Rátosi Balázs
A nyugati világban talán a leginkább megosztó témák között szerepel a drogliberalizáció kérdése. Olyannyira, hogy szinte minden országban más-más törvények szabályozzák a kábítószer birtoklását és esetleges fogyasztását. A drogliberalizációért folytatott küzdelem igen jelentős mérföldkőhöz érkezett az USA több államában az elmúlt napokban.
Talán Amerikában látszik legjobban, hogy a kábítószer legalizálásának kérdése mennyire megosztja a társadalmat. Aligha találunk két olyan államot, ahol az ezzel kapcsolatos törvények megegyeznek.
A november 3-i elnökválasztással egy időben több amerikai államban szavazást tartottak különböző kábítószerreformokról. A legjelentősebb előre (vagy inkább hátra) lépés Oregon államban történt, ahol mindenfajta kábítószer birtoklását dekriminalizálták természetesen egy meghatározott mértékig. Az új törvényt 59 százalékos támogatottsággal fogadták el, mely 100 dollárban maximalizálja az olyan kemény (hard) drogok kismértékű birtoklásáért járó büntetést, mint a kokain, a heroin vagy a metamfetamin, valamint létrehoz egy függőségkezelési és felépülési programot, melyet a marihuánára kivetett különadóból fognak fenntartani. (A marihuánát 2015-ben már legalizálták Oregonban.) Az ilyen kábítószerek nagy mennyiségben való birtoklása, előállítása és terjesztése persze továbbra is törvényellenes.
Négy másik államban – New Jersey, Arizona, Montana, Dél Dakota – megszavazták a rekreációs célú marihuána legalizálását. Összesen körülbelül az államok harmadában enyhítettek a marihuánahasználat büntetőjogi következményein, annak ellenére, hogy szövetségi törvények tiltják azt.
A törvényt széles körben üdvözölték, különösen a progresszív-liberális oldalról, és be kell látnunk, hogy lehetnek nagyon pozitív hozadékai is ennek az új felállásnak. A drogreformot támogató oldal legerősebb és valóban jogos érve, hogy nagyon sok ember, aki függőségbe kerül, nem kap segítséget, sőt a szigorú törvények (ide értve a börtönbüntetést is) inkább még jobban ellehetetlenítik és elvágják a kitörés lehetőségétől. A függő emberek sokszor hajléktalanná válnak, elvesztik a munkájukat, és a börtönbüntetés ezen valóban nem sokat segít, még akkor sem, ha változtatni akarnának az életmódjukon, hiszen nem veszik fel őket sehova pontosan az állapotuk miatt. Ezen probléma orvoslására például jó megoldás lehet egy függőségkezelési és felépülési program. A droghasználat miatti bebörtönzések számának csökkenését várhatóan körülbelül 90 százalékra teszik a szakértők.
A drogliberalizációt támogató oldal követendő példaként hozta fel Portugáliát, ahol az elmúlt két évtizedben legálissá tettek mindennemű kábítószert. A rendkívül liberális törvények ellenére Portugáliában nem emelkedett, sőt az európai átlag alatt maradt a kábítószer fogyasztók számának aránya. A kábítószer birtoklásért történő letartóztatások aránya 60 százalékkal csökkent, míg az elvonó kezeléseken résztvevők száma 60 százalékkal nőtt, a drogtúladagolásban elhunytak száma pedig nagyot zuhant.
Ugyanakkor, a drogliberalizációt ellenző oldal kezében is ütőképes lapok sorakoznak. Kezdjük talán azzal, hogy a drogreform nem egyenlő a drogliberalizációval. Ha valamit vissza szeretnénk szorítani, akkor nem biztos, hogy annak a legmegfelelőbb módja az, hogy tálcán kínáljuk az állampolgároknak. A kábítószerek széleskörű, egyszerű elérése a társadalom lezüllését, a bűncselekmények megszaporodását eredményezheti, mint ahogy erről rengeteg tanulmány és kutatás is készült. Az amerikai IIHS (Insurance Institute for Highway Safety) által készített felmérés alapján 5 százalékkal nőtt a közúti balesetek száma azokban az amerikai államokban, ahol a marihuánát legalizálták. A kábítószer fogyasztás nem csak az emberek testi, hanem a lelki épségét is veszélybe sodorja. Például depresszió vagy különböző pszichés problémák alakulhatnak ki, melyek önjutalmazásba, majd egyenesen függőségbe trokollhatnak, nem is beszélve a kapcsolatokra gyakorolt kártékony hatásokról.
Végezetül talán érdemes kiemelni, hogy mindkét oldalnak vannak jogos érvei és ellenérvei. A liberális oldalnak igaza van abban, hogy sokszor a törvények ellenkező hatást váltanak ki, mint kellene, és nem segítik elő a probléma megoldását, sőt egyes esetekben pedig csak elmélyítik azt. Hiszen nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Valóban szükség van drogreformokra, amit sajnos a másik oldal sokszor nem lát be, vagy nem akar belátni, ám nem felejthetjük el, hogy a drogreformok nem egyeznek meg a drogliberalizációval.
A konzervatív oldal ellenérzései a drogliberalizáció következményei kapcsán erősen indokoltak, mivel könnyen lehet, hogy a kábítószerek teljes körű legalizálása a visszájára sül el, és egy még züllöttebb társadalomban fogunk felébredni. Az pedig külön aggodalomra ad okot, amit néhány évvel ezelőtt egy kongresszusi meghallgatáson hangsúlyoztak szakértők: hogy a kivételes érdeklődés a média részéről a drogliberalizáció iránt nem ok nélküli, mivel nagyon jól szervezett és szerteágazó lobbi küzd a kábítószerek szélesebb körű terjesztéséért. E szervezetek valódi céljairól, szándékairól pedig tulajdonképpen semmit sem tudunk, ahogyan vagyonos támogatóikról sem...
