vele, repülőre ültették és elküldték az egyik bátyjához New Yorkba. A nagyváros aszfaltdzsungelében az életben maradáshoz Nickynek áldozatból ragadozóvá kellet válnia.
Akkoriban New York külvárosi utcáin a gangek háború, a fosztogatások, rongálások és gyilkosságok mindennaposak voltak. A bandákat alkotó fiúk elveszettek, szeretetlenek, gyűlölködők és vérszomjasak voltak, csakúgy, mint Nicky. A srácok odafigyeltek egymásra és összetartottak, így próbálták pótolni a család szerepét az életükben. Nickyt folyamatos támadások érték, mivel még egyik gang védelme alatt sem állt. Nem egyszer került életveszélybe, de megtanult visszavágni és elkezdte élvezni a véres játékot. Végül otthagyta a bátyját és az iskolát, és csatlakozott egy bandához, a Mau-Maukhoz. A gang mindig azt követte, aki a legádázabb és legkegyetlenebb ötletekkel rukkolt elő, így Nicky gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán, mígnem mindössze fél évvel a belépése után bandavezér lett. A ganghez való tartozás mindent megadott neki, amit csak kívánt: végre törődtek vele, a bandaháborúkban kiélhette a beteges vér iránti vágyát, valamint lányokból és drogokból sem volt hiány. A Mau-Mauk semmittevő kiskirályokként randalíroztak a városban, meglopva, megfenyegetve vagy éppen megölve a helyieket. Gátlástalan bűnözők voltak, akikkel senki nem tudott szembeszállni.
Nicky tudta, hogy ezzel az életvitellel nem fog sokáig élni, de ő nem is akart hosszú életet. Vakmerően, félelmet nem ismerve vetette bele magát a harcokba, ám amikor hazament és egyedül volt a sötétben, rászállt a félelem, a haláltól való rettegés. Minden éjszaka rémálmok gyötörték. Nicky éppen olyan volt, mint Puerto Rico legendás, láb nélküli madara. Ez a kismadár repülés közben táplálkozik és a szelek szárnyán alszik, tudva, hogy ha egyszer leszáll, az a halálát jelenti. Nicky is megállás nélkül menekült a halál elől és noha szárnyai miatt szabadnak tűnt, mégis a félelem kelepcéjébe volt zárva.
Egy nap az egyik utcasarkon Nicky nagyobb gyülekezésre lett figyelmes, aminek a közepén egy kicsi, vékonyka ember állt és Isten szeretetéről beszélt. Ez a kis prédikátor David Wilkerson volt, akit Isten egy vidéki kisvárosból küldött a hatalmas New Yorkba, hogy az Ő szeretetének üzenetét eljuttassa a gyűlölködő gangtagokhoz. Nickyt elöntötte a félelem és a méreg a prédikátor szavai hallatán, és megpróbált véget vetni a gyűlésnek. Ordibált, fenyegetőzött és minden csúfságnak elmondta Wilkersont, aki valamiért nem ijedt meg a rettegett gyilkostól, és még akkor sem tágított, mikor az szembeköpte őt. A kis prédikátor napokig a bandavezér Nicky nyomában volt és folyamatosan Isten szeretetére emlékeztette. Nicky gyűlölte Wilkersont, de nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy lehet, hogy valaki valóban szereti őt.
Néhány héttel később Wilkerson rendezett egy nagy összejövetelt, ahova a rivális bandák zömét meghívta. Nem volt kétséges, hogy a rendezvény véres kimenetelű lesz. A teremben izzott a levegő, mindenhonnan szitkok áradatát lehetett hallani. A feszültség az adakozásnál tetőződött, amikor Wilkerson Nickyt és néhány barátját kérte meg arra, hogy vigyék körbe a kosarakat. A társaság nem volt kispályás, kezükben kést tartva vonultak végig a sorokon, és minden értéket beledobattak az emberekkel a kosarakba. Mindenki arra számított, hogy le fognak lépni a zsákmánnyal, ám Nickyt megragadta Wilkerson belé vetett bizalma, így átadták neki az adományokat.
Az összejövetel eseményei ezután megdöbbentő fordulatot vettek. A kis lelkész hatalmas erejű prédikációt tartott Jézus megváltó munkájáról. A bandák néma csöndben, megdöbbenve hallgatták az üzenetet, miközben a termet megtöltötte a Szent Szellem jelenléte és Isten Szeretete. A kemény szívű, nagy nevű gyilkosok sorra sírva fakadtak az Úr jóságától. A megtérő imánál a társaság nagy része kivonult átadni Istennek az életét. Nicky is előrement, és miközben kegyelemért esdekelt, kilenc éves kora óta először sírta el magát. A kismadár kiszabadult a kalitkából, ettől kezdve valóban szabad volt.
Másnap huszonöt Mau-Mau bandatag adta le fegyvereit önkéntesen a rendőrségen, ámulatba ejtve az ott dolgozókat. Sajnos a csodálatos kezdet után hosszútávon kevesen tudtak megmaradni az új életmódban. Sokan azért tértek vissza a bandájukhoz, mert nem tudtak hol elhelyezkedni, hiszen ezeknek a srácoknak nem volt szakmájuk. Másokat a kilépést követő egyedüllét és felelősség tántorította el, megint másokat pedig a függőségeik kényszerítettek vissza az önpusztító életmódba.
Nicky sorsa szerencsésen alakult: David Wilkerson felkarolta és beíratta egy bibliaiskolába, ahol megtanulhatott újra normális emberként viselkedni, és ahol Isten megváltoztatta a személyiségét. Megismerte Gloriát, a későbbi feleségét, akivel együtt ment vissza New Yorkba, hogy Isten szeretetével kiragadja az ottmaradt fiatalokat a gyűlölködés fertőjéből. Létrehoztak egy rehabilitációs intézményt, ahová a drogfüggőségben szenvedők jöhettek gyógyulásért és bandatagok százai Isten szeretetéért.
Nicky Cruz ma már 81 éves, életerősen járja a világot és osztja meg nagyszerű történetét, valamint Isten szeretetének csodálatos üzenetét az emberekkel. Bizonyságára szülei és több testvére is megtért.
Izgalmas élettörténetét könyvben is megírta Repülj kicsim, repülj! címmel. A történet David Wilkerson szemszögéből is elolvasható a Kereszt az aszfaltdzsungelben c. könyvben. A róluk készült film (Kés és kereszt) világszerte rengeteg emberhez jutott el.
