Megfojtott virágok

Az indián háborúk eredményeként az osage törzs tagjait arra kényszerítették, hogy Kansas államból telepedjenek át az 1907-ben egyezménnyel létrehozott oklahomai Indián Rezervátumba, mely egy egész megyényi területre kiterjedt és egyben otthont is biztosított a szövetségileg elismert törzsek számára. Az itt élők többsége jellemzően mély szegénységben élt. Ám az 1920-as évek beköszöntével némelyek életében jelentős, addig sosem látott fordulat állt be: a földjük alatt olajat találtak...

Mivel a föld az ő tulajdonukban volt, a bérleti díjakból és a jogdíjakból busás haszon ütötte az indiánok markát. Csak az első évben összesen 30 millió dollár folyt be az olajkitermelésből. Ezzel a rezervátum egykoron nincstelen lakói egy csapásra a világ leggazdagabb emberei közé emelkedtek, és ez meglátszott az életszínvonalukon is: kúriákat hoztak létre, autókkal jártak és gyermekeiket Európába küldték tanulni. Ez persze a környezetükben nem kis irigységet szült.

A virággyilkos hónap

Az osage indiánok a májust virággyilkos holdnak nevezik, mivel ilyenkor a préri nagyobb növényei ránőnek a kisebb virágokra, megfosztva őket a víztől és napfénytől, halálra ítélve őket. Ennek a népi megfigyelésnek megfelelő események zajlottak le 1921 tavaszán, de nem csak a természetben, hanem a rezervátumban is.

A környéken ugyanis elszaporodtak a gyilkosságok, melyek eleinte mind egyetlen, szintén az olajból meggazdagodott családot érintettek. A helyi hatóságok május 27-én egy Anna Brown nevű lány holttestére bukkantak egy szakadékban a prérin. Nővére, Mollie korábban már jelezte, hogy testvére eltűnt. A szerencsétlen lányt tulajdonképpen szabályosan kivégezték a semmi közepén. Ráadásul ugyanazon a napon unokatestvérére is holtan találtak. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a család és egyben a törzsük is egy összeesküvés célpontjává vált.

A következő hetekben további családtagok szenvedtek szörnyű halált, egyeseket megmérgeztek, másokat házaikkal együtt felrobbantottak. A helyi hatóságok teljesen tehetetlenül – és mint később kiderült: közönyösen – álltak az üggyel szemben.

Színre lép a Nyomozóiroda

Nem csak a családtagok voltak veszélyben, hanem mindazok is, akik segítségükre próbáltak sietni. Barney McBride meggyilkolása, aki Washingtonban próbált közbenjárni az osage-ok érdekében, országos felháborodást váltott ki. Látva a helyi hatóságok tétlenségét, J. Edgar Hoover, a Nyomozóiroda frissen kinevezett igazgatója fedett ügynököket küldött, hogy kivizsgálják az esetet, köztük irodája egyetlen indián származású munkatársát is.

Kiderítették, hogy a korrupció alaposan behálózta a helyi hatóságokat és az igazságszolgáltatást is. A nyomozók végül rájöttek, hogy a sorozatgyilkosság hátterében Mollie férje, Ernest Burkhart és nagybátyja, William Hale álltak, akik így akarták az összes létező rokon vagyonát megszerezni, mivel az olajbevételeket a nem indián származású családtagok is megörökölhették.

Ernest végül tanúvallomást tett nagybátyja ellen, és segített őt börtönbe juttatni. Mindketten életfogytiglant kaptak, az ügyet pedig ezzel lezártnak tekintették, és a siker következtében létrejöhetett az FBI, a szövetségi ügyekért felelős nyomozóiroda.

Hoover karrierje pedig elindulhatott azon a pályán, amely később legendássá, sőt rettegetté tette. Egészen 1974-ig állt az Iroda élén, és pozíciója elnököket és közszereplőket tartott (sokszor jogos) nyugtalanságban, hiszen hihetetlen mennyiségű információ állt rendelkezésére. Még olyan emberek megfigyeltetésétől sem riadt vissza, mint Albert Einstein vagy éppen Martin Luther King.

Lezárt akta – sok kérdőjel

Azonban korántsem derült fényt a teljes ügyre, és sajnos a többi elkövetőt később sem sikerült kézre keríteni. 1925-ig hatvan indiánt gyilkoltak meg a pénze miatt. Hale és társai bűnszövetkezete az egész környéket behálózta: lefizetések és megfélemlítés által rengetegen segítették közvetlen vagy közvetett módon az összeesküvésüket. Ennek ellenére később Hale-t és Burkhartot is szabadlábra helyezték.

Az amerikai igazságszolgáltatás „legsötétebb fejezeteként” számon tartott eset rávilágított az indiánok nehéz helyzetére, és egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy a rasszizmus milyen erőteljes probléma a 20. század eleji Amerikában, ahol az ország középső és nyugati területein még mindig „vadnyugati állapotok” uralkodnak.

2017-ben David Grann könyvet is írt az esetről, melyből Martin Scorsese forgat filmet, Robert De Niro és Leonardo DiCaprio főszereplésével. Scorsese tárgyalt is az indián vezetőkkel arról, hogyan tudná a film segíteni a helyieket. Napjainkban egyébként az Osage Nemzet körülbelül 20 ezer bejegyzett taggal rendelkezik, akik közül 6780-an továbbra is a törzs joghatósági territóriumában laknak. Az osage-ok Oklahomán kívül az ország több államában, köztük eredeti törzsi területükön, Kansasban is jelentősebb számban megtalálhatóak.