Surjányi Lelle Jáhel
Az egészségügy egy olyan terület, amely mindig is óriási szükséget tölt be valamennyiünk életében, és mindig is nagy szükség lesz olyanokra, akik ilyen területen képzik tovább magukat. Ez sokakat vonz, de érdemes tudni, hogy a hasznossággal együtt a felelősség is nő. Török Barnával készítettünk rövid interjút, hogy kapjunk egy kis betekintőt egy fogorvosnövendék életébe.
Mikor alakult ki benned, hogy fogászati irányba orientálódj, és hogyan vetted észre ezt magadon? Nem éreztél úgy, hogy egy elég merész vállalkozás arra nézve, hogy nagyon konkrét?
Már gyerekkoromban felvetődött, hogy sebész szeretnék lenni, de a mérnöki pálya is vonzott. Általános iskola utolsó éveiben jött az ötlet, hogy orvosi irányba mennék el inkább, ezen belül is a fogorvosi része tűnt számomra érdekesebbnek. Viszont azt tudtam, ha esetleg nem érezném magaménak a szakmát, akkor lehetőségem lenne átjelentkezni általános orvosi szakra az egyetemen belül. Tehát mindenképp egészségügyi vonalon akartam maradni.
Több éves egyetemi tapasztalattal rendelkezel, utólag is jó döntésnek bizonyul, hogy elindultál ezen a pályán?
Én nagyon örülök, hogy fogorvosnak tanulhatok, egyrészt olyat csinálhatok, amit szeretek, és ez a terület rendkívül sokszínű, művészi és izgalmas. Minden fogsor más, egyéni problémákat kell megoldani bizonyos sémák alapján, de az összes munka egyedi valamilyen szinten. Személyesen sokat fejlődtem az egyetemen töltött idő során, érettebb gondolkodásmódot, emberek fele való segítőkészséget tudtam jobban magamévá tenni.
Szerinted kell hozzá valami speciális képesség és tehetség, hogy helytállj és jól tudjál teljesíteni?
Azt tudni kell, hogy egy fogorvosnak fontos, hogy jó kézügyessége legyen, mert relatíve kis helyen kell dolgozni és nagy precizitást igényel a munka. Emellett hozzá kell tenni, hogy a háttértudás is rendkívül fontos, a szájüregi kóros elváltozások észrevétele, szűrése sokszor életmentő lehet. Véleményem szerint nagy kitartásra van szükség. Ha nem élvezi az ember, amit csinál, úgy nehéz öt éven keresztül tanulni az egyetemen, hiszen elengedhetetlen az elhivatottság az orvosi pályához.
Ha nem élvezi az ember, amit csinál, úgy nehéz öt éven keresztül tanulni az egyetemen, hiszen elengedhetetlen az elhivatottság az orvosi pályához.
Milyen pozitívumokat tudnál kiemelni ezzel a szakkal kapcsolatban? Van esetleg hátulütője is?
Az igaz, hogy az elején rengeteg az elmélet, de alapvetően ez a szak gyakorlat központú, kicsit a barkácsoláshoz lehet hasonlítani, csak nyilván itt élő embereken kell dolgozni, sokak számára elég kényes helyen. Nyilván nem titok a tananyag mennyisége és nehézsége, amit nem negatívumnak mondanék, mert sok mindenre megtanít. Megadja a szakmához szükséges nélkülözhetetlen háttértudást, és megtanít a nehéz helyzetekben való kitartásra és helytállásra. Viszont több mindenről le kell mondani, de hangsúlyozom, nem szűnik meg az élete az embernek, ha jó az időbeosztás, és ha van fegyelmezettség, akkor van szabadidő.
Mik a kilátások egy fogász számára Magyarországon?
Általánosságban nézve olyan szakma, amely biztos megélhetést biztosít, sokan mennek külföldre a magasabb fizetések miatt, de a legtöbb fogorvos hazánkban jó anyagi körülmények között él. Egyetem utáni elhelyezkedés a megfelelő készségekkel és kapcsolatokkal is rendelkező, frissen végzett fogorvos számára kivitelezhető – nyilván először még tapasztalt személy mellett kell végezni a munkát, és hasonlóképpen kell elsajátítani a szakmai tudást.
Mit tudnál tanácsképp mondani azoknak, akik hasonló pályában gondolkodnak? Van olyan terület amit kifejezetten érdemes átgondolniuk, mielőtt beadják a jelentkezést?
Aki indíttatást érez ilyen pálya felé, annak érdemes kicsit jobban belelátni a szakmába. Én személy szerint a gimnáziumi évek során jártam asszisztálni egy helybéli fogorvoshoz, ahol nagyjából láttam hogyan telnek a napok a rendelőben. A gimnáziumban szerzett biológia, kémia és fizika tudás különösen hozzájárul az egyetem sikeres teljesítéséhez. Ami biztos, hogy munka mindig lesz, mert javítandó fog az van, és biztos lesz a jövőben is.
