Szülőfalvam főterén áll,

áll egy öreg kútkoszorú.

A boldog ember odatér,

és odatér, ki szomorú.

„Ostobaság, babonaság!” -

okít a pap, s az apáca.

Szerencsét hoz, szerencsét ád

mégis, eme vén kútkáva.

Aranytallért beleejtve,

minden óhajt beteljesít.

Koldusból lesz úr egy napra,

kit a csodás talány segít.

No de lássuk, mi történik:

türelmetlen népek hada,

libasorban tornyosulva,

mind-mind az itató rabja.