A Karácsony tényleg Jézus születésnapja?

Ha felteszed azt a kérdést, hogy mikor is született Jézus Krisztus, az emberek többsége gondolkodás nélkül rávágja, hogy: karácsonykor.

Igen ám, csakhogy ez a válasz nem teljesen megalapozott, sőt a valószínűbb inkább az, hogy a Megváltó nem Szentestén született. A téves feltételezést ugyanis rengeteg, a témában járatos kutató, történész cáfolta meg, vagy legalábbis nyilvánította azt bizonyíthatatlannak.

Hogy miért nem valószínű, hogy Jézus Krisztus télen született? Ha csupán logikusan, észérvek után kutatva olvassuk a Máté evangéliumának 2. vagy a Lukács evangéliumának 2. fejezetét, egyből szemünk elé kerül egy makacs tény, miszerint Jézus születésekor a pásztorok a mezőkön őrizték nyájaikat, amihez pedig feltételezhetően tavasztól őszig lehettek adottak a körülmények. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tél, mint potenciális alternatíva abszolút ki van zárva, csak talán nem ez a legvalószínűbb scenáció.

Bár az Ige nem tesz említést Isten Fiának pontos születéséről, bármelyik napon jó dolog megemlékezni Róla. S nyilván nem az a legfontosabb, hogy tudatában legyünk a konkrét dátumnak, hanem az, hogy Jézus lejött a földre emberként, hogy legyőzze a halált. A Vidám Vasárnap Klub műsorában Ruff Tibor teológus, filozófus azt is megkockáztatta ezzel kapcsolatban, hogy: „Jézus nem akarta, hogy a testi, szubjektív oldalát ünnepeljék.”

De akkor mégis honnan eredeztethető a karácsony? Első kézből mindenképp érdemes visszatekintenünk az ókori Rómába, ugyanis ünneplésének legkorábbi ismert forrása egy római évkönyv, miszerint 336-ban tartották meg az elsőt. Még pontosabban pedig a téli napforduló ünnepéből eredeztethető.

Azt mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az ókori görög és római vallás alapja egy animisztikus vallás, amely minden ünnepet a természet erőihez kötött. A téli napforduló (szaturnália) ünnepe a Római Birodalom állami ünnepe is volt nem mellesleg. (Számos mítosz és kultusz szerint ez egyben Jupiter születésnapja is.) December 17-edike és 25-ödike között táncos ünnepeket tartottak Szaturnusz tiszteletére. Ilyenkor a fény sötétség és halál feletti győzelmét ünnepelték. A házakat örökzöld borostyánnal díszítették, és szokás volt a szolgák megajándékozása is.

A karácsony históriája tehát egészen az ókori Rómáig vezethető vissza, ám az ünnep szimbóluma és kihagyhatatlan kelléke, a karácsonyfa származása megint csak egy más sztori. A szálak a XVI. századi Németországba kalauzolnak bennünket, időben és térben nagy léptekkel elhatárolódva az ókortól és Rómától.

Ugyan a faállítás szokása valószínűleg ókori, pogány eredetű (sok kultúrában találhatunk utalást arra, hogy az örökzöldek az örök élet szimbólumai, valamint pl. a germán mítoszokban is feltűnnek, és számos pogány hagyomány köthető a tél „gonosz erőinek” elűzéséhez a téli napforduló környékén, illetve az azt követő napokban), a valódi karácsonyfa „feltalálásának” dicsőségét többen is igyekeztek kisajátítani, s számos legenda fellelhető a témával kapcsolatban, még Luther Márton személyével is.

Mindezen történelmi tények, történetek és legendák tanulmányozása után bizonyára jogosan tesszük fel a kérdést, hogy akkor mégis mi köze van a kereszténységnek ehhez az ünnephez, mi több, manapság hogyan játszhat fontos szerepet a keresztény kultúra védelmének érdekében.

Napjainkban rengetegen kísérlik meg, hogy likvidálják Jézus Krisztus személyét az emberek tudatából. Több nyugati városban próbálják a karácsonnyal kapcsolatos keresztény szimbólumokat eltüntetni, és magát az ünnepet sokan szeretnék elszakítani a Mester születésétől. Jó példa erre, hogy ha ezekben a napokban a Google keresőben az egérrel ráállsz a feldíszített céglogóra, akkor aktuális ünnepként nem a „karácsony” szerepel az alt szövegben, hanem az, hogy „téli ünnepek”. Angol nyelvterületen az egymás közötti levelezésben is egyre gyakoribb az „Xmas” kifejezés a Krisztus nevet tartalmazó „Christmas” helyett. Ezen felül, az elmúlt években egész Európát ellepték a botrányosabbnál botrányosabb hírek a karácsonnyal kapcsolatban.

Elsősorban az iszlamizáció erősödése miatt rendkívül fontos az, hogy ne engedjünk annak az erőnek, amely világszerte szeretné a keresztény kultúra értékeit relativizálni, kiszorítani a köztudatból és emlékezzünk meg Jézus Krisztus születéséről, bármikor is volt annak pontos dátuma. Ugyanis a muszlimok elfogadják Jézust mint prófétát, de mint Megváltót és Isten Fiát semmiképpen sem. Ebből kifolyólag nem is szimpatizálnak az egész ünneppel. „A jó muszlim soha nem kíván Boldog Karácsonyi Ünnepeket. Az haram (=vagyis tiltott).”

Számtalan eset fellelhető az interneten azzal kapcsolatosan, ahogy muszlimok felháborodva rontanak neki karácsonyfáknak, s rongálják meg őket. Vegyünk elő egy konkrét példát. Az eset 2016-ban történt, egy kairói bevásárlóközpontban. Az incidens videón is rögzítve lett. A felvételen tisztán kivehető, ahogy muszlim fiatalok tömegesen megrohannak egy plázában felállított karácsonyfát, felmásznak rá, ledobálják a díszeket, s közben ordítoznak a fán csimpaszkodva. Nyilván ezen akciókat nem puszta szereplési vágy vagy vandálkodás szándéka vezérli, hanem ezek mögött vallási okok állnak.

Sok helyen sajnos – meghunyászkodva – fel sem állítják a fát, mondván: „a muszlim hívők érzékenységére való tekintettel”. De tegyük fel a kérdést: ez a koncepció mennyire van tekintettel a keresztények érzékenységére? Sajnos ebbe a sorba állt be idén a francia Bordeaux városa. Ám bárki, bármit is mondjon, Jézus Krisztus, Isten Fia megszületett, s mi ezt ünnepeljük karácsonykor.

‍