Az igazi közegem a szöveg

Miért írsz? 

Az írás belső késztetés nálam, ami összefügg egy látásmóddal. Aki ír, nem egyszerűen kitalálja, hogy mit fog írni, hanem így látja a világot. Vagyis más szemszögből látja a dolgokat, és ez az „így” valami mást jelent, mint ami az úgynevezett funkcionális nyelvben megjelenik. Tehát az az eltérés, ami ebben a látásmódban jelentkezik a hétköznapi felfogáshoz képest ösztönző erővel bír, hogy az ember ezt ki is fejezze.

Mi fontosabb az írás, a zene vagy a színpadi megjelenés?

Hát ez jó kérdés. Én alapvetően nem vagyok zenész, csak jó zenei, illetve ritmusérzékkel, de inkább irodalmi és előadói készséggel megáldott személyiség, aki nagyon szereti a zenét. De hát zene nélkül – ahogy Presser Gábor is mondta –, mit érek én? Azért persze remélem, hogy érek valamit ezen kívül is, de a zene mégis egy nagyon mély és alapvető része a létezésnek, és Isten nem véletlenül teremtette ezt, hisz szükség, nagyon nagy szükség van rá.

Az igazi közegem a szöveg, és a szöveg verbális átadása, az üzenetközvetítés. Ez az, ami a legközelebb áll hozzám, amit a legautentikusabban és a legkevesebb külső erő bevonásával tudok csinálni. Tehát a kérdésre felelve, talán a legfontosabb a kommunikáció. Ha rangsorolni kéne, a kommunikáció után a szavak megalkotását, és végül a zenét mondanám, de nehéz ilyen sorrendet felállítani.

Mi az az üzenet, amit a legfontosabbnak tartasz? 

A legfontosabb üzenetnek azt tartom, hogy a létezés drámai kimenetelű, és az embernek döntenie kell a hit és a hitetlenség, a jó és a rossz között! 

Ha más fontossági elemeket is figyelembe veszünk, akkor rengeteg fontos dolog van még a világban, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, a családtól kezdve az emberi kapcsolatok különböző relációjáig. Ezenkívül a végidők napjainkban tapasztalt számtalan megrázó jelenség mutatja, hogy nagyon sok olyan téma van, ami fontos.

Ha sommásan akarnám összefoglalni, akkor a Prédikátor könyvének a fő üzenetét tudnám kiemelni, ami egyébként költői szempontból is kimagasló mű. Ennek a konklúziója az, hogy féld Istent és tartsd meg az Ő parancsolatait. A Prédikátor könyve azért jó példa, mert ott a beszélő a földi lét és a földi dolgok hiábavalóságára irányítja rá a figyelmet, nagyon bölcsen. Mégpedig úgy, mint aki személyes átélője volt ezen hiábavalóságoknak, maga is gyakorolta, kipróbálta ezeket. Salamonnak – mert minden bizonnyal róla van szó – élete egy időszakában nem volt harmonikus az Úrral való kapcsolata, a szíve nem volt megtért állapotban. Ám végül eljutott Istenhez és ezért is írta le ezeket az igazságokat. A bibliamagyarázók szerint a megtérése után keletkezhetett ez a könyv.

Elképesztő realizmussal írja le azt, hogy sem a nők, sem a pénz, sem a hatalom, sem a tudás, sem a művészet nem tud olyan értékekhez hozzásegíteni, amelyek maradandóak lennének. Hiszen az ember, aki elhagyja a földi világot, az nem részesül az általa létrehozott javakból, és ki tudja, hogy mindaz kié lesz. Hozzáteszem, és ki tudja, hogy mi lesz azzal a személlyel, aki mindezt itt felhalmozta. De ezt is tartalmazza a Prédikátor könyve, tehát ezért is üt akkorát a végén. Mindezeknek a summája az, hogy Istent féld, és a parancsolatait megtartsd, mert ez az ember fő dolga. Salamon is az élete végén jutott el újra, és talán még nagyobb mértékben arra a felismerésre, amit ebben a könyvben megfogalmazott.

Egy elismert és elfogadott szerzőnek számítasz, nemcsak a zenei életben, hanem már az irodalomban is. Hogy érzed, hogy megy át ez az üzenet az emberek számára?

Hát szelektíven és ellenállásokba ütközve, de hát magának Jézus Krisztusnak a szavait se fogadta el mindenki, akkor mi hol vagyunk ehhez képest. Viszont Ő ezt előre megmondta: ha engem üldöznek akkor titeket is üldözni fognak. Nyilván az üldözés ebben a szituációban egy proaktív és negatív cselekedet a világ részéről, mi az üldözésnek inkább passzív formáit tapasztaljuk meg, mint az elutasítás, az agyonhallgatás, a közönybe fullasztás, vagy éppen a kigúnyolás.

Azért hála Istennek nemcsak ebben van részem az életben, ahogy te is említetted, de a mai napig részem van ebben is, ám ezek Krisztus szenvedései közé tartoznak. Ezeknek az érzelmi negatívumoknak óriási hozadéka van és lesz. Azért emlékezzünk meg ezen a ponton arról is, hogy a  Föld más tájain és nem is kis területeken, hanem a muszlim világban, vagy például számos ázsiai diktatúrában nemcsak verbális erőszak és érzelmi elutasítás éri a hívőket, hanem a fizikai létükben való fenyegetettség, adott esetben az élet kioltásának lehetősége, sőt sajnos a valósága is, úgyhogy hálásak lehetünk, hogy nekünk csak ennyi szenvedés jut osztályrészül.