Koch Emma
A Hongkong és Kína között évtizedek óta eszkalálódó feszültség a közelmúltban fordulóponthoz ért. A szigetcsoport autonómiáját újra és újra felülíró Kína egy nemzetbiztonsági törvénnyel pecsételte meg a városállam sorsát. Arról, hogy mi mindennek az előzménye és miért játszik Kína szemében fontos szerepet a 263 szigetből álló egykori gyarmat, az alábbiakban olvashattok.
Hongkong-sziget az 1840-es évek ópiumháborúja után vált brit koronagyarmattá. A Brit Birodalom a környező Új területeket és Lantau szigetét, melyeket ma már együtt emlegetünk Hongkonggal, 1898-ban bérelte ki. Ezen bérleti szerződés 1984-ben járt le, mikor is az Egyesült Királyság megkezdte a tárgyalásokat Kínával, a bérlet meghosszabbításának reményében. A két állam azonban képtelen volt megegyezni, így egy olyan szerződés született, mely 1997-ben visszacsatolta a „függő területet” a Kínai Népköztársasághoz. Egyúttal ekkor rögzítették az „egy állam – két rendszer” elvének érvényben maradását, mely nagy mértékű önállóságot biztosított Hongkongnak.
Az újonnan visszacsatolt terület nagy hasznára Kínának. A nemzetközi piacra nyitott és kedvező törvényekkel valamint kikötővel rendelkezdő Hongkong jelentősen felhúzta a kínai gazdaságot. Bár a két évtized alatt az országos GDP egyre kisebb részét teszi ki a térség, szerepe továbbra sem ingott meg. A The Economist szerint ahogy az ország egyre autokratikusabbá válik, annál nagyobb szüksége lesz gazdasági szempontból Hongkongra. A külföldi vállalatok egy jelentős része is Hongkongon keresztül kereskedik a kommunista állammal. A térség fontossága megkérdőjelezhetetlen, így nem is csoda, hogy Kína mindent bevet, hogy növelje befolyását a szigetcsoport felett.
A hongkongi alkotmányban megfogalmazottak szerint a városállam a „különleges közigazgatási terület” státuszával van ellátva és a külpolitika és védelem területén kívül teljesen önálló törvényeket hozhat. Ennek ellenére Kína majdhogynem minden, épp a saját beavatkozását megakadályozni célzó törvényt felülírt. 2019 tavaszán is egy, az ellenzék szerint Hongkong szabadságának megvonására irányuló törvényjavaslat indított el egy olyan tüntetéssorozatot, mely napjainkig is feszültségforrás. Főként egyetemista fiatalok vettek részt a békésnek induló tüntetéseken, melyek a rendőrség megjelenésével hamar erőszakba torkolltak.
A meg nem szűnő demonstrációk következményeként ismertetett a Kínai Kommunista Párt egy, már elfogadott nemzetbiztonsági törvényt, mondván: ha a helyi hatóságok nem képesek a fennálló helyzetet kezelni, a kormánynak kell beavatkoznia. A törvény részletei még egyeztetés alatt állnak, de sok politikai kommentátor a javaslat érvénybelépését Hongkong szabadságvesztésével azonosítja. Várhatóan a „szárazföldi Kína” hatóságainak ilyen módon lehetőségük lesz Hongkongon belül is működniük, az ottani állampolgárok politikai szabadságjogai pedig jelentősen korlátozva lesznek.
Mike Pompeo, az Egyesül Államok külügyminisztere szerint Hongkong autonómiája ezzel megszűnt létezni. Trump utasítására az USA elkezdte felülvizsgálni a Hongkong számára nyújtott gazdasági-kereskedelmi engedményeket, a területet ezentúl ugyanúgy fogják kezelni, mint Kína többi részét. Anglia, Ausztrália és Kanada már a törvény bejelentésének napján, május 28-án elítélte azt, Anglia a hongkongi menekültek előtt is megnyitotta kapuit.
Hongkong sorsa nagy kérdés, mióta a britek elhagyták a térséget; az elmúlt 20 év nem volt épp konfliktusmentes. Hogy a Kínához képest apró, de befolyásos város képes lesz-e megőrizni önállóságát, vagy teljesen beolvad-e az egyre inkább hataloméhes Kínába, már nem a távoli jövő kérdése.
