Szabó Miron
Az októberi eleji megemlékezés közeledtének jegyében minden évben a szorgalmas kisdiák a fejébe veri Leiningen-Westerburg Károly végtelenül bonyolult nevét, betanulja a rövid szövegét az ünnepségre, majd részt vesz a ceremónián (jobb esetben fehér ünneplő ruhában), ahol felolvassák a vértanúk nevét. Aztán gyertyagyújtás, éneklés, de nehéz palástolni, hogy azért – a névsorban általában valahol Nagysádor József és Dessewfy Arisztid között – eszünkbe jut a másnapi jól megérdemelt pihenés, s elcsigázott szemeink előtt már a hosszúhétvége lebeg…
De most vissza az ünnepségre: ahogy telik-múlik az idő, előbb vagy utóbb kezdjük megérteni ezeknek a megemlékezéseknek a valódi jelentőségét és nézünk utána végre háttértörténetüknek. Be kell vallanom, én csak nemrég értem el ehhez a felvilágosult helyzethez, s mulasztásomat konstatálva a minap úgy döntöttem, hogy előkapom a polcról az ott már hevesen elporcicásodott könyvemet az aradiakról. Jó döntésnek bizonyult.
Az 1849-es világosi fegyverletétel után kegyetlen megtorlás érte a magyarságot – ezen belül pedig különösen a hadsereget, illetve az első felelős kormányt. Honvédek és civilek százai kényszerültek bujdosásra, másoknak viszont nem volt ekkora kiváltsága: sokaknak a Magyarországra kirendelt „bresciai hiénával”, Jacob von Haynau császári tábornokkal kellett szembenézniük. Így történt ez a 13-mal is, akiknek egy részét vagy az oroszok adták fogolyként tovább az osztrákoknak a helyes elbánás feltételével (!), illetve néhányuk látva a vert ügyet, önként adta fel magát. Kegyelemre, mint kiderült nem számíthattak.
Ebben a rövid listában egyenként tervezem átvenni a híres névsort, illetve feljegyzett utolsó mondataik mellett itt-ott egy-két említésre méltó tényt, ami segít rálátnunk, kikre is emlékezünk vissza valójában október 6-án.
Aulich Lajos
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Apja egy pozsonyi, sváb polgári családból származó fogadós volt. Fia, Lajos a katonai pályát választotta s így 19 évesen már részt vett osztrák egyenruhában az 1812-es oroszországi hadjáratban, majd a lipcsei csatát is megjárta. A szabadságharcban honvédtábornok, a felelős magyar kormány 3. hadügyminisztere. Kötél általi halál (56).
Damjanich János
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Színtiszta szerb családból kikerült, több hadjáratot megjárt hivatásos katona. Már a forradalom előtt magyar érzelmű volt, a harc kitörésével főleg a délvidéki fronton tevékenykedett. A lobbanékony természetű tábornok a szabadságharc lefolyása alatt egy csatát sem veszített el. Haynauval már azelőtt is voltak összetűzései, Aradon pedig megszégyenítésként szándékosan nem utolsóként végezték ki. Kötél általi halál (44).
Dessewfy Arisztid
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
A legelőkelőbb magyar nemesi családok egyikének sarja, gróf. Már 1848 előtt is huszártiszt volt, később leszerelt, majd a szabadságharc kitörésével újra bevonult és egészen a tábornoki rangig emelkedett. A turai lovasroham hősének egykori tiszttársa, Liechtenstein herceg kegyelmet ígért, ha nem az oroszok előtt teszi le a fegyvert. Aradon golyó által halt meg (47).
Kiss Ernő
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Örmény nemesi családból származó honvédtábornok. Milliomos volt, maga Haynau is tartozott neki. A szabadságharcban alezredesi rangot ért el és mivel császári csapatok ellen nem kellett harcolnia, büntetését golyó általi halálra „enyhítették”. Mivel a tőle két lépésnyi távolságra álló 3 katona nem találta el halálosan, ezért közelebbről agyonlőtték (50).
Knezic Károly
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Horvát granicsár (határőr) felmenői voltak, így ő is az egyenruhát választotta. A harcok folyamán mind a szlovákok, mind a szerbek elleni csatákban kitüntette magát; valamint Buda ostromában is jelentős szerepet játszott. A különösen vallásos tábornokot kötél által végezték ki (41).
Láhner György
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
A magyart csak törve beszélő német származású tábornok 1848 nyarán ajánlotta fel segítségét a magyar kormánynak s később iparszervezési tehetségét a magyar fegyverek gyártásában mutatta meg. Az ágyúkra Zrínyi egy idézetét íratta: „Ne bántsd a magyart!”. Láhnert a többi vértanúval együtt Aradon, október 6-án végezték ki. Aznap volt a születésnapja. (54)
Lázár Vilmos
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
A második örmény felmenőkkel rendelkező vértanúnk az ezredesi rangig vitte, bár jóllehet kinevezését a szabadságharc utolsó heteiben a kormány már nem tudta jóváhagyni. Mégis, mivel az utolsó hetekben önálló hadtest parancsnokaként tevékenykedett, halálra ítélte az osztrák hadbíróság. Utolsó leveit, intelmeit felesége előző házasságából született gyermekeihez írta, akiket sajátjaként szeretett. Golyó általi halál (31).
Leiningen-Westerburg Károly
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
A hesseni nagyhercegségben született gróf családja (ami egyébként rokoni kapcsolatban állt még az angol királyi családdal is) már generációk óta katonatiszteket adott a császárnak, nem volt ez másként Karl esetében sem. Leiningen Magyarországon nősült, így itt is lett földbirtokos. A szabadságharc leforgása alatt főleg Damjanich mellett szolgált a délvidéken, akinek a kedvence volt. Unokatestvére a másik oldalon harcolt, de ő külföldi származása ellenére égett a magyar ügyért. A vértanúk közül a legfiatalabban, 30 évesen érte a halál Aradon – felakasztották.
Nagysándor József
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Huszártisztként már 1848 előtt is harcolt, majd főként a tavaszi hadjáratban vett részt több fontos hadmozdulatban. Világosnál tette le a fegyvert. Mindvégig köztársaságpárti demokratának vallotta magát, így megrögzötten a császár elmozdítása mellett tört lándzsát. Kötél általi halál (46).
Poeltenberg Ernő
„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”
Bécsi polgári családból származó lovag (ritter). Mint sok másik aradi, ő is a császári hadsereg magyarországi kihelyezésével esküdött fel az alkotmánya, így az kötelezte arra, hogy védelmezze Magyarországot minden külső ellenségtől. A szabadságharcban tábornoki rangig vitte. A szóbeszéd szerint magyarul csak huszárosan káromkodni tudott. Kötél általi halál, az elsőként végezték ki (41).
Schweidel József
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Német polgári családba született, magyarul csak felnőttkorában tanult meg. Huszárként még a híres Simonyi óbester alatt szolgált, megjárta a napóleoni háborúkat. 1848 előtt másfél évvel a császár nemesi rangot adományozott neki 30 éves szolgálata miatt. A schwechati csata után honvédtábornokká léptették elő, majd mintegy egy évvel később Világosnál tette le a fegyvert. Fogságában rendszeres naplót vezetett, ítéletét csak felesége közbenjárására változtatták át golyó általi halálra (53).
Török Ignác
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Magyar kisbirtokos családba született, kiváló képességű hadmérnök volt. Többek között Klapka és Görgei tanára is volt erődítéstanból a nemesi testőrségnél. Szolgált Komárom és Buda erődjeinél is vármunkálatokat végzett. A bíróság akasztásra ítélte. (54)
Vécsey Károly
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Császárhű magyar nemesi család, szülei szinte csak németül beszéltek. Nővére a császár egyik nevelője volt. Tanulmányait a legrangosabb katonaiskolában végezte, huszárként szolgált az osztrák hadseregben. Nemzeti érzései miatt 1848 családjával ellentétben a forradalom pártjára áll, lovasezrede az egyik legtevékenyebb és legsikeresebb a harcokban. Az oroszoknak adja meg magát. Apja, gróf Vécsey Ágoston külön kérésére (!) ítélik halálra és helyezik sorrendben az utolsónak, hogy végignézze bajtársai halálát. Utolsó tetteként megcsókolta a már halott Damjanich kezét, akivel azelőtt nem volt jó viszonyban. Kötél által végezték ki, 45 éves volt.
Az aradiakon kívül több vértanút érdemes még megemlítenünk anélkül, hogy a részletekbe belebocsátkoznánk. Elsősorban kiemelendő gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, valamint több aradi mártír, akiről ritkán ejtünk egy-két szót. Ilyen volt például Ormai Norbert ezredes (eredeti nevén Auffenberg Norbert, morvaországi német, 36), akit még a 13 előtt végeztek ki. Utánuk jött Ludwig Hauk alezredes (osztrák, 50), Kazinczy Lajos ezredes (a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia, 29) és végül pedig ide sorolhatjuk még Lenkey János tábornokot is (a híres Galíciából hazatérő huszáralakulat parancsnoka), akit fogvatartói nem tudtak kivégezni – az aradi várbörtönben megtébolyodott.
Ezután a felsorolás után láthatjuk, milyen emberek is voltak valójában a kivégzett honvédtisztek. Már utolsó szavaikból is kitűnik hazaszeretetük és ragaszkodásuk a nemzethez, amit védelmeztek… annak ellenére, hogy jelentős részünk nem volt születésétől fogva magyar. De nem utolsó sorban feltűnnek olyan sorok is, amik jól tükrözik akár lehetséges viszonyukat Istenhez és Krisztushoz is – olyan dolgok ezek, amiket nem érdemes elfeledni, mikor október elején ott állunk az ünnepségen.
Az aradiak legtöbbje tehát olyan értékeket állított a középpontba, amik a mai kor magyar emberének is legalább olyan fontos üzenetek, mint ’48 magyar hőseinek volt egykor: A hit és a nemzet.
