Bújtatott rasszizmus

Talán kevesen tudják, hogy a Demokrata Párt alapítója Andrew Jackson messzemenőkig támogatta a rabszolgatartást, valamint tagadni se lehet, hogy kezéhez rengeteg indián vére tapad, hiszen indiánlakta falvakat gyújtott fel, nőket és gyerekeket mészárolt le, valamint végül, de nem utolsó sorban egyoldalú szerződések aláírásával menekülésre kenyszerítette az őslakosokat. A párt elsődleges támogatói közé tartoztak a déli rabszolgatartók, az indiánok ellen harcolók valamint meglepő módon az északi konzervatívok is.

A párt felhőtlen történelme

1829-ben óriási fölénnyel választották meg Andrew Jacksont az Egyesült Államok hetedik elnökévé. Hivatali ciklusa alatt a rabszolgatartás még jobban életre kapott és az indiánokkal szemben folytatott atrocitások is folytatódtak illetve szaporodtak..

Ezen rasszista ideológia egyik legbuzgóbb szószólójának John C. Calhoun demokrata szenátor bizonyult, aki a rabszolgaságot nemes egyszerűséggel úgy definiálta mint a „pozitív jó”, amely mind a „ház ura” azaz a tulaj illetve a szolga számára is tiszta haszon. A Demokrata Párt polgárháború előtti ideológiájáról Clinton White adott egy elég egyértelmű megfogalmazást, miszerint „Ez a fehér emberek kormánya, fehér emberek alkotják fehér embereknek, hogy kormányozzák, védjék, oltalmazzák és fenntartsák őket.” White kijelentése mára már teljesen felborulni látszik, hiszen ha csak a BLM (Black Lives Matter) mozgalmat vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy legnagyobb támogatója az maga a liberális Demokrata Párt.

Egészen elképesztő az az evolúció, amelyen a párt vergődött végig az évek során. Konzervatív vezetők úgy vélekednek, azért történt drasztikus taktikaváltás a párt részéről és vált az addig erősen rasszista politikai irányzatot képviselőkből – kezdetekben talán csak látszólag – liberális, azaz a „mindenkit elfogadó” párttá, mivel az idő múlásával sikerült felismernie a Demokrata Pártnak, hogy az eddigi probálkozásaik a társadalomban valahogy mindig kudarcot vallott a kisebbségi politika terén.

A feltételezések alapján csupán politikai haszon érdekében kezdtek el jobban foglalkozni az etnikai egyenlőség valamint a kisebbségek jogvédelmét taglaló kérdésekkel. Azt, hogy ezzel az állásponttal a mai demokrata párt mennyire osztozik, azt nem tudni, viszont az kétségtelen, hogy a saját történelmi „bűneit” ma a „progresszív” politikai elit mindenáron megpróbálja rákenni a republikánus ellenfeleire, ezzel is próbálva kimosni magát saját maga rasszista múltjából.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor a kezdetekben igen-igen rasszista párt hogyan tudta mégis maga mellé állítani a fekete bőrűek nagy százalékát. Sokak szerint a nagy változás Franklin D. Roosevelt elnökségi ciklusa alatt látott napvilágot. Úgy vélik ezt egészen pontosan a New Deal gazdasági programja hozta el, ami rengeteg új lehetőséget biztosított a leszakadt afroamerikaiak számára. Azonban a számok terén láthatjuk, hogy nem itt alakult ki a színes bőrűek demokratákat támogató bázisa.

Nem elfelejtendő az sem, hogy Roosevelt a deal megkötése érdekében igen drasztikus alkut kötött a déli demokrata vezetőkkel, amely csöppet sem szolgálta az afroamerikaiak javát sőt, éppen ellenkezőleg. Többen gondolják úgy, hogy Roosevelt a második világháború alatt sem tett meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy segítse a zsidók emigrálását az államokba.

Ku-Klux-Klan avagy a demokraták terror szervezete

A polgárháború győztes oldalának köszönhetően (északi oldal) megindultak a Rekonstrukció értelmében a rabszolgák jogainak a biztosításáért  folytatott munkák . A demokraták ezt a munkát egyáltalán nem támogatták.

Azonban a baloldal képviselői a hatalom visszaszerzése érdekében létrehoztak több katonai „fajvédő” csoportot is. Ezek közül az egyik leghíresebb a Ku-Klux-Klan (KKK) amely konföderációs tisztekből állt elsősorban. A szervezet brutális terrort gyakorolt a feketékkel, a délre küldött republikánus vezetők illetve minden olyan fehér bőrű amerikaival szemben akik ellenezték a rabszolgatartást.

Tevékenységük olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy büszkén vették át újra az irányítást a visszafoglalt déli államok felett, ahol ismét nekiláttak a „rend” megteremtéséhez. A rabszolgák  újabb korlátozásokat kellett, hogy elszenvedjenek a pártnak köszönhetően, többek között: nehezítették a földbirtokhoz való jutásuk lehetőségeit, ellehetetlenítették a vállalkozásaikat, a közterületek, illetve a közlekedés használatával kapcsolatosan is el lettek különítve a társadalom más etnikumaitól.

Woodrow Wilson elnöksége alatt sikerült a század végére visszaszorítani a radikális csoportot. Ám nem tartott sokáig ez az állapot, hiszen Wilson újraválasztását követő utolsó hivatali évének a végére  a „fehér csuklyás” szervezet már több mint 6 millió taggal rendelkező szervezetté nőtte ki magát.

Planned Parenthood (PP)

Valóságos hősként szerepel a demokraták szemében a Planned Parenthood – amely egy teljesen mértékben életellenes szervezet – alapítója, Margaret Senger, akit azóta is a modern szülésszabályozásért küzdő mozgalom egyik meghatározó személyeként tartanak számon. 1921-ben megalapította az Amerikai Születésszabályozó Ligát, mely később a  Planned Parenthood névre lett átkeresztelve.

Senger igen nagy híve volt az eugenikának, amely az emberiség öröklődő szellemi és testi hibáinak javítása érdekében elvégzett beavatkozások fontosságát hirdette. Ebből kifolyólag is következik, hogy Sanger is támogatta az emberiség génállományának „javítását”.

Egyik elmélete szerint  úgy lehetne a legegyszerűbben megoldani azt a „problémát”, ha az általa „alkalmatlannak” vagy ha jobban tetszik a társadalom „gyomnövényeinek” nevezett réteget a társadalomból nemes egyszerűséggel sikerül kiirtaniuk. Sanger ebbe a kategóriába sorolta a különféle fogyatékkal élőket, siketeket, mentális betegeket.

A PP csupán az 1973-as Roe kontra Wade-ügyben hozott legfelsőbb bírósági ítélet óta több millió abortuszt vitt véghez az USA-ban. Ebből több mint 15 millió – amely körülbelül az esetek egyharmadát jelenti – az afroamerikaiak közül került ki. Amely az abortusz-statisztikákban egyértelműen jelzi, hogy az amúgy a társadalomnak mindössze 13%-át kitevő etnikai csoport ebben a kérdésben mégis igen felülreprezentált. A BlackGenocide.org szerint a fekete lakosság ma 36%-kal lenne magasabb, ha az abortuszt nem legalizálták volna.

Ennek egyik meghatározó oka az is lehet, hogy a szervezet tudatosan építi híresen olcsó szolgáltatásairól közismert klinikáit olyan alacsony jövedelmű kisebbségek által lakott területekre, ahol a térségben élő nők életében magas annak az esélye, hogy esetleg nem kívánt teherbeesés történik.

„Nagy csodálója vagyok Margaret Sangernek. A bátorsága, állhatatossága és az üzenete is nagyon tiszteletreméltó” –nyilatkozta korábban Hillary Clinton a Planned Parenthood rasszista vezetőjéről, akinek munkásságát mindig is nagyra tartotta.