Surjányi Előd Olivér
Már csaknem egy hónapja elindult az ősz, hűvös szellő járja át a levegőt, míg a nyári kánikula és a balatoni idill egyre jobban feledésbe merül. A fák lombjai hamarosan besárgulnak, elkezdődik a levélhullás, a gólyák is útra kelnek, az éjszaka pedig szép lassan átveszi az uralmat a napvilág felett.
Ez az évszak páratlan szépsége ellenére az elmúlás üzenetét hordozza, nem véletlenül szerepel gyakran az enyészet jelképeként a művészetekben is. Sokak tudatában így él ez az évszak, ami nagyon meghatározza az emberek hangulatát.
Sokak nem viselik jól a nyár utáni hirtelen hangulatváltást, a hidegebb idő beköszöntével körülbelül minden tizedik ember az úgynevezett őszi depresszió, orvosi szakkifejezéssel élve a szezonális hangulati zavar (seasonal affective disorder – SAD) hatása alá kerül. Talán nem is kell föltétlenül kutatásokra hivatkozni, hogy elmondhassuk, hogy a közhangulatot is túlnyomórészt lehangoltság, melankólia határozza meg az évnek ezen szakaszában. A szezonális depresszió lényege, hogy rendszeresen az évnek egy bizonyos részében tér vissza, csaknem minden esetben az őszi-téli időszakokban. Hogy ennek mi az oka, az orvosok még keresik rá a választ. Köztudott, hogy az időjárás egyszerűen hatással van a lelkiállapotunkra: a derült, napos idő derült hangulatot idéz elő bennünk is, míg a borús égbolt borús kedélyállapotot okoz. Különböző tanulmányok is arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség kiváltója a fény hiánya. A nappalok rövidülése és a hűlés hatására kevesebb melatonin nevű hormon választódik ki az agyunkban, melynek következtében könnyen letargiába zuhanunk.
Valószínűleg az sem javít az összképen, hogy olyan – szellemileg igencsak megterhelő – pogány ünnepek esnek az őszi időszakra, mint a halloween vagy a halottak napja. A Bibliából tudhatjuk, hogy az ünnepek szellemileg abszolút nem semleges események, hanem sokszor a láthatatlan világ mozgolódásával állnak összefüggésben, illetve az ünnepnapok maguk is szellemi lények aktivitásra kijelölt időpontok, beszéljünk akár Bibliai, akár a saját kultúránkból származó ünnepekről. Ilyen szemmel nézve nem meglepő tehát, hogy a világban tapasztalható egy hangulatesés ezekben a hónapokban, mint az sem, hogy a mára teljesen materializált orvostudomány nem képes kielégítő magyarázatot lelni a szezonális hangulati zavar létére. Ugyanakkor érdekes, hogy a Bibliának pont a jövőről szóló, és ezzel együtt talán a legreménytelibb ünnepei esnek az őszi évszakra.
A bibliai ősz
Valamennyi bibliai ünnep erős profetikus felhanggal rendelkezik, az őszi ünnepeket mégis az teszi igazán izgalmassá, hogy nem már megtörtént eseményekre emlékeztetnek minket, hanem beteljesedésük a jövőben várható. A három fő őszi ünnep a kürtzengés ünnepe (Rós hasaná), az engesztelés napja (Jóm kippur) és a sátorok ünnepe (Szukkót).
A kürtzengés ünnepe minden keresztény ember legnagyobb reménységét, az elragadtatást vetíti előre. Idén szeptember 19-ére esett ez az ünnep, ami ebben az évben is arra emlékeztetett minket, hogy eljön a nap, és közeledik az óra, amikor felzendülnek a kürtök hangjai, és egy szempillantás alatt átváltozunk dicsőséges testbe. Az engesztelés napja ugyancsak egy nagyon fontos, korszakváltó eseményt vetít előre, mégpedig Izrael megtérését, és az Istennel való szövetségének a megújítását. A gyakorlatban is a megtisztulást szolgálja ez az ünnep, hogy az új évet tiszta lappal kezdhesse Isten népe. A böjt és a megtérés gyakorlását önfeledt örvendezés követi, ezzel is megerősítve, hogy milyen örömteli esemény lesz az, amikor beteljesednek a próféciák, és Izrael népe egy szívvel mondja majd, hogy „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz!”. A harmadik nagy ünnep, a sátorok ünnepe pedig nem másról, mint a következő korszakról, az ezeréves királyságról szól, amikor Isten uralma leszáll a Földre, és amikor Isten itt fog lakozni a Földön, az Ő népe között. Ez az amiről minden ember álmodik, egy tökéletes világról, ahol nincs gyász, nincs fájdalom, de pont ez alatt az ünnep alatt felejtkezik el az emberek nagy része ezekről az ábrándokról. Helyettük a kilátástalanság, az elmúlás tölti be az emberek lelkét.
Meglepő, hogy pont az az időszak, amit Isten arra jelölt ki, hogy a jövő reménységére emlékeztessen minket, jelenti sokak számára a lehangoltság, a depresszió idejét. Nézzünk csak körbe! A hulló levelek, a sárguló lombok valóban az elmúlást hordozzák magukban? Nézőpont kérdése. Ennek a világnak az elmúlása szükséges egy jobb világ eljöveteléhez. Biztos, hogy nem véletlen, hogy a bibliai új év ünnepe erre az időszakra esik. Az egyik évnek el kell múlni ahhoz, hogy eljöhessen az új. Így van ezzel a világgal is. A baj ott kezdődik, hogy túlságosan ragaszkodunk ahhoz a világhoz, amiről Isten azt mondja, hogy ítéletnek, tűznek van fenntartva. Fölösleges ehhez a romlott világhoz ragaszkodnunk, a keresztényeket éppen az különbözeti meg a többi embertől, hogy úgy élnek ebben a világban, mintha nem abban élnének, hanem lélekben már a következő világban járnak. Ezért az ősz, ennek a világnak az elmúlása nem a depresszió üzenetét közvetíti felénk, hanem éppen ellenkezőleg, a reménységét.
Érdekes, hogy milyen szöges ellentétben állnak az Úr ünnepei azoknak az ünnepeknek az üzeneteivel, melyek a saját, Istentől eltávolodott kultúráinkból származnak. Ez nyilvánvalóan a Sátán munkája, aki igyekszik elidegeníteni minket a próféciáktól, hogy ne részesülhessünk Isten ígéreteinek a megújító erejéből. Ne hagyjuk, hogy az ellenség határozza meg a hangulatunkat ezekben az időkben! Legyen ez az ősz a reménység ideje!
