Ásításom a földön hever

A falban egy kamion zúg:

Koponyám megrezeg.

Nézem a tükröt ahogy

A ráhányt rémálmokat

Vetíti a kottaállványra.

Még álmos a végtelenség

De a mosógép messze dühöng:

Belülről rugdalt anyaméh.

Fekszem az oltáron betakarózva

Mint egy félig csócsált falat: belőlem

Reggeliznek hajnalonként a falak.

Az ablakon túl a fény

Épp lenyel egy galambot:

S végbemegy az újjászületés.