ne keseregj. 

álmodj, nézd kint mint délibáb szól az ég: mondd miért sírsz?

ottan, minden közepette megtörve de még áll

miért? öten vannak, mint a testvérek, távol egymástól, de nem kitaszítva, ez más.

a távolság túl egyenlő, olyan hideg, de mégis otthonos.

itthon vagyok; s nézd már éledez a szív és felvidul a lét, mert innen néz engem. 

kisebb a távolság, már egyre szűkül - most levegőt veszek. újra.

sóhajtozván, szomorkodván, el-el töprengeni egy savanykás délután. 

fel nézek rá, s ő ott áll, mindig vigyáz rám. 

állvány? fakk? 

netán stelázsi? 

semmiképpen nem hagyom elázni. 

mint a téren a gyerek, az asszony a réten... 

malac a porban és féreg a sötétben. 

otthon vagyok. veled. újra.

erősen tartod füzetemet; bízok benned mindig, az ég legyen veled.