Biden, a trójai faló

A Demokrata Párt számára Trump és elnöksége egy négy éve tartó szüntelen rémálom. Magától értetődőnek tűnhet, hogy részükről az általa képviselt harcosan antiliberális politikára a megfelelő válasz egy ennek megfelelően markáns, progresszív jelölt lenne. Joe Biden receptje azonban más: egy sokkal mérsékeltebb, kevésbé megosztó politika, ám lehet hogy mégis (a siker esetén) ez viheti teljességre a liberális Amerikáról szőtt hátborzongató víziót.

A stabilitás jelöltje?

Biden az elmúlt hónapokban lényegében úgy került nagyjából 10 százalékpontos előnybe a jelenlegi elnökkel szemben, hogy ezért nem igazán kellett semmit tennie. Trump több szempontból is simának tűnő győzelme kissé bizonytalanná vált a koronavírus és a George Floyd halála körül kialakult tüntetések által fémjelzett kaotikus helyzetben.

Sajnos mindez sokakban erősítheti fel a gondolatot, hogy Biden a megoldás Amerika gondjaira. Tény, hogy személye a stabilitást jelentheti sokak számára: mindenképp egy régi motorosnak számít a politikában, első szenátori választása idején, 1972-ben még Elvis Presley karrierje sem ért véget, és a Szovjetunió harcolt az USÁ-val szemben a dominanciáért vívott időnként egészen forróvá váló hidegháborúban. Biden pedig azóta is a nagypolitika szereplője maradt, hol szenátorként, hol alelnökként, hol elnökaspiránsként. Túlélte az elmúlt ötven év politikai irányváltásait és szalonképes maradt a Demokrata Párt elitjében is: miért ne hihetné az átlag amerikai, hogy talán ő lehet az, aki visszaviheti Amerikát a 2016 előtti, „nyugodt” időkbe?

Ugyan nem kevés liberális is gyanakodva tekint rá, hiszen egész életében, ahogy ők mondják, „inkább követett, semmint vezetett”. Viszont a demokraták, ha valóban változást akarnak, nem csak az elnöki széket kell megnyerniük, hanem a szenátusi többséget is vissza kell szerezniük. Elemzők szerint éppen ez a fajta óvatossága teheti bizalomkeltővé Bident az olyan államokban, mint Montana vagy Georgia, ahol a demokrata győzelem elengedhetetlen a szenátusi erőviszonyok megfordításához.

A radikális demokrata jelöltek kudarcát jól mutatja az is, hogy a liberális oldal utoljára 2018-ban, a képviselőházi választásokon tudott eredményeket elérni. Ezt pedig nem a progresszív indulók érték el, hanem azok a centrista demokraták, akik képesek voltak az emberek bizalmát megnyerni, és nem keltettek félelmet az inkább jobbra húzó szavazókban.

Ezt a stabilitáshoz való visszatérést igyekszik Biden kihasználni az olyan szlogenjeiben is, mint „Állítsuk helyre Amerika lelkét” vagy „Térjünk vissza az udvariassághoz”. Emellett családi tragédiái (felesége és fia halála) sokakban empátiát ébreszt az eddigi legidősebb elnökjelölt felé. Azonban az ezekhez kötődő várakozások lehet, hogy keserű kiábrándulásba torkollnának győzelme esetén…

Sanders nyert

Biden régen úgy nyilatkozott, hogy „valószínűleg kevésbé vagyok liberális, mint azt a legtöbben gondolnák”. Valóban sok tekintetben jóval mérsékeltebb álláspontot képviselt, mint sok párttársa. De nem túl harcosan, és nem is túl hűségesen. Ahogy a Demokrata Párt ideológiája egyre inkább balra tolódott, Biden retorikája is igazodott ahhoz.

Ebben rejlik igazán Biden esetleges győzelmének veszélye. Nemrégiben egy Delaware-ban tartott beszédében felvázolt programja jóval „balosabb” volt, mint amilyenre tőle legtöbben számítottak volna. Az ezt követően kiadott nyilatkozat, melynek megalkotásában Bernie Sanders és stábja is részt vettek, csak még egy lépés volt ebbe az irányba. Beszédes, hogy míg Mike Pence úgy értelmezte a manifesztót, hogy a látszat ellenére nem Biden nyerte a demokrata előválasztást, hanem Sanders, addig maga a vermonti szenátor úgy vélekedett, hogy amennyiben a létrejött kompromisszumhoz tartja magát, „Biden a legprogresszívebb elnök lesz Franklin Delano Roosevelt óta.”

A nyilatkozat ugyanis számos olyan programpontot tartalmaz, amely az állam befolyását növelné az emberek mindennapi életében, egészen közel hozva a progresszív oldal szocialista álmainak megvalósulását. A centrista és radikális oldal kompromisszumáról a nyilatkozat elkészítésében résztvevő és Sanders táborához tartozó Adul El-Sayed elmondta, hogy ugyan nem abban a formában, ahogy eredetileg képzelték, de a céljaik megvalósultak.

Ez elsősorban az állami betegségbiztosításra és a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekre igaz. A progresszívok által erősen szorgalmazott Medicare-for-all rendszer legfőbb céljai érvényesülnek Biden programjában. A környezetvédelemmel kapcsolatban is konszenzusra jutottak, Biden ugyan nem híve a Green New Deal-nek, de 500 millió új napelemet akar építeni és visszavezetné Amerikát a párizsi klímaegyezménybe is. Ugyan a marihuána legalizálását a progresszívoknak nem sikerült  beletenni a programba, ám Biden így is számos területen visszájára tudná fordítani Trump intézkedéseit, még akkor is, ha a szenátusi többség elúszna a demokraták számára: az adózásban és a bevándorlás kérdésében is győzelme a Trump-éra eredményeinek visszájára fordítását jelentené.

‍

A báb

Nem véletlenül kongatják a vészharangot republikánus oldalon: Biden elnöksége a gyakorlatban csöppet sem maradna olyan centrista, mint a kampánya kezdetén azt gondolhatták volna. Kevin McCarthy képviselő szerint a program „fegyverletétel a szocialisták előtt”. Trump hozzá hasonló véleményen van, a Demokrata Pártot a szocializmus pártjának nevezte, Biden, vagy ahogy ő hívja: álmos Joe pedig szerinte „Bernie Sanders, AOC és a militáns baloldal bábja”.

Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet Mike Pence alelnök is. Szerinte Biden gyengekezű lenne Kína terjeszkedésével szemben, elnöksége pedig hihetetlen mértékben növelné az állampolgárokra nehezedő adóterheket, és ezekből az abortuszt és a bevándorlást finanszírozná. „Az ő politikájuk a kontrollról szól… azt hiszik, a szövetségi kormányzatnak az életünk minden szintjén jelen kell lennie” – mondta a demokratákról. Kijelentette, hogy Biden a radikális vízió trójai falova és, hogy Amerika számára nem más most a tét, mint hogy továbbra is Amerika marad-e. „Nem lesztek biztonságban Joe Biden Amerikájában” – üzente hallgatóságának.

‍