Surjányi Előd Olivér
– Te is várod már, hogy végleg véget érjen ez az egész? (Látta) – Igen! – Én is. (Látta) – Főleg a gyüli már nagyon hiányzik! Azért így online olyan más. – Szerintem is. De azért voltak előnyei is ennek az időszaknak... (Kézbesítve)
Érdekel, hogy a fiatalok hogyan élték meg az elmúlt időszakot? Az ÉTER ezúttal egy közvéleménykutatás során igyekezett utánajárni a fiatalok véleményének és tapasztalatainak az online istentiszteletekkel kapcsolatban.
Az amerikai keresztények köreiben már nem egy ilyen felmérés készült, hogy megállapítsák, mennyire váltak be az online keretek között megszervezett istentiszteletek. Az eredmények tapasztalata, hogy a gyülekezetek 50%-a, sőt az eddig kifejezetten aktív evangéliumi keresztényeknek is a nagy százaléka (32%) nem követi figyelemmel az online istentiszteleteket. Sokan pedig, akik részt vesznek, korántsem akkora aktivitással teszik, mint előtte.
Ennek tükrében büszkén mondhatjuk el, hogy a Hit Gyülekezete fiataljainak ez csupán a 4%-áról mondható el. Persze az ilyen kutatási adatok sose fedik le a teljes valóságot, és az is igaz, hogy az eredmények alapján minden negyedik fiatal kevesebb istentiszteleten vesz részt mint előtte, ugyanakkor a maradék nem észlelt romló tendenciát e téren, sőt a válaszadóknak csaknem a harmada (32%) saját megítélése alapján kifejezetten gyakrabban tud bekapcsolódni az összejövetelekbe, mint a vírus előtti időszakban.
Nem nehéz megtalálni az ésszerű magyarázatot arra, hogy miért nőtt a lelkesedés a fiatalok körében, hiszen sokkal egyszerűbb a világhálón keresztül becsatlakozni bármiféle rendezvényre, mint fizikai értelemben jelen lenni. Ezt sokan azonban annyira kihangsúlyozzák, hogy itt-ott (a világ más pontjain) már felmerült az ötlet, hogy a vírus végleges leküzdése után is érdemes lenne megtartani az istentiszteletek ezen formáját, és valamilyen értelemben újjászervezni a kereszténységet egy virtuális egyházzá. Joggal merül fel kérdés: képesek lennének az online összejövetelek helyettesíteni a hagyományos istentiszteleteket?
Ami a legjobban kiváltja a kétségeket, az pontosan az, hogy a virtuális jelenlét sokkal könnyebben magában hordozhatja a kockázatot, hogy a hallgatók megosztott figyelemmel kövessék az istentiszteleteket, bezsúfolva azt a napi teendők hosszú sorába. A megkérdezett fiatalok több mint 50%-a sokszor mást is csinál, mialatt az istentiszteletet is követi. Kiderült tehát, hogy többen vesznek részt az online istentiszteleteken, de talán korábban kevésbé volt jellemző, hogy egybekössék azt fűnyírással, kutyasétáltatással, papírsárkány eregetéssel, és egyéb fontos mindennapi teendőkkel. Míg az emberiségnek csupán a 2,5%-a rendelkezik a hatékony „multitasking” képességével (ezt már nem a saját kutatásainkból tudjuk), joggal feltételezhetjük, hogy mindez az istentiszteleteken való aktivitás rovására megy. A kérdőív kitöltése során a fiatalok 55%-a ki is fejezte, hogy mióta elindult az online időszak, úgy érzik nehezebb figyelmet szentelniük az elhangzó üzenetekre, mint előtte.
Talán még a dicséretbe könnyebb bekapcsolódni ilyen módon, de a fiatalok 40%-a inkább csak az igehirdetést követi figyelemmel, akik pedig a dicséretet is bekapcsolják, azoknak is a fele inkább csak hallgatja a dalokat.
A gyülekezet vezetői egyébként igyekeznek minél több lehetőséget biztosítani arra, hogy a hívők hallgathassák Isten igéjét különböző rádió és TV adásokon keresztül. Németh Sándor például egy egészen új sorozattal jelentkezett az ATV Spirit képernyőjén Hit és Élet címmel. A 70 részből álló első évadot sikeresen le is adták, de a kérdőívünk eredményei alapján úgy tűnik, főleg nem a fiatalok teszik ki a nézőtábor nagy részét. De a válaszadók közel 40%-a szokott hitéleti műsorokat nézni/hallgatni, emellett az online ifjúsági összejöveteleket is a megkérdezettek 60%-a rendszeresen figyelemmel követi.
Amit még sokan kockázatként emlegetnek, az az, hogy a hívők könnyen elveszíthetik a kontaktot a pásztorokkal, aminek meglehetnek a veszélyei az egyének szellemi életére nézve. A válaszok alapján a fiatalok 88%-a nem lépett kapcsolatba pásztorokkal a kijárási korlátozások alatt, ami biztos, hogy jóval kisebb arány az ezt megelőző időszakhoz képest, de persze korábbi adatok híján nehéz összehasonlítást végezni.
Érdemes megemlíteni, hogy a vidéki gyülekezetek által szervezett online összejöveteleket is sokan, egészen pontosan a válaszadók 38%-a előszeretettel látogatta. Ez a szám valószínűleg még nagyobb lenne, ha még több fiatalhoz eljutott volna a kérdőív országszerte. Nem véletlen a múlt idő, hiszen a korlátozások enyhítésének köszönhetően vidéken már élőben tartják az istentiszteleteket, ami már fényforrást jelent az alagútban mindenki számára.
A legegybehangzóbb válasz a fiatalok részéről arra a kérdésre érkezett, hogy várják-e már, hogy a Hit Gyülekezetében újra élőben tudjuk megtartani az istentiszteleteket. A 98%-uk már örülne, ha a virtuális összejöveteleket újra a hagyományos istentiszteletek váltanák fel.
(Kérdőívünket 100 tinédzser korú fiatal töltötte ki.)
Nektek milyen volt ez az időszak? Osszátok meg velünk...
